Király páros /Bts Jimin FF/

47.

*Jimin POV*

Majdnem karamboloztam, annyira siettem haza. A mellkasomban lévő fájdalom, ami még így is a semmi szintjét ütötte meg Iseul-éhoz képest elvette az eszem és éreztem, hogy a szemem is elvesztette az e világi színezetét. Őrült tempóban tettem le az autót a ház előtt és miután feltéptem az ajtót és úgy bevágtam magam után, mintha a legnagyobb mérgemben tettem volna, rohantam befelé. A bejárati ajtót szinte a kilincsel a kezemben kitéptem a helyéről és ugyanolyan hévvel csaptam be magam után. Kétségbeesetten néztem körbe a házban. A nappali üres volt, a tévé viszont ment. A kanapén Iseul egyik melltartója hevert eldobva. Vettem egy mély levegőt és tudtam, hogy ez nem az a pillanat, amikor a legrosszabbra kellene gondolnom, hogy valaki levette róla és most a szobájában szexelnek. Tudtam, hogy ez nem lehetséges, ugyanis ő az enyém volt és ha megcsalt volna, azt éreztem volna. Ez más érzés a mellkasomban, egy kevésbé rossz, de felemésztő fajta. A szobájába futottam, és ahogy közeledtem, egyre kivehetőbbek voltak a hangos, ziháló levegővételei és az elfojtott kiáltások.

- Iseul - Nyitottam be hozzá.

A lány az ágyán tekergett, mintha megszállta volna valami. Oldalt feküdt összegömbölyödve, a mellkasa elé szorítva a takaróját, egyrészt, hogy eltakarja magát előlem, másrészt viszont, hogy annak a szorongatásával kissé alább vigye a fájdalmat. Izzó, narancssárga szemei rémisztően kapcsolódtak az enyémbe, ahogy rám villantotta őket. Gyönyörűek voltak, de ahogy a fájdalom eltorzította az arcát, egy teljesen már elegyet alkottak. Odaléptem hozzá és leültem az ágy szélére. A lány egyből a kezem után nyúlt és jól megszorította azt, mire nekem vissza kellett tartanom egy szisszenést.

- Jimin - Nyögte erőtlenül, ahogy kezdte felemészteni az energiáját a kínzó fájdalom.

- Nyugalom - Próbáltam beszélni hozzá a legnyugodtabb hangszínemen. - Itt vagyok.

- Ji.. - Már csak a nevem első fele jött ki a száján, mielőtt egy hangos nyögés követte volna.

Háta ívbe feszült és szinte látszódott a bőréből kiontott hő, és a felette lebegő hullámos tér. Nyeltem egyet, ahogy a szemem önkénytelenül is a fedetlen mellkasára tévedt. Mély levegőt vettem a kerek mellei láttán és éreztem, hogy a testem azonnal reagál rá, még akkor is, ha ez nem a legmegfelelőbb alkalom. De nem tehettem ellene, a kéj és a vágy éltetett, ennek a megtestesítője voltam, pont úgy, ahogy a lány is. Bár nem a megfelelő alkalom volt arra, hogy ő is így érezzen, én nem tudtam mit kezdeni vele. Az agyamat elborította a köd és nem tudtam, mit csináljak. 

Kezeim önálló életre kelve, amelyik éppen nem Iseul vasmarkában szenvedett, a hasára tévedt. Bőre tűzforró volt, puha és selymes. Az agyamban szinte a fájdalmas nyögések visszhangokként hangzottak, amíg csak a vérem csorgását hallottam tisztán. Ujjaim rásimítottak a feszes bőrre és a kidolgozott, mégis kecses hasra és a vékony derékra. 

- Jimin, kérlek! - Nyögte nehezen a szavakat a lány. 

Narancsos szemei az enyémekbe fúródtak, amint lenéztem rá. Pislogtam párat és elkaptam a kezem.

- Sajnálom, nem tudom, mi ütött belém - Mondtam és inkább a másik kezemmel is az ő ujjai közé furakodtam, hogy fájdalmas szorításaival lekösse azokat. 

Mérges voltam magamra, amiért ilyen helyzetben is csak a testére tudtam koncentrálni. Mégsem éreztem úgy, hogy rosszat tettem volna, hiszen semmi olyat nem csináltam, ami kellemetlen lehetett volna neki és olyan területre sem tévedtem, ahol még a kezeim nem jártak volna. Ettől függetlenül a szemeimet valahogy képtelen voltam elszakítani a kerek és feszes melleitől és már azon gondolkoztam, hogy vajon a tenyeremben hogyan férne el. Megráztam a fejem és inkább próbáltam a lángoló szemekbe nézni, amik szenvedtek az ágyon.

*Iseul POV*

Jimin érintése még jól is esett volna, ha nem ilyen helyzetben teszi. Ujjai és úgy általában minden érintése a mennyország számomra, beindít és feltüzel és ellenállhatatlan. De most, hogy a testem amúgy is egy vulkán hőfokával vetekedhetett, a fájdalom majd megőrjített és egyszerűen nem tudtam még levegőt sem rendesen venni, nem a legmegfelelőbb alkalom volt arra, hogy elöntse az agyát az angyali énje. Nekem sem volt a legnormálisabb és leghétköznapibb érzés, hogy egyetlen egy szál bugyiban vergődtem, szinte alatta, ahogy a lefogta a kezeimet és fölém hajolt, hogy lágy tekintetével egyre jobban lenyugtasson.

A fájdalom szépen, lassan alább hagyott, de még mindig görcsösen ragaszkodtam az ujjaim közé font ujjakhoz. Jimin a fejem két oldalán támasztotta a kezeinket, hogy eszembe se jusson ütögetni, vergődni vagy saját magamat bántani a kínzó érzés miatt. A hátamon feküdni nem volt a legkellemesebb érzés, de rájöttem, hiába vagyok hason vagy fekszem az oldalamon, ugyanolyan rettenetes, mintha a hátamat érné a paplan dörzsölése.

-----

Mély levegőt vettem, ahogy Jimin végigsimított a meztelen hátamon. Az ágyamon ült, hátával a támlának támaszkodva. Én vele szemben, az ölében ültem, miközben próbáltam lenyugodni a percekkel ezelőtt véget ért sokk után. A derekát átölelve nyomódtam hozzá, miközben fejemet a vállára hajtottam és a nyaka hajlatába fúrtam. Nagyon furcsa érzés volt, ahogy a meztelen felsőtestem az övének nyomódott, de hihetetlenül jó is egyben. Mintha már semmi gátlásunk nem lett volna egymás előtt.

*Jimin POV*

Alig bírtam visszafogni magam. Iseul mellei az én mellkasomnak nyomódtak, miközben az ölemben foglalt helyet, egyetlen egy szál bugyiban. Férfiasságom már igencsak készen állt volna a lányra, de nem akartam megijeszteni. Főleg most, hogy annyira fájdalmas perceken van túl. Kimerülten szuszogott a nyakamba, ami libabőröket küldött a karomra.

Lassan simogattam a hátát, ami meztelenül pihent a karjaim között. Balommal magamhoz szorítottam a lányt, míg a jobbommal aprókat simítottam a puha bőrére, hogy lenyugtassam őt a nagy fájdalmai után. Általában kétszer-háromszor jelennek meg ezek a fantasztikus fájdalmak, mielőtt a szülinapja elérkezhetne. Neki már a harmadik alkalom volt, ezért csak remélni tudtam, hogy a holnapi repülőút teljes nyugodalomban fog telni, és nem kell ott, mindenki előtt küszködnie a hörgéseivel és a fájdalmával. 

Tenyeremet a háta aljához nyomtam és egy akaratlan mozdulattal is közelebb nyomtam az ölemhez őt. Halk sóhaj volt a válasza, mire nekem le kellett hunynom a szememet, hogy ne tépjem le azonnal róla a bugyit. Ő is érezhette már a farmerom kényelmetlenségét, ezért szerencsére nem igazán mozgott, hogy még nehezebb legyen visszafognom magam. Végigsimítottam a fehérnemű tetejét az ujjaimmal, miközben egy lágy puszit nyomtam a vállára. Számat megnyaltam, mert hihetetlenül száraznak éreztem. Nedves puszijaimmal haladtam a lány vállának minden apró milliméterén és a nyakán. Válaszként halk nyöszörgések és sóhajok hagyták el a telt ajkait, amik kifejezetten nem könnyítették meg a helyzetemet. Én sem magamnak, ami az igazság, hiszen abbahagyhattam volna a csókjaimat és akkor ő abbahagyja a hangokat, de egyszerűen képtelen voltam elszakadni a meleg, bársonyos bőrétől. Kezem tudattalanul is lecsúszott és a feszes fenekén állapodtak meg. Iseul megugrott egy kicsit az ölemben, hiszen teljesen új élményeket szerezett. Szerencsére még senki nem érintette a testét, így én lehettem az, aki megmutatta neki ezeket a csodás érzéseket. Nem mozdítottam a kezem, csupán a hüvelykujjammal rajzoltam apró köröket a dereka alá.

- Jimin - Lehelte a nyakamba.

- Nyugi, nem csinálok semmit - Mosolyodtam el a bőrére, mielőtt folytattam volna az apró puszikat a bőrén.

A lány bólintott és kicsit elengedett a feszültségéből. Tudtam, hogy ideges és nincs készen még a végső menetre, ezért próbáltam szépen, lassan haladni vele, habár nekem ez maga volt a pokol.