Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
- Gyerünk! Egy, két, há' és! - Kiáltotta túl a zenét Jimin az órán.
Erősíteni kezdtünk, hogy jobb kondiban legyünk, mint amúgy. Két sorban támaszkodtunk, előttünk, velünk szemben Jimin - pont velem szemben, milyen szuper-, és fekvőtámaszokat csináltunk. A zene valamennyire enyhítette a gondolatot, hogy mit is csinálunk éppen, mert a ritmus követése kissé segítette, hogy tartsuk a tempót. Jimin erőlködés nélkül csinálta a gyakorlatot előttem, amit hitetlenkedve néztem. Elbűvölt, ahogy a karjain az izmok és az erek hogy kidagadtak, ahogy tartotta és tolta magát, miközben szabályos fekvőket nyomott a zene ritmusára. Egy ütemet ki is hagytam véletlenül, mert belefeledkeztem a bámulásába. Zavartan vettem vissza a tempót, miközben Jimin mosolyogva, mindent tudón felemelte a fejét és rám nézett. Kifejezéstelen arccal bámultam vissza rá, mielőtt a zavarom kiüthetett volna az arcomra. Bár a piros bőrömet foghattam volna a gyakorlatokra és a fárasztó órára.
- Még négy! -Kiáltotta Jimin.
A termet elégedett, kifáradt és erőltetett nyögések zaja lengte be. A végén Jimin a kezére támaszkodva maga alá húzta a lábát és egy légies mozdulattal felállt, mintha az előző húsz fekvőtámasz meg sem történt volna. Én a sarkamra ültem, miközben kifújtam magam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jimin lenézett rám a szeme sarkából, miközben ujjaival a hajába túrt. Megnyaltam a számat és a szemeim rajta ragadtak, akaratlanul. El akartam ordítani a fejemet, de egyszerűen nem tudtam, túlságosan attraktív volt ahhoz, amit láttam, hogy csak úgy simán veszni hagyjam a pillanatot. Két lány a hátam mögött sóhajtott és egy halk 'Wow' hagyta el a szájukat. Jimin odanézett és halványan elmosolyodott, majd megrázta a fejét, hogy a haja ismételten a homlokába lógjon.
El tudtam képzelni, ahogy Jimin fejében az jár, hogy éppen hogyan fektetné meg a két lányt,mert azok elájultak tőle. De miért érdekel ez engem és miért érzem rosszul magam és ráadásul dühösnek? Csináljon, amit akar, semmi közöm hozzá. De akkor is bosszantott. Ő az én tesóm és én ismerem. Nem is ismerem.
Sóhajtottam és fel akartam állni,amikor Jimin megállított.
- A-a - Rázta a fejét. - Hátra! Hasizom gyakorlat - Mosolyodott el.
A pokolba kívántam, de csak nemtörődöm mosolyt villantottam felé és a hátamra feküdtem. Jimin megvárta, amíg mindenki elhelyezkedik és a zene is vált.
- Oké, ötvenet! Kész? - Végig nézett a társaságon és mivel nemleges választ nem kapott, számolni kezdett. - Öt, hat, hét, gyerünk!
Elkezdtük emelgetni magunkat, Jimin pedig körbejárt. Volt, akinél leguggolt, hogy megmutassa, milyen egyenes háttal kellene csinálni és megvárta, amíg felül, hogy megmutathassa. Tovább sétált és valakinek segített a lábára támaszkodni, mert az emelkedett minden felülésnél. Mellettem kettővel JinSu-nál is megállt és amikor felült, rátapasztotta a tenyerét a hátára és egy kicsit még előrébb tolta őt. Várt, hogy megnézze, követi e az utasítását és amikor elégedett volt vele, felállt és tovább ment. Előttem is leguggolt és megfogta a bokámat. Kicsit megszorította és alig pár centivel szélesítette a terpeszemet és előrébb húzta a lábamat. Lehunytam a szememet és csak akkor nyitottam ki, amikor felültem. Szembe találtam magamat két, sötét szempárral, amik egyenesen engem vizslatnak, de nem törődtem vele, visszafeküdtem és folytattam a feladatot, még akkor is, ha a levegő alig kapott helyet a tüdőmben a benne kavargó, folytonos érzés miatt. A bőrömet szokásosan égette a tenyere és az ujjai,amik puhán, mégis erősen ragadták meg a csupasz bokámat. Ahogy Jimin felállt, végig simította a vádlimat, amitől bent rekedt a levegő egy pillanatra a mellkasomban. Miért jó érzés? Nem szabadna, hogy tetsszen bármi is, amit velem csinál!
----------------
JinSu-val kézen fogva sétáltunk ki a suliból kedd délután, azzal a tervvel, hogy nála leszünk, végül ott is alszom. A várakozásaimnak megfelelően anyáék beleegyeztek a hétvégéért cserébe.
- Hé, hová mentek? - Kérdezte Jimin, akibe belefutottunk az iskola kapujában.
Rámosolyogtam.
- JinSu-hoz - Feleltem egyszerűen.
- Délután nem jössz edzeni velem? - Fejét félrebiccentette és egy másodpercre átnézett a mellettem álló fiúra vádlón.
- Ma nem - Ráztam a fejem. - Csak holnap jövök.
Intettem neki és magam után húzva JinSu-t elsétáltunk mellette. Úgy éreztem, ha még egy percig bámul rám azokkal a szemekkel és talán el is mosolyodik, azonnal elmentem volna vele edzeni és lemondom a mai randinkat. De miért fordult meg egyáltalán a fejemben, hogy a barátomat Jimin-re cseréljem a délutáni programomban?
*Jimin POV*
Dühösen néztem utánuk, de mégis mosoly ült az arcomon. Iseul nem érez úgy JinSu iránt, mint ahogy azt gondolja. Nincs az a vibrálás körülötte, aminek kellene lennie, ráadásul a szemeiben láttam, hogy ha nagyon akartam volna, meggyőztem volna, hogy maradjon velem.
A vérem mégis forrt a gondolatra, hogy egész nap annak a nyápicnak a karjaiban lesz és este is együtt alszanak. Remélem, hogy csak alszanak, különben az agyam eldobom! Iseul az enyém, és a gondolat, hogy más ér hozzá és a csodálatos testéhez, felemészt. Nekem kellene megcsókolnom, nekem kellene simogatnom és ölelgetnem és nekem kellene minden este szeretkeznem vele, nem annak a gyereknek!
Izzott a belsőm és jobbnak láttam minél előbb beülni az autómba, mielőtt baj lesz. A szemeim kezdték felvenni a természetes színüket, amikor ideges voltam mindig megtörtént. Hála a jó égnek nagyon kevés embernek sikerül úgy felbosszantania, hogy ez megtörténjen, mielőtt uralkodhatnék magamon. Most is magamat bosszantottam fel.
