Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
Sietve álltam be a zuhany alá a reggeli kocogásom után. Már direkt felkeltem reggel hatkor, hogy gyorsan letudjam a kis edzést, hogy aztán valami aprósággal tudjak kedveskedni Iseul-nak a születésnapján. Apáék már kora reggel hívtak, hogy felköszöntsék a lányt, de mondtam nekik, hogy még alszik és ki tudja, mikor tudja visszahívni őket, mikor kezdődik el a kínszenvedés és mikor fejeződik be.
------
Megfordítottam az aranybarnára sült, apró karikát és a többi tetejére tettem. A palacsintahalom instabilan mozgolódott a tányéron minden egyes újabb darab után, de hála a jó égnek, már csak egy volt hátra. Amíg az utolsó szelet sült, a hűtőből kivettem a lekvárt és vettem elő nutellát is, hogy azokkal ragasszam össze a gyors tortát. Egy külön tányérra pakolgattam a szeleteket és mindegyiket megkentem lekvárral, a következőt pedig a mogyorókrémmel és így tovább. Végre elég ragasztóanyag volt az édességeken ahhoz, hogy egyenesen, stabilan maradjanak egymáson. Rácsúsztattam a tetejére az utolsó, megsült darabot és mosolyogva néztem a művemet. Gyorsan öntöttem rá csokiszószt, hogy ínycsiklandóan csorogjon le az oldalán a kerek halomnak, aztán az aljánál szétterülve álljon meg.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A végső simításhoz elővettem egy élesebb kést, hogy nagyobb fájdalom nélkül tudjam megindítani a véremet Iseul meglepetéséhez.
Fogtam a reggelit és egy tálcára tettem evőeszközök kíséretében és a szobába sétáltam vele. Halkan benyitottam és közelebb sétáltam az ágyhoz. A tálcát letettem az éjjeliszekrényre és leültem az ágy szélére. Óvatosan megsimogattam Iseul vállát és arcát.
- Ébresztő, szépségem - Mosolyogtam, amikor mocorogni kezdett.
- Hm - Gurult a hátára egy sóhaj kíséretében.
Lehajoltam és egy gyors csókot nyomtam a szájára. A lány szemei felnyíltak és egy halvány mosoly jelent meg a száján. Megdörzsölte álmos pilláit és az arcát, majd ásított egyet. Kezeit a feje fölé emelte és kinyújtóztatta elmerevedett végtagjait.
- Jó reggelt - Mosolyogtam rá.
- Neked is - Motyogta fáradt hangon.
- Boldog szülinapot, Iseul - Megsimogattam az arcát és lehajoltam egy újabb csókért.
- Köszönöm - Fogadta mosollyal a köszöntést.
Vett egy mély levegőt és lehunyta a szemeit.
*Iseul POV*
Vettem egy mély levegőt és lehunytam a szemem, ahogy a mellkasomat hirtelen elöntötte egy hullámzó, émelyítő érzés. Az orrom megtelt a kellemes, édeskés, szinte már fájdalmasan gyönyörű illattal. Felnyitottam a szemeimet és ránéztem Jimin-re. A szemeim egy pillanat alatt változtak meg, ahogy befészkelte magát a vér isteni illata az agyamba, a tüdőmbe és az egész testembe.
- Látom, az érzékeid élesek - Mosolygott Jimin szélesen.
Oldalra nyúlt és elvette a tálcát az éjjeliszekrény tetejéről, amin egy ínycsiklandó palacsintahalom állt.
- Ülj fel - Mondta.
Megtámaszkodtam a kezeimen és feltoltam magam, hogy a fenekemre kerüljek, hátamat pedig kényelmesen a falnak támasszam. Jimin óvatosan az ölembe helyezte a reggelit, amit én mosolyogva néztem. Felnéztem Jimin-re, aki szintén derült arckifejezéssel vizslatta az én ábrázatomat.
- Ezt te csináltad? - Kérdeztem és már majdnem meghatódottan könnyeket eresztettem.
Jimin csak bólintott.
- Nem kellett volna - Kinyújtottam felé a kezemet, amit ő örömmel elfogadott.
Rámarkolt az ujjaimra és a szájához emelte a kézfejemet. Egy puha, gyengéd csókot nyomott a kezemre, ami mosolygásra késztetett.
- Ez a legkevesebb, ha már elszakítottalak mindenkitől a szülinapodon - Magyarázta.
Vettem egy mély levegőt és realizálódott bennem a mai nap fontossága. Bólintottam és megszorítottam a kezét, mielőtt elengedtem volna.
- Kóstold meg! - Biccentett a torta felé izgatottan.
Felnevettem izgalmán, mint egy kisfiú, aki az anyukájának kedveskedett élete fő művével. A kezembe vettem a kést és a villát és belevágtam az ínycsiklandó karikába. A csokiszósz és a töltelék elkezdett kifolyni, ahogy összenyomtam a szeleteket a villával és ahogy a meleg sütemények megolvasztották azokat. Igyekeztem olyan szeletet a számba venni, amin minden feltétből van bővel, bár leginkább Jimin saját, hozzáadott ínyencségére vágytam abban a pillanatban. A számba vettem és mintha elolvadt volna a nyelvemen a falat.
- Hm - Hümmögtem egyet, miközben megrágtam a falatot.
- Finom? - Mosolygott Jimin.
Eszelős tempóban bólogattam, miközben egy újabb falatot szúrtam a villámra. Felé nyújtottam, hogy kóstolja meg. Jimin közelebb hajolt és kinyitotta a száját, hogy megegye a hatalmas tornyot. Önkritikával a szemeiben rágott és ízlelt, majd lenyelte a falatot. Én közben újabb és újabb lapocskákat nyomtam magamba, hiszen istenien finom volt.
- De jó szakács vagyok - Vigyorodott el a férfi.
Felnevettem és megráztam a fejem.
- Ezt eddig is tudtuk - Mondtam két falat között.
Együtt ettük a reggelimet, békében és élveztem, hogy még szerencsére semmi sem történt velem. Bár tartottam tőle, hogy egy falat rágása közben tör majd rám a fájdalom, hiszen kár lett volna érte.
- Mm - Mutatta fel a mutatóujját Jimin, hogy figyeljek.
Felvontam a szemöldököm, jelezve, hogy mondhatja. Lenyelte a falatot és mosolygott.
- Anya és apa hívtak, hogy felköszöntsenek, csak még aludtál - Közölte.
Elmosolyodtam és bólintottam.
- Visszahívom őket - Biztosítottam róla.
- Mondtam nekik, hogy ha felkelsz és éppen nem az átváltozásod fájdalmait éled, visszacsörögsz.
Bólintottam.
- Akkor inkább most, amíg nem érzek semmit.
Oldalra dőltem, vigyázva az ölemben lévő tálcára és az éjjeli szekrényen lévő mobilomért nyújtózkodtam. Feloldottam a billentyűzárat és elmosolyodtam.
- Mi történt? - Kérdezte Jimin, ahogy meglátta az arcomat.
- Üzenetek a barátaimtól - Tájékoztattam és felé mutattam a kijelzőt.
Ő is elmosolyodott és bólintott, ahogy végignézett a kis ikonokon, amik egy-egy levelet mutattak. Gyorsan megnyitottam és elolvastam a születésnapi kívánságokat és köszöntéseket és egy pár szavas választ dobtam rájuk, csak hogy tudják, minden rendben van és életben vagyok. Ezután tárcsáztam anya számát és a fülemhez szorítottam a készüléket a vállammal, hogy a felszabadult két kezemmel újból a reggelinek essek.
