Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
- Még egyszer! - Utasított Jimin. - Csak gondolj arra, hogy lebuksz, ha meglátnak. Koncentrálj, hogy ne vegye át az agyadban az irányítást a vágy.
Sóhajtottam és csípőre tettem a kezemet. Már megint a szemem színének változását gyakoroltuk és eddig egyszer sikerült teljes mértékben elrejtenem a narancsot a sötétbarna mögé. Ez volt a hatodik nap, hogy Amerikában voltam Jimin társaságában és hogy angyalként éltem az életemet.
- És mégis hogyan uralkodjak rajta, amikor alsógatyában állsz előttem? - Vontam fel a szemöldököm.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Jimin elnevette magát és megrázta a fejét.
- Ez a legrosszabb kifogás, amit valaha hallottam - Ingatta meg a fejét, tettetett komolysággal, de szája sarkában még mindig ott bujkált az elfojtani akart mosoly.
Hátra vetettem a fejem és hangosan sóhajtottam.
- Én ezt nem bírom! - Nyafogtam.
Jimin elém lépett és két kezét a derekamra tette, mindenféle bevezető nélkül, azonnal a felsőm alá. Forró bőröm még jobban felizzott az ujjai apró szorítására. Felemeltem a fejem és vöröses szemeibe néztem. Arckifejezése komoly volt, de telt ajkain ott virított az elmaradhatatlan, kacér mosoly.
- Ha szeretkezünk egyet, megkönnyebbülsz és jobban fog menni? - Kérdezte.
- Megfontolandó - Félrebiccentettem a fejem és én is egy hasonló kaliberű mosolyra húztam a számat.
- Tudod - Vett egy mély levegőt. - Nekem akkor is vissza kellett fognom a szemem színét, amikor előttem táncoltál az órákon. Szerinted volt alkalmam leteperni, hogy aztán higgadtabb legyek?
- Ha akkor letepertél volna, felpofoztalak volna - Felvontam a szemöldököm, ahogy beszéltem.
Jimin elmosolyodott és homlokát az enyémnek támasztotta.
- Ráadásul te évek óta csinálod, én meg alig pár perce vagyok képes rá - Folytattam.
Lebiggyesztettem az alsó ajkamat, hogy egy szomorú arcot tudjak vágni. Jimin viszont kapott az alkalmon és azonnal a szájába vette az alsó ajkamat, hogy egy csókot hagyjon rajta, és a nyelvével is benedvesítse.
- Ne hisztizz! - Suttogta a számra. - Csináld!
- Nem tarthatnánk szünetet?
- Ha az emberek között mászkálsz narancssárga szemmel, kérhetsz szünetet, amíg össze nem szeded magad? - Kérdezett vissza.
- De most hála istennek nincsenek körülöttünk emberek - Mosolyodtam el.
Kezemet felvezettem a felsőtestén és a nyakába varrtam. Oldalra biccentettem a fejem, hogy jobban hozzáférjek a kívánatos ajkaihoz és egy csókra hajoltam. Jimin kérés nélkül viszonozta a rögtönzött puszimat és egy erős öleléssel tette még jobbá azt. Magához vonta a vékony testemet és így teljes mértékben éreztem az összes porcikáját és a teste melegét, ahogy hozzám simult, lévén, hogy csak egyetlen alsóban volt. Rajtam is csak egy hosszabb póló és egy bugyi volt, hiszen amióta megtörtént az első alkalom, szégyentelenül járkáltunk egymás előtt, akár meztelenül is, hiszen a természetes kéjvágyunk magasról tett a szégyenküszöbünkre és mondhatni, hogy az űrbőr szarta le, hogy mi éppen szégyenlősködni akarunk vagy sem.
