Király páros /Bts Jimin FF/

8.

*Jimin POV*

- Elmondtad neki? - Emelte meg a hangját apa, miközben az asztalra támaszkodott.

Halálos nyugalommal bólintottam egyet.

- De azt hitte, hogy hülyéskedek - Válaszoltam. - Megint a nullán vagyok.

Hátra hajtottam a fejem és a tenyerembe temettem az arcomat. Megdörzsöltem a szememet, hogy a feszültséget oldjam egy kicsit.

- És semmire nem jutottál? - Érdeklődött anya is.

Megráztam a fejem és visszanéztem rájuk.

- Elmondtam neki, hogy tudom, mit érez most, hogy az átalakulása utolsó évében van - Meséltem. - De azt hitte, hogy ti meséltétek nekem, hogy "bolond" - Rajzoltam az idézőjeleket a levegőbe. 

- Ez a lány - Sóhajtott a nő. - El kellett volna már kezdenünk korábban, hogy adagoljuk neki ezeket a tényeket. Vagy legalább nem szabadott volna legyinteni rá, amikor elmondta a tüneteket, akkor esélyünk lett volna elmagyarázni.

- Gondolod, hogy egy emberként nevelt, tizenéves lány elhitte volna, amit mondasz? - Vontam fel az egyik szemöldököm. - A hormonjait sem tudja megfékezni, még higgye el, hogy természetfeletti.

Azt hittem, könnyebb dolgom lesz. Nem tudtam, hogy van barátja, az csak egy plusz akadály, amit le kell gyűrnöm. Bár a viselkedése alapján nem lesz nehéz dolgom fölényhez jutni, már most nyeregben vagyok. De a legkisebb gondom, hogy megszerettessem magam vele. Itt az a probléma, hogy elhitessük vele, hogy kicsoda. Talán meg kellene mutatnom magam neki? Akkor elhinné? Vagy azt hinné, hogy még jobban megbolondult? Aj, de nehéz ez!

*Iseul POV*

Jimin kiverte nálam a biztosítékot. Na jó, nem, de azért haragszom rá. Nem elég, hogy kigúnyolja a betegségemet vagy akármi is ez,ami történik velem, de még meg is próbálja játszani, hogy mennyire megérti, aztán meg hülyeségekkel traktál. Menjen a fenébe!

Amint beléptem a házba, a konyhában három személy ült és azonnal elhallgattak, ahogy beléptem én is.

- Csak nem rólam van szó? - Kérdeztem unottan.

Levettem egy poharat a szekrényből és megtöltöttem hideg vízzel.

- De - Hallottam meg Jimin hangját. - Megkérdeztem apáékat, hogy elrabolhatlak e holnap, hogy megmutasd az erdei házat.

Felvontam a szemöldököm és letettem a poharat.

- Az erdei viskót? - Kérdeztem vissza.

Jimin bólintott egyet, hogy megerősítse, arról beszél.

- Minek?- Kérdeztem.

- Mert odamennék a hétvégére, hogy felfrissüljek - Magyarázta.

Bólogattam.

-Oké - Sóhajtottam.

- Te is mehetnél -Szólalt meg anya.

Majdnem felnevettem. Ezt most komolyan mondja? Szinte biztos voltam benne, hogy tudnak a Jimin-nel való incidensemről.Békítősdit akarnak játszani? Bár, ha belegondolok, hogy ketten, Jimin-nel egy eldugott fa házikóban... Jesszus isten, mik jutnak eszembe? Nem vagyok normális!

- JinSu-val tanulok a hétvégén - Próbáltam kibúvót keresni és egyben emlékeztetni magamat a tényre,hogy barátom van.

- Halaszthatatlan? - Biccentette félre a fejét apa, amit csak akkor szokott, ha már tud valamit.

- Beadandó - Mondtam. - Határidős.

Bevetettem mindent. Ha a suli nem nyer, akkor semmi.

- Jimin már tanulta az anyagot, idősebb - Mosolygott apa.- Majd segít neked.