Király páros /Bts Jimin FF/

37.

Izzadtan ültem fel az ágyban az éjszaka közepén. Megdörzsöltem a szememet és megráztam a fejemet. Nem lehet igaz. Álmomban ismét Jimin szerepelt és ismételten nem fogta vissza magát. Élveztem, szinte még mindig éreztem magamon a száját, a csókjait, a kezét és az ujjait, mindenét. Annyira valóságosak ezek az álmok, hogy nem igazán bírom tovább. Már megőrjít és teljesen összezavar. Álmomban egyáltalán nincs mitől félnem, Jimin vigyáz rám és gyengéd. Tudom, hogy a valóságban is így lenne, de álmomban nem ismerek fájdalmat és szorongást, csak a kéj vakítja el az agyam.

Kezemet a mellkasomra szorítottam, mert a szívem hihetetlen ütemben vert, az a feszítő, bizsergető, forró érzés pedig hihetetlen intenzitással nyomta a belsőmet. Csak Jimin ne kelljen fel rá! 

*Jimin POV*

Hiába akarja visszafogni, érzem. Már régóta felkeltem, ahogy épülni kezdett bennem az az érzés, amit a másik fél vágya indít be. Tudtam, hogy megint rólam álmodik és arról, hogy szeretkezünk. Mosolyogtam, de nem tartott sokáig, amikor már én is zihálva kezdtem el venni a levegőt. Éreztem, szinte minden egyes rezdülését, ahogy erősödik a vágy, az álom előrehaladtával. Én is magam elé képzeltem a sok álmom egyikét, ahol végre az enyém lett és egyé váltunk. 

Éreztem az övön aluli gondomat, de nem tudtam ellene tenni. Amíg Iseul álmodott, nem tudta fékezni magát, így nekem sem ment. Akkor robbant az érzés a mellkasomban, amikor vagy végzett az álom, vagy felkelt a lány. Összeszorítottam a szememet és koncentráltam az érzésre. Régen várom ilyen intenzív és letaroló élményre, de nem így. Én nem álomból akarom megtudni, nem külön szobában akarom érezni. Ha tehetném, most azonnal átmennék hozzá. Csak lefektetném, befeküdnék mellé és elmondanám, hogy semmi baj, tudom, milyen érzés. 

De nem tehetem, mert valószínűleg meg akarnám csókolni. De mennyire, hogy meg akarnám! Aztán, mivel már a boxerem így sem kényelmes, hogy ott van mellettem, nem tudnék parancsolni magamnak. És a legutolsó gondolatom volt, hogy elijesszem magamtól. Nem tehettem meg, ahhoz túlságosan is fontos volt nekem.

-----------

*Iseul POV*

Vasárnap lévén  hála a magasságosnak, sokáig tudtam aludni. Ez a hosszú kirándulás kimerítő útja és az esti álom kimerítő vége miatt is fantasztikusan esett.

A nappaliban ülve kapcsolgattam a tévét, de szokásosan semmi értelmes nem ment. Választhattam, hogy vagy teleshop, jóslás vagy spongebob lesz az aznapi menü. Egyik rosszabb volt, mint a másik, de túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy én bármi mást csináljak, mint az egy helyben ülés és tévézés. Így hát maradt a kocka nadrágú barátunk, az idegesítő nevetésével és az agysejt leépítő, silány sztorijával. A karfára dőltem, felhúztam a lábaimat és úgy néztem a mesét, kényelmesen elfeküdve. Laposakat pislogtam és folyamatosan ásítottam, ahogy éreztem, elférne még egy kis alvás. 

- Jó reggelt! - Vágódott le a kanapéra Jimin.

Hátrahajolt és fejét az ülőgarnitúra tetején pihentette, miközben a szemei még mindig csukva voltak. Ránéztem és eszembe jutott az álmom. Ahogy ránéztem a telt ajkaira, eszembe jutott, ahogy csókolt, hogy milyen puha volt a szája, milyen édes volt, ahogy megízleltem. Eszembe jutott, hogy álmomban csókokat hagytam a férfias, markáns arcélén is, amit most tökéletesen láttam, ahogy a fejét hátradöntötte. Izmos karjai maga mellett, erőtlenül pihentek, amik az éjszaka engem öleltek és simogattak, vigyáztak rám.

Megráztam a fejem és visszavezettem a tekintetem a tévé felé. A mellkason ismételten figyelmeztetett, hogy fantasztikus az érzés, de álljak le, ha nem akarok most azonnal felrobbanni! Jimin halvány mosolya és mély lélegzete elárulta, hogy ő is érezte, amit én. Görcsös figyelmemet inkább a sárga szivacsnak szenteltem a tévében, hogy elterelje a figyelmemet Jimin-ről.

Ám ezt a tervemet keresztbe húzta a férfi, ahogy eldőlt, akár egy krumplis zsák. Feje a csípőmre érkezett meg, Bal karja mögöttem, jobbja pedig a felhúzott lábaimon pihent. 

- Ő, Jimin? - Krákogtam egyet.

- Mm - Morgott aprót. - Olyan kényelmes vagy.

- Aludni akarsz?

- Hm - Bólintott egyet, aminek hatására a haja, ami a derekamon elterült, megcsikizte a bőrömet.

Elmosolyodtam és hagytam, hadd csináljon, amit akar. Végül is kényelmes volt nekem is és semmi kifogásom nem volt az ellen, hogy az az észveszejtő pasi rajtam feküdjön. Tessék? Iseul, mikre gondolsz! Spongebob, Spongebob.... tereld el a figyelmed!

De ugyebár miért is jönne össze a tervem, ha Jimin ott van? Bal kezét a hátam aljára tapasztotta és hüvelykujjával lágyan simogatni kezdte a bőrömet. A tüdőmben egy pillanatra megragadt a levegő, ahogy megéreztem a forró érintést. Lenéztem a férfira, aki egy tapodtat sem mozdult, ugyanúgy feküdt, csak éppen a kezét nem tudta kontrollálni. Le akartam állítani, de végül is semmi rosszat nem tett és nagyon jó érzés. Nyugtatóak az apró körök a hátamon, kellemes a puha bőre és a meleget árasztó érintése. Na meg, úgyis hozzá kellene lassan szoknom az érintéseihez, ha már úgysincs más választásom, mint átengedni magam a vágynak és a kéjnek, ahogy azt a természetem megköveteli tőlem. Vettem egy mély levegőt és átengedtem magamat a lágy érzésnek. 

Felemeltem a jobb kezem és lassan a fejére tettem. Még semmit nem csináltam, de egy hangos sóhajt kaptam válaszul. Mosolyogva söpörtem össze a rajtam elterülő tincseit, hogy aztán lassan megérezhessem, mennyire puha is a haja. Várakozásaimat felülmúlva, mintha vattacukor felhőbe nyúltam volna, selymes, puha, lágy hajszálak sokasága fogadta az ujjaimat. Mintha nem is túrtam volna bele a hajába, olyan légies és könnyed volt. Hihetetlen, emberfeletti, akár ő maga. Élvezettel játszottam a tincsekkel, sodorintattam és csavargattam őket. Válaszként mély levegővételeket és jóleső sóhajokat kaptam. Ezek a hangok viszont nem segítettek rá, hogy eltereljem róla a figyelmemet, ezért a mellkasomban lévő érzés egyre erősebb és erősebb lett. Mély levegőt vettem, spongebob hangjára figyeltem, de nem akart enyhülni.

- Ne fog vissza! - Motyogta Jimin a combomba. - Mondtam már.

Nyeltem egyet és bólintottam. Így érezné, hogy nem akarom átengedni?

- Nagyon jó érzés - Sóhajtott.

- Micsoda? - Kérdeztem vissza.

- Hogy simogatsz - Válaszolt egy halvány, de fáradt mosollyal. - És a belsőd is. Amit érzel. Nagyon jó, ne fogd vissza, kérlek.

- Oké - Suttogtam.

Jimin bólintott és folytatta a hátamon való apró köröcskék és vonalak rajzolgatását, mindig kicsit oldalra haladva, aztán kicsit feljebb, hogy ne legyen sokáig ugyanazon a helyen az ujja. Mindig apró libabőrök keletkeztem a karomon, ahogy érintetlen területet kezdett el simogatni. 

Már nem fogtam vissza az érzést, bár nagyon furcsa volt, hogy Jimin tudja, mennyire felajzott, és élvezi. Engedtem, hogy szétszakítsa a mellkasomat és a férfi is érezze, mennyire jólesik az érintése.