Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
- Gyerünk! Egy, két, há' és! - Kiáltotta túl a zenét Jimin az órán.
Erősíteni kezdtünk, hogy jobb kondiban legyünk, mint amúgy. Két sorban támaszkodtunk, előttünk, velünk szemben Jimin - pont velem szemben, milyen szuper-, és fekvőtámaszokat csináltunk. A zene valamennyire enyhítette a gondolatot, hogy mit is csinálunk éppen, mert a ritmus követése kissé segítette, hogy tartsuk a tempót. Jimin erőlködés nélkül csinálta a gyakorlatot előttem, amit hitetlenkedve néztem. Elbűvölt, ahogy a karjain az izmok és az erek hogy kidagadtak, ahogy tartotta és tolta magát, miközben szabályos fekvőket nyomott a zene ritmusára. Egy ütemet ki is hagytam véletlenül, mert belefeledkeztem a bámulásába. Zavartan vettem vissza a tempót, miközben Jimin mosolyogva, mindent tudón felemelte a fejét és rám nézett. Kifejezéstelen arccal bámultam vissza rá, mielőtt a zavarom kiüthetett volna az arcomra. Bár a piros bőrömet foghattam volna a gyakorlatokra és a fárasztó órára.
- Még négy! -Kiáltotta Jimin.
A termet elégedett, kifáradt és erőltetett nyögések zaja lengte be. A végén Jimin a kezére támaszkodva maga alá húzta a lábát és egy légies mozdulattal felállt, mintha az előző húsz fekvőtámasz meg sem történt volna. Én a sarkamra ültem, miközben kifújtam magam.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Jimin lenézett rám a szeme sarkából, miközben ujjaival a hajába túrt. Megnyaltam a számat és a szemeim rajta ragadtak, akaratlanul. El akartam ordítani a fejemet, de egyszerűen nem tudtam, túlságosan attraktív volt ahhoz, amit láttam, hogy csak úgy simán veszni hagyjam a pillanatot. Két lány a hátam mögött sóhajtott és egy halk 'Wow' hagyta el a szájukat. Jimin odanézett és halványan elmosolyodott, majd megrázta a fejét, hogy a haja ismételten a homlokába lógjon.
El tudtam képzelni, ahogy Jimin fejében az jár, hogy éppen hogyan fektetné meg a két lányt,mert azok elájultak tőle. De miért érdekel ez engem és miért érzem rosszul magam és ráadásul dühösnek? Csináljon, amit akar, semmi közöm hozzá. De akkor is bosszantott. Ő az én tesóm és én ismerem. Nem is ismerem.
Sóhajtottam és fel akartam állni,amikor Jimin megállított.
- A-a - Rázta a fejét. - Hátra! Hasizom gyakorlat - Mosolyodott el.
A pokolba kívántam, de csak nemtörődöm mosolyt villantottam felé és a hátamra feküdtem. Jimin megvárta, amíg mindenki elhelyezkedik és a zene is vált.
- Oké, ötvenet! Kész? - Végig nézett a társaságon és mivel nemleges választ nem kapott, számolni kezdett. - Öt, hat, hét, gyerünk!
Elkezdtük emelgetni magunkat, Jimin pedig körbejárt. Volt, akinél leguggolt, hogy megmutassa, milyen egyenes háttal kellene csinálni és megvárta, amíg felül, hogy megmutathassa. Tovább sétált és valakinek segített a lábára támaszkodni, mert az emelkedett minden felülésnél. Mellettem kettővel JinSu-nál is megállt és amikor felült, rátapasztotta a tenyerét a hátára és egy kicsit még előrébb tolta őt. Várt, hogy megnézze, követi e az utasítását és amikor elégedett volt vele, felállt és tovább ment. Előttem is leguggolt és megfogta a bokámat. Kicsit megszorította és alig pár centivel szélesítette a terpeszemet és előrébb húzta a lábamat. Lehunytam a szememet és csak akkor nyitottam ki, amikor felültem. Szembe találtam magamat két, sötét szempárral, amik egyenesen engem vizslatnak, de nem törődtem vele, visszafeküdtem és folytattam a feladatot, még akkor is, ha a levegő alig kapott helyet a tüdőmben a benne kavargó, folytonos érzés miatt. A bőrömet szokásosan égette a tenyere és az ujjai,amik puhán, mégis erősen ragadták meg a csupasz bokámat. Ahogy Jimin felállt, végig simította a vádlimat, amitől bent rekedt a levegő egy pillanatra a mellkasomban. Miért jó érzés? Nem szabadna, hogy tetsszen bármi is, amit velem csinál!
----------------
JinSu-val kézen fogva sétáltunk ki a suliból kedd délután, azzal a tervvel, hogy nála leszünk, végül ott is alszom. A várakozásaimnak megfelelően anyáék beleegyeztek a hétvégéért cserébe.
- Hé, hová mentek? - Kérdezte Jimin, akibe belefutottunk az iskola kapujában.
Rámosolyogtam.
- JinSu-hoz - Feleltem egyszerűen.
- Délután nem jössz edzeni velem? - Fejét félrebiccentette és egy másodpercre átnézett a mellettem álló fiúra vádlón.
- Ma nem - Ráztam a fejem. - Csak holnap jövök.
Intettem neki és magam után húzva JinSu-t elsétáltunk mellette. Úgy éreztem, ha még egy percig bámul rám azokkal a szemekkel és talán el is mosolyodik, azonnal elmentem volna vele edzeni és lemondom a mai randinkat. De miért fordult meg egyáltalán a fejemben, hogy a barátomat Jimin-re cseréljem a délutáni programomban?
*Jimin POV*
Dühösen néztem utánuk, de mégis mosoly ült az arcomon. Iseul nem érez úgy JinSu iránt, mint ahogy azt gondolja. Nincs az a vibrálás körülötte, aminek kellene lennie, ráadásul a szemeiben láttam, hogy ha nagyon akartam volna, meggyőztem volna, hogy maradjon velem.
A vérem mégis forrt a gondolatra, hogy egész nap annak a nyápicnak a karjaiban lesz és este is együtt alszanak. Remélem, hogy csak alszanak, különben az agyam eldobom! Iseul az enyém, és a gondolat, hogy más ér hozzá és a csodálatos testéhez, felemészt. Nekem kellene megcsókolnom, nekem kellene simogatnom és ölelgetnem és nekem kellene minden este szeretkeznem vele, nem annak a gyereknek!
Izzott a belsőm és jobbnak láttam minél előbb beülni az autómba, mielőtt baj lesz. A szemeim kezdték felvenni a természetes színüket, amikor ideges voltam mindig megtörtént. Hála a jó égnek nagyon kevés embernek sikerül úgy felbosszantania, hogy ez megtörténjen, mielőtt uralkodhatnék magamon. Most is magamat bosszantottam fel.
