Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
Bólintottam és megfogtam a felajánlott ujjakat, talán utoljára. Kisétáltunk az iskola épületéből, de a kapuban még összetalálkoztunk Jimin-nel. Köszöntünk neki, majd egy szigorú pillantást vetett először az összekulcsolt kezeinkre, aztán rám.
- JinSu, előre mennél? - Mosolyogtam rá. - Mindjárt megyek.
- Oké - Bólintott.
Elengedte a kezemet és kisétált a suliból. Valószínűleg a buszmegállóba ment, hogy ott várjon meg.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kőkemény tekintettel meredt rám, miközben az arca meg sem rezdült. Sóhajtottam egyet és megdörzsöltem a homlokomat.
- Jimin - Sóhajtottam a nevét.
- Remélem, jól érzed magad, miközben kézen fogva sétálgattok - Közölte velem ugyanazzal a kifejezéstelen arccal.
- Fejezd be - Szóltam rá halkan. - Ha így állsz hozzá, nem szakítok vele miattad.
- Nem miattam, kettőnk miatt - Suttogta.
Óvatosan felnézett, hogy körbenézzen, nem akadt e meg senkinek a szeme rajtunk. Mivel mindenki nemtörődömséggel sétált tovább, visszanézett rám.
- Jimin, most azon vagyok, hogy átmenjek hozzá és szakítsak - Közöltem vele.
- Addig pedig ringatod őt a kéz fogós, csókokkal teli álomvilágban?
- Befejezed vagy ne menjek? - Tártam szét a karom.
Jimin sóhajtott egyet és lehunyta a szemét.
- Ne haragudj - Suttogta.
Tekintete és az arca ellágyult, ahogy visszanézett rám.
- Csak tudod, milyen érzés rátok nézni? -Szeméből sütött a fájdalom és a féltékenység. - Évek óta kereslek, hogy végre az enyém lehess, erre ezzel talállak - A háta mögé bökött, hogy jelezze, JinSu-ról beszél.
Sóhajtottam egyet. El sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet évekig kutatni valaki után csak azért, mert vele köt össze a sorsod és nem állhatsz le senki mással, hogy kipróbáld magam, hátha. És mikor végre rátalálsz, a boldogság helyett csalódottság és harag vesz az uralmába, mert aki a tiéd, az mással van és gőze sincs rólad és arról, kicsoda valójában. Tényleg pocsék egy élet lehet ez.
Közelebb léptem és megsimogattam a karját, ügyelve, hogy semmi félreérthető mozdulatot ne tegyek, az iskola miatt. Jimin rám nézett és halványan elmosolyodott, ahogy meglátta, hogy én is mosolygok rá.
- Minden rendben van? - Tettem fel a költői kérdést.
Jimin bólintott.
- Csak csináld már! - Nevetett fel és megtolt egy kicsit, jelezve, hogy menjek.
