Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
Az elmúlt időszakban nem sok minden történt. Sikeresen visszaérkeztünk a szülői házba, ahol részletesen be kellet számolnunk mindenről az átváltozásról és az azt követő viselkedésemről és Jimin nehézségeiről a taníttatásommal. Töviről hegyire elmeséltünk mindent-természetesen az ágyban töltött percektől eltekintve- és anyáék nagyon örültek mindennek. De szó szerint mindennek. Még akkor is tapsoltak örömükben, amikor elmeséltük nekik, hogy mit vacsoráztunk az első esténken.
A vizsgák lementek szerencsére, elég sikeresen végeztem. A barátaimmal még az utolsó pillanatig a táncteremben raboskodtunk, hogy gyakoroljunk és az utolsó kis, apró hibát is kijavítsuk, de ilyenkor már annyira izgul az ember, hogy a legjobb mozdulatait is hibásnak véli, úgyhogy kissé idegesen álltunk a vizsgabizottság elé. Én ráadásul dupla stresszben voltam, hiszen nem elég, hogy izgultam, hogy legjobbat hozzam ki magamból, de még azért is kellett félnem, nehogy az idegességtől vagy a dekoncentrációtól a szemeim megvillanjanak természetes valójukban.
Ennek ellenére is remek eredményekkel zártunk és három évfolyamtársammal együtt ajánlatokat kaptunk különböző cégektől, egyetemektől és kiadóktól a megfontolás céljából Én a nap végére egy lemezcég ajánlatának a papírjaival álltam a kezemben, akik háttér-és főtáncosokat kerestek, valamint két egyetem brosúráival, amik a legnevesebbek közé voltak sorolható a városban, de még talán az egész országban is. Mondanom sem kell, hogy elsírtam magam örömömben, ahogy nagyon sokan mások is. Rengeteg képet készítettünk az osztállyal és simán a barátokkal is, valamint családdal és a barátok családjaival együtt is. Nagyjából kétezer fényképpel gyarapodva értünk haza, miután kisírtuk magunkat egymás vállán a boldogságtól és megígértettük a másikkal, hogy ezek után is kapcsolatban maradunk, beszélünk és találkozni fogunk egymással.
Anyáék az elmúlt héten, naponta tizenhétszer nézték meg a vizsgafelvételeimet és majdnem ugyanennyiszer el is sírták magukat, de legalább meghatódtak és ezek után hosszú percekig ajnároztak. Nagyon jól esett, de a negyedik nap után már kezdett az agyamra menni, így hát csendben megfutamodva a szobámba zárkóztam a felvételek zajai elől a tévéből és a szülők üdvrivalgása elől. És ha ez nem lett volna elég, megtetézték még annyival, hogy szinte minden szomszédot és rokont áthívtak hozzánk egy-egy ebédre, hogy nehogy valaki lemaradjon annak a lánynak a vizsgájáról, akihez közük sincsen. Természetesen minden egyes családot és barátot külön, más napokon hívtak meg, hogy minél többször lehessen lejátszani a felvételeket. Ezzel nem lett volna baj, csakhogy nem lehettem bunkó és nekem is mosolyogva kellett ott ülnöm, hogy megnézzem magamat, amíg az egész kertváros és a család is rajtam csámcsogott. Négy nap után már Jimin is le lett száműzve, nehogy kimaradjon a fergeteges családi buliból.
------
- Mindenünk megvan? - Rohangált anya körbe a lakásban.
Én és Jimin unottan támasztottuk az ajtófélfát, ahogy szinte már vártuk, hogy kirúghassuk a szülőket a házból. Egy hosszú hétvégére készültek és már minden be volt pakolva - természetesen a videokamera is, amin a vizsgám volt elmentve, ha esetleg a hotel személyzete is kíváncsi lenne rá és ahogy anyámat ismertem, ha kíváncsiak, ha nem, így is meg fogják nézni egy idegen gyerek vizsga előadását.
Ennek ellenére már három órája rohangált anyám, mint egy őrült, hogy biztosan nincs e semmi, amire feltétlenül szükségük lehetne három napra egy teljesen felszerelt wellness-szállodában, ahol egyébként akkor is meglenne mindenük, ha csomagok nélkül, egyetlen pénztárcával állítanának be. Miután már a konyhában kotnyeleskedett, netán vészhelyzetben szükséges és elpakolandó, pár evőeszköz után, megelégeltem és sóhajtva utána mentem.
A vállára ragasztottam a kezem és finoman jelezve, hogy ideje indulni, egy hang nélkül kitoltam magam előtt az előszobába és a kezébe adtam a bőröndje fogantyúját - mert fő a diszkréció, hogy ne vegye észre, hogy menni kéne-, és mosolyogva integetni kezdtem. Anya grimaszolt, apa pedig csak hangosan felnevetett. Már ő sem leplezte, mennyire unatkozott, teljesen felöltözve, készen az indulásra, kezében legalább egy órája a sporttáska szíjával, hogy fel tudja venni a vállára, ha anya végre úgy dönt, mehetnek.
- Oké, értem, megyünk - Mosolyodott el anya.
- Oké, jó utat - Vigyorogtam rá tele szájjal.
- Ennyire ne hiányozzunk - Nevette el magát.
- Nem, túléljük, anya - Vágtam komoly arcot, de a végén elmosolyodtam. - Érezzétek jól magatokat.
Anya elmosolyodott és megölelt gyorsan.
- Ti is - Kacsintott rám, aztán Jimin felé nézett. - Védekezés!
- Semmi aggodalom - Vetette oda félvállról, halálos nyugalommal Jimin.
Csak engem feszélyez, ha a szüleink a szexuális életünkkel foglalkoznak? Úgy látszott, igen. Bár Jimin-nel úgy tudtam beszélni minden ilyen témáról, mintha éppen egy tányér müzli színét vitatnánk meg, de azért a szülők kicsit más tészta. Kínos, bár koránt sem annyira, mint angyali mivoltom előtt.
Megforgattam a szemem és tettem egy lépést, hogy kikísérjem őket a házból. Jimin követett, aztán megálltunk a küszöbnél, mivel egyikünkön sem volt cipő és zokniban nem szerettünk volna kimenni az utcára. Onnan néztük, ahogy apa beerőszakolja a csomagokat a kocsi hátsó részébe, aztán integetve beszálltak az autóba. Mi is integettünk nekik, én két kézzel, mosolyogva, Jimin pedig egy kézzel, mert a másikat átvetette a hasamon és a mellkasához húzott. Én boldogan hajoltam hátra és pihentettem a fejemet a mellkasán, amíg vártuk, hogy az autó eltűnjön a sarkon.
Sóhajtva leejtettem a kezem, amikor már végleg egyedül voltunk.
- Buli van! - Emelte a magasba a kezét Jimin, miközben vigyorgott.
Felnevettem és fejcsóválva bezártam az ajtót. A nappaliba sétáltam és levágódtam a kanapéra. Jimin besétált mellém és leült, de azonnal felém fordult és még mielőtt kényelembe helyezte volna magát, az ölébe húzott és így fordult vissza a tévé felé, ami éppen bekapcsoltam. Kényelmesen elhelyezkedtem az izmos combokon és nyomtam egy gyors csókot a szájára.
- Egy jó film? - Mosolyogtam rá.
- Hm - Bólogatott. - Film - Felhúzta a szemöldökét és játékosan beharapta az ajkait.
Felnevettem és finoman megütöttem a mellkasát.
- Csak most maradtunk magunkra, te máris szép dolgokra gondolsz - Megingattam a fejem és drámaian sóhajtottam egyet.
- Miért, te nem? - Félrebiccentette a fejét és kérdőn nézett rám.
- Még szép, hogy - Nevettem el magam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
