Király páros /Bts Jimin FF/

32.

Kíváncsian vártam, hogy mire készül. Még mindig nem tudtam betelni a látvánnyal, amit nyújtott nekem, egyetlen szabadidőnadrágban, felső nélkül, de már legalább két órája így masírozott körbe az aprócska házban, úgyhogy legalább valamennyire hozzászoktam. 

Amennyire álmosak voltunk, ott volt majdnem tizenegy óra és még mindig fent voltunk, beszélgettünk és nevetgéltünk. Jimin egyszer kiment, hogy körbenézzen a táborban, hogy mindenki alszik e és minden rendben van. 

A két keze között fogott valami aprócska tárgyat és azzal babrált már percek óta. 

- Végre - Sóhajtotta és felém fordult.

A táskájára ejtette a kicsi dolgot, ami eddig az ujjai között forgott és a bal kezére nézve jött az ágy felé. Lassan felmászott és mellém térdelt. Lenézett rám és találkozott a kérdő, értetlen pillantásommal, mire elmosolyodott.

- Csukd be a szemed! - Kérte.

- Minek? - Vontam fel a szemöldököm.

- Mert jobb, ha ezt nem látod, csak érzed - Magyarázta.

Bár nem lett tisztább, miért is kellene lehunynom a szemeimet, csak remélni tudtam, hogy nem fog semmi olyat csinálni, amit nem akarok és amitől kellemetlenül érzem magam. Azért mégis bólintottam, hiszen bíztam benne, hogy nem készül semmi mocsok dologra és lassan becsuktam a szemeimet. Vettem egy mély levegőt és azonnal az orromba kúszott az a meglepően édeskés, finom illat, amit már éreztem korábban valahol.

Összerezzentem, ahogy valami a számhoz ért, és kinyitottam a szemeimet. Arra számítottam, hogy a férfi ajkait találom az enyémeken, helyette az ujjai voltak ott. Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hiszen nem így állt szándékomban elvégezni az első csókunkat, de továbbra is értetlenül néztem rá. Ő visszanézett rám, de aztán narancsos szemeit a számra vezette. Mutatóujjával lassan végigsimított az alsó, aztán a felső ajkamon. Éreztem, hogy elkezdek szédülni és a szemem vibrálni kezd. Jimin visszanézett rám és egy halvány mosollyal nézte végig, ahogy a sötétbarna szemeim belsejét elönti a pirosas, kevert szín. 

Félénken kidugtam a nyelvem hegyét, ami találkozott Jimin ujjával. Megállt és egy helyben tartotta, ahogy megérezte rajta a nedves párnácskámat és jól láthatóan nyelt egyet. Megéreztem az ízt, amire a legkevésbé számítottam, de amitől élénknek éreztem magam. Édeskés, nagyon finom. Visszahúztam a nyelvemet és Jimin is elvette az ujját és a saját szájába tette, hogy elállítsa az aprócska vérzést. Én lenyaltam a számat és egyszerre éreztem, hogy undorító, ahogy a lelki szemeim előtt láttam a vörös folyadékot a saját számon, de egyszerre csodálatos és annyira visszautasíthatatlan volt, hogy nem tudtam megállni, amíg már nem éreztem semmit a számon.

Jimin egy széles mosollyal nézett le rám, amíg mellettem térdelt. 

- Jimin - Leheltem a nevét.

- Hm? - Félrebiccentette a fejét.

- Neked.. - Lesütöttem a szemem, aztán visszanéztem rá. - Neked nem kell?

Óvatosan megingatta a fejét. Maga előtt megtámaszkodott a kezein és hátrafelé kinyújtotta a lábát, hogy hasra feküdjön mellettem. A karjai minduntalan elvonták a figyelmem, ahogy tartotta magát, amíg le nem ért a matracra, közvetlenül mellém. Arca az enyém felett lebegett, ahogy egy halvány mosollyal ajándékozott meg.

- Én tudok várni - Suttogta. - Az a lényeg, hogy te erős maradj.

- Jimin - Szóltam neki egy kicsit határozottabban.

Megnyalta a száját és figyelt, hogy mondjam, amit akartam.

- És ha én akarom? - Tettem fel a kérdést remegő, félénk hanggal.