Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
Össze vagyok zavarodva? Nem tudom, hogy érezzek. Amióta egész vasárnap a kanapén voltunk Jimin-nel és kérésére szabadjára engedtem a mellkasomat feszítő, csodálatos érzést, valahogy más. Zavarba ejtően más. Nem tudtam volna megmagyarázni, hiszen eddig is szerettem Jimin-nel lenni, de most a jónál is jobb volt, mert kényelmes és biztonságos volt, jobban, mint eddig és valahogy könnyebb. Nem hiába kérte Jimin, hogy ne fogjam vissza magam. Eddig azt hittem, hogy csak azért, hogy ő is érezhesse. Azt mondta, hogy nagyon jó érezni, ahogy bomba gyullad bennem és ezt rá is átvetítem a kapcsolatunk miatt. Tetszett neki a bizsergető, mellkasszaggató érzés, amit tőlem vett át, ahogy izgatottak és felajzottak lettünk mind a ketten, csupán az aprócska simogatások miatt. Mind a ketten tudtuk, hogy robbanni készülünk és ha nem lenne az aprócska félsz bennem, azonnal egymásba gabalyodtunk volna. De én magam miatt, Jimin pedig miattam próbált meg úgy tenni, mint aki teljesen nyugodtan fekszik. Az aprócska helyezkedéseiből és persze a mellkasunkban égő csodából tudtam, hogy nem lesz sokáig kényelmes a fekvés.
*Jimin POV*
Megreggeliztem, de Iseul még sehol nem volt. Általában akkor szokott a konyhába érkezni, amikor én a reggelim közepén tartok, de már befejeztem és sehol senki.
- Iseul? - Fordultam anya felé.
A csészéjével a bejárat felé bökött, amíg lenyelte a szájában lévő kávét.
- Kiment már - Felelt.
- Ilyen korán? - Lepődtem meg.
Anya csak megvonta a vállát és elmosolyodott.
- Kialudta magát, úgy látszik - Mondta. - Már megreggelizett és azt mondta, inkább kimegy a levegőre.
- Ó, oké - Bólintottam. - Akkor megyek is.
Felálltam és a vállamra dobtam a táskámat. A cipőmet már felvettem, úgyhogy azzal szerencsére nem kellett szórakoznom, így csak a dzsekimet akasztottam le a fogasról és ki is nyitottam a bejárati ajtót. Mosolyognom kellett, ahogy megláttam a lányt, azonnal, ahogy az ajtó kinyílt. A ház előtti lépcsőn ült és élvezte a késő tavaszi napsütést, miközben az elhaladó pár embert nézte. Szerettem a stílusát, ahogy felöltözött. Mindegy, mit húzott magára, úgyis teljesen elvette az eszemet. Ha csajos összeállításban volt, akkor azért, ha fiús, edzőcuccban, akkor pedig azért. Eleve szerettem a lányon a nagyobb, túlméretezett darabokat, nagyon jól állt neki.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lelépkedtem a két lépcsőn és megálltam mellette. Mosolyogva felnézett rám, miközben az orrát felhúzta és összeszorította a szemét. Felnevettem a cukiságán.
- Mehetünk? - Kérdeztem.
- Aha - Bólintott.
Felállt és egy percre csak megállt. Nem csinált semmit, csak nézett, mire felvontam a szemöldököm.
- Minden oké? - Kérdeztem.
Ő bólintott és halványan elmosolyodott.
- Csak.. Jól áll a szemüveg - Dicsért meg szégyenlősen.
