Király páros /Bts Jimin FF/

43.

- Ji-min.. - Nyögtem a nevet.

Iszonyatosan fájt a hátam, miközben a mellkasom is szakadatlanul hömpölygött. Az ágyamon, összegörnyedve szenvedtem, alig kaptam levegőt és izzadtam. Még a könnyem is majdnem kicsordult, annyira fájt. 

- Ji... - Nyögtem ismét. - Jimin.

Az ajtóm kivágódott és beszáguldott rajta egy kétségbeesett arcú Jimin. Szemei kikerekedtek, ahogy meglátott, szája elnyílt és hangosan sóhajtott egyet. Ránéztem, elnyílt ajkakkal, izzadt homlokkal, összegörnyedten és szenvedve. Jimin odalépett és leguggolt elém az ágy mellé. Megfogta a kezemet és aggódva nézett rám.

- Iseul? - Suttogott. 

- Kérlek - Nyögtem. - Fáj.

- Mi fáj? - Kérdezte, nyugodtnak tűnő hangon. 

- Éget a há...a hátam - leheltem a szavakat egymás után. 

Tudtam, hogy a mellkasomat fölöslegesen említem meg, hiszen az neki is ugyanúgy sajoghatott miattam. Szabad kezét, amelyiket nem éppen szétroppantani készültem, a vállamra tette. Lassan haladva simított végig a lapockám felé.

- Ne! - Nyögtem és ziháltam. - Fáj!

- Jól van - Visszahúzta a kezét. - Semmi baj.

Egy puszit nyomott a kézfejemre.

- Megengeded, hogy levegyem a pólód és megnézzem? - Kérdezte.

Bólintottam. Csináljon, amit akar, csak állítsa le, bármi is ez! Jimin is bólintott és felült az ágyra mellém. Megfogta a pólóm alját és lassan elkezdte felfelé tolni rajtam, minél jobban kihúzva az anyagot, hogy a lehető legkevesebbet érjen a hátamhoz. Nehezére esett lefejteni rólam a felsőt, mivel egész testsúlyommal rajta feküdtem és a folytonos görnyedésem és rángatózásom sem segítette elő a feladatát. Óvatosan áttolta a fejemet a pólómat, én pedig kibújtattam belőle a kezeimet. Marokra fogtam a vékony, összegyűrt anyagot és azon próbáltam meg levezetni a fájdalmat.

*Jimin POV*

Tudtam, mi lehet a gond. A lány lapockája szinte szemmel láthatóan ontotta magából a meleget és égett, ahogy jól láthatóan kidudorodott a bőre.

- Minden rendben van - Nyugtattam és megsimogattam csupasz hátát. 

Felvezettem a kezemet és a melltartója kapcsához nyúltam. Vigyázva, hogy ne érjek hozzá a forró területhez, gyors mozdulattal kipattintottam az ezüst kampókat egymásból, hogy szabadjára engedjem a csipkés pántokat.

- Jim.. .- Lihegte Iseul.

- Nyugalom - Mosolyogtam rá, ahogy hátra nézett rám.

A lapockája lassan izzott, ahogy szinte láttam az aprócska hőfelhőt a bőre felett. 

- Mi a.. - Nyögte, aztán összeszorította a szemét fájdalmában.

Nem szerettem volna így látni, de nem volt, mit tenni. Át kellett esnie ezen és a születésnapján csak még intenzívebb, még erősebb lesz. 

- Elkezdtek nőni a szárnyaid, Iseul - Közöltem vele mosolyogva.

- És ennek... ennyire kell.. - Szavait elnyelte a görcsös próbálkozás, hogy visszafogja a kiáltásait. 

- Igen, sajnos - Bólintottam a be nem fejezett kérdésre.

- Bassza meg! - Hördült fel.

Lecsusszantam az ágyról és ismételten elé guggoltam. Mindkét kezét az enyémek közé fogtam és hagytam, hadd szorítsa az ujjaimat. Igen, én is átestem ezen, tudtam, milyen fájdalmas érzés és nem tehettünk ellene semmit. Sajnos ki kellett, hogy bírjuk ezeket a folyamatokat a teljes átalakulásig. Ez jelezte, hogy Iseul születésnapja nagyon rohamosan közeledik.