Király páros /Bts Jimin FF/

53.

Jimin tanácsára nem igazán öltöztem fel, hogy könnyebb legyen ledobni magamról mindent, ha elkezdődik a folyamat. Ezért melltartó nélkül csak magamra kaptam egy bő pólót és egy sima, sötétkék rövidnadrágot, hiszen melegem lesz az égető, izzó dologtól. 

A szobában feküdtünk és tévét néztünk. Jimin félig ült, félig feküdt az ágyon, amíg én a vállára hajtva a fejem élveztem a vígjátékot, ami éppen ment. Jimin a jobb karját átvezette mögöttem és lágyan simogatta a hátamat, míg baljában lazán a távirányító hevert. Bár még csak reggel kilenc óra volt és szerencsére nem történt semmi, mégsem tudtam elengedni magam és teljesen kikapcsolni, hiszen tudtam, hogy bármelyik pillanatban elkezdődhet az átváltozásom és a kínzás.

-----

Felhördültem és összeszorítottam a szemeimet. Jimin letette a távkapcsolót az ágy mellé és aggódva rám nézett. Tudta, hogy valami nincs rendben, hiszen biztosan a mellkasa jelezte az én fájdalmamat neki ugyanúgy, ahogy azt én éreztem, csak nyilván kevésbé intenzíven. 

- Iseul, mi a gond? - Szembe fordult velem és a két keze közé vette az arcomat.

Nagy nehezen kinyitottam a szememet, amikből patakszerűen folyni kezdtek a könnyek. Mint amikor szappan megy a szemembe és csíp, először olyan érzés volt, csak ez a százszorosára nagyítva. Égetett és mintha karcolták és böködték volna ezer meg ezer tűvel a szemgolyómat. Jimin simogatta az arcomat és gyors ütemben törölgette a szemem alól a könnyeket.

- Semmi gond - Mondogatta folyamatosan.

Én csak összeszorított fogakkal morogtam és nem tudtam, hogy lenne jobb. Ha kinyitottam a szemem, folyton le akart csukódni, mintha egy szempilla ingerelte volna a szemgolyómat és nem hagyta volna, hogy nyitva maradjon. Ha viszont lecsuktam, az égető érzés intenzívebb lett és hihetetlenül fájt.

- Nincs gond, Iseul - Mondta ismét Jimin.

- Bassza meg - Morogtam magam elé és megszorítottam a lepedőt.

Nehézkesen lélegeztem, ahogy vegyült az oxigén felvételem vegyült a hüppögéssel és a szipogással. Úgy éreztem, hogy mindjárt kifordul a szemem a helyéről és már az izmaim feszülnek, hogy bent tartsák azokat. Az egész arcom feszült és égett a fájdalomtól, ahogy erőltettem magam, hogy ne essek össze. Jimin kezei még mindig az arcomat fogták és végig a szemeimet nézte, hogy figyelemmel kövesse azoknak a változásait.

*Jimin POV*

Iseul szemei vörösek voltak a sírástól és a fájdalomtól. A barna íriszek szinte forogni kezdtek és mintha egy köd szerű füst lepte volna el őket, úgy cserélt helyet a két szín egymással. Szinte teljesen narancssárga, világító szemek néztek vissza rám, egy cseppnyi vörös árnyalattal néhány foltban. Még a barna színnel keveredve hömpölyögtek és harcoltak egymással, hogy melyikük fog győzedelmeskedni és átvenni a fő helyet. Nyilván ez nem volt kérdés, de mégis muszáj volt lenyomni ezt a tortúrát, nehogy fájdalom nélkül hagyják szegény lányt. 

Iseul ujjai elfehéredtek, ahogy görcsösen markolta a lepedőt maga mellett. Az anyag összegyűrődött a kezében és amikor azt hittem, hogy lehetetlen, mégis egyre jobban és jobban összeszorította az ujjait. A fogait összenyomorgatta és hangos, hörgés szerű hangokat hallatott, ahogy az összepréselt ajkain nem sikolyok jöttek ki, hanem visszafogta őket és morgott helyette. A szája szélén lassan nyálcsíkok jelentek meg, ahogy nyelni sem bírt a fájdalomtól, hanem csak egyenesen az én szemeimbe nézett. Egyszerre volt dühös és kétségbeesett a pillantása, ahogy tágra nyílt, könnyes szemekkel, mégis erős arcmimikával vegyítette a tekintetét.