Király páros /Bts Jimin FF/

16.

Órák óta kóvályogtunk az erdő magas fái között. Nem szólaltunk meg, csak élveztük a csendet. Én nem tudtam megszólalni, mert a fejem még mindig tele volt kusza gondolatokkal, amiket ideje lett volna felfogni, na meg sötétséggel, mert teljes sokkot kaptam az elmúlt órában. Jimin pedig valószínűleg nem akart hozzám szólni, csak hagyta, hogy emésztgessem a hallottakat és a látottakat, hiszen láthatta rajtam, mennyire lefagyott az idegrendszerem a közölt dolgoktól.

Azt sem tudtam, hol vagyunk, csak követtük a kitaposott utat és azt sem tudtam, hogyan sétálok, a lábaim saját magukat pakolgatták egymás elé, amíg az agyam teljesen máshol járt. Eddig az iskola és a vizsgák miatt stresszeltem. Aztán ott volt JinSu, aki elől titkolnom kellett a bolondériámat, de ez mint kutya farka volt ahhoz képest, ami egy nap alatt átjárta az agyamat. Megtudtam, hogy nem vagyok ember, láttam Jimin valódi szemeit és szárnyait is, megfogtam és megsimogattam őt és egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből egyrészt a felsőtestének a látványát, ami még inkább rontott a kusza gondolataimon, na meg a szárnyak nem minden napos látványát sem.

----------

- Megyek zuhanyozni - Mondtam erőtlenül az egész napos séta és a gondolkodás után.

Jimin bólintott egyet és tovább foglalkozott a vacsorával, amihez ragaszkodott, hogy ő készítse el. Legalább azzal sem kell foglalkoznom, kimerültem.

Bezárkóztam a fürdőbe és megengedtem a zuhanyt, hogy felmelegedjen a víz, amíg levetkőzök. Ledobáltam egy kupacba a ruháimat, amit szennyeskosár hiányában egy zacskóba gyűjtöttem, hogy majd visszatéve a bőröndömbe haza tudjam vinni kimosni. Belenéztem a csap feletti aprócska tükörbe, amíg összefogtam egy kócos kontyba a hajamat. Sóhajtottam és a saját szemembe néztem. Barna. Egyszerű, szokásos barna. Hogyan változott meg, amikor a szobámban Jimin a tükör elé állított? Vagy csak a fények miatt képzelődtem? Oldalra fordultam, hogy megnézzem a csupasz hátamat. Szárnyak? Nekem is lesznek szárnyaim?

Sóhajtottam és megráztam a fejem. Ez még mindig egy idióta tündérmesének hallatszik. Beléptem a zuhanytálcába és beállítottam a hőfokot kellemesen melegre. Leöblítettem magam és ellazultam a meleg vízcseppek alatt. Lemostam magamról az egész nap porát, koszát és hülyeségeit és megpróbáltam kiüríteni a fejemet. Nem akartam semmire gondolni, csak élvezni a forró vízsugarat, ami gyengéden masszírozta a testemet.

Hosszú percek után végre kiszálltam a víz alól és szárazra töröltem magam. Felvettem magamra a fekete leggingst és a kinyúlt pólómat, amit pizsamának használtam és kimentem a fürdőből.

A konyhába sétálva finom illatok töltötték meg az orromat, és egy hatalmasat szippantva sétáltam közelebb a konyhában tevékenykedő Jimin-hez.

-Mi készül? - Léptem mellé, hogy belekukkanthassak a tálakba, amik előtte sorakoztak.

Rám mosolygott és összekeverte a piros mázat a szaftos, húsos étellel.

- Finom vacsora - Mondta egyszerűen.

Megforgattam a szememet és a konyhaszekrényből elővettem két tányért. Az aprócska asztalra raktam őket, aztán visszamentem az evőeszközökért és papír törlőért, szalvéta híján. Mindent lepakoltam és megterítettem, és mire kész lettem, Jimin már meg is jelent az étellel. Lerakta a mélytányért az asztal közepére és utasított, hogy szedjek,amíg ő hoz üdítőt.

- Köszönöm a vacsorát - Mosolyogtam rá, amikor leült velem szemben.

- Remélem, ízleni fog - Szedett ő is magának.

- Ne viccelj, istenien főzöl! - Mutattam rá a kanalammal.

Jimin nevetve a kezébe vette az ő evőeszközét és enni kezdett. Ismét örömtáncot jártak az ízlelőbimbóim és remegni kezdett a szemem. Hümmögve lenyeltem a falatot.