Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
Reggel korán keltem. Talán tegnap a takarításban annyira kifáradtunk, hogy korán jöttünk lefeküdni és kialudtam magam, vagy talán a más levegő tette. A bal oldalamra néztem, ahol Jimin feküdt. Még mindig aludt. Arca nyugodt és békés volt, szinte kisfiús, ahogy a párnát ölelve, hason feküdt. Telt ajkai enyhén elnyíltak egymástól, ahogy a levegőt vette és már ki is száradtak egy kicsit, ahogy a levegő elvette a nedvességet előlük. Csupasz karjai kilógtak a takaró alól és látni engedte az izmos, kidolgozott bicepszeket. Nyeltem egyet a gondolatra, hogy félmeztelenül aludt mellettem. Csak ne gondoljak semmi rosszra, így is elég volt, hogy vele álmodtam úgy, hogy ott feküdt mellettem. Így is elég kínos volt a helyzet, nem volt szükségem még ébren fantáziálásokra is. Szerencsére majdnem a nyakáig fel volt húzva a paplan, ezért többet nem láttam belőle.
Lassan levettem magamról a takarót és vigyázva, hogy minél kevésbé mozgassam a matracot, nehogy felébresszem őt, kikúsztam az ágyból. Leguggoltam a sporttáskámhoz- mivel szekrény nem volt, onnan öltöztem- és kivettem egy tiszta fehérneműt a szabadidőmmel és egy sima, szürke hosszú ujjúval. Átmentem a fürdőbe, hogy gyorsan megfésülködjek és fogat mossak, aztán felöltözhessek.
A hajamat egyszerű lófarokba kötöttem, a sminkemmel pedig nem igazán törődtem, hiszen az erdő közepén nem akarok tetszeni senkinek. Jimin pedig látott már smink nélkül, reggel, csapzott fejjel és zombi arccal is. Ráadásul nem akartam neki tetszeni.
Kinyitottam az ajtót csendben és a szobán keresztül kisétáltam az előtérbe. A konyha felé vettem az irányt, ahová tegnap csak bedobáltuk az anya által vásárolt túlélőkészletet. A mini hűtőhöz léptem és a szatyrokból egymás után kipakolva a holmikat, szépen elrendeztem a dolgokat, hol a hűtőbe, hol a szekrénybe rejtve a dolgokat. Tészta, rizs, még több rizs, annyi rizs, amennyit három hét alatt eszünk meg, ha csak azon élünk, víz, üdítők, tej, rágcsálnivalók, drazsék, csoki... anya mit gondolt? Hová megyünk mi?
Majdnem egy órámba telt, mire sikerült mindent elrendeznem és benyomorítanom a helyére. Csípőre tettem a kezem és kifújtam magam.
- Jó reggelt! - Hallottam meg magam mögül egy rekedtes, fáradt hangot.
Megfordultam és mosolyogtam, de azonnal a szemem elé kaptam a kezemet.
- Öltözz fel! - Kérleltem, amikor megláttam őt póló nélkül, egy szál melegítőalsóban.
Jimin felnevetett és a hangok alapján közelebb sétált.
- Nyisd ki a szemed, nem vagy már gyerek - Közölte jókedvűen.
Lassan kilestem az ujjaim közül és ott állt előttem. Hófehér, makulátlan bőrrel, mintha porcelánból formázták volna meg őt. A hasa kidolgozott, összes kockája a szemem elé tárult, amit a sok éves tánccal szerzett magának és eszméletlenül nézett ki. Szürke haja kócosan terült szét a fején, mert valószínűleg beletúrt már. Mellkasa kirajzolódott az izmoktól, és halálosan fantasztikusan nézett ki a kiálló kulcscsontja rajta.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- És ha túl vagyunk a kislányos zavarunkon - Mosolygott rám Jimin.
- Ki mondta, hogy túl vagyok rajta? - Takartam el megint a szememet viccelődve.
Jimin felnevetett ismét, mire elvettem a kezemet a szemem elől. Miért nézel ki ilyen jól? A mellkasom megtelt azzal a megmagyarázhatatlan érzéssel, ahogy utána fordultam.
- Mit szer.. - Kérdeztem volna, hogy mit kér reggelire, de elállt a szavam.
Jimin nekem háttal állt, miközben a pult felé fordulva töltött magának egy pohár vizet. A hátán, pontosabban a lapockáján két fekete rés volt, mintha belekarmoltak volna, de ez nagyobb volt és kicsit sem hasonlított karmolásra.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Mi a - Nyökögtem.
- Hm? - Fordult felém Jimin.
Tátott szájjal, ijedten néztem rá. Ő halálos nyugalommal, félrebiccentett fejjel figyelt engem, miközben a szemei ismételten felvették azt a vöröses, narancssárgás árnyalatot. Nem hittem a szememnek. Csak képzelődök, csak képzelődök!
- Ó, láttad? - Tért észhez, hogy miért rémültem meg.
Bólogattam, de nem szólaltam meg. Nem tudtam volna mit mondani. Mi ez az egész.
- Megijedtél? - Kérdezte egy halvány mosollyal.
Összezártam a számat és nyeltem egy hatalmasat. Hogy megijedtem e? Remeg a lábam, libabőrös a kezem, kiszáradt a torkom és mindjárt felrobban a szívem. De nem, nem ijedtem meg. Csak nem értettem. Megráztam a fejem.
- Nem félsz tőlem? - Kérdezte felvont szemöldökkel.
Újból megráztam a fejem. Miért nem félek tőle?
Jimin sem igazán értette, valószínűleg nem ilyen reakcióra számított. Szóval erről beszélt a szüleimmel, hogy ezt akarja megmutatni nekem a hétvégén?
- Ez egy.. - Kezdtem bele. - Egy rossz vicc? Egy matrica vagy valami trükk?
Összevontam a szemöldököm és próbáltam nem eszelősen felnevetni kínomban. Mi a fene folyik itt? A szüleimmel tervelte ezt ki? Meg akarnak heccelni vagy valami hülye, családi poén? Mindjárt kiugranak a szobából nevetve, egy kamerával a kezükben, hogy aztán az összes családi összejövetelen megmutassák majd a felvételeket, ahogy a kisgyerekkori fotókat szokták?
Jimin közelebb lépett, én pedig nem mozdultam. Nem tudtam, mert földbe gyökerezett a lábam. A kezemért nyúlt és óvatosan megfogta, mintha attól félne, hogy megégeti őt. Amikor nem mozdultam és nem rántottam el a kézfejemet, felemelte és egy apró puszit nyomott a kacsómra. A naplemente árnyalatú szemével közben végig a tekintetemet kereste, és ezt meg is kapta. Annyira lenyűgözőek voltak az íriszei, hogy akkor is a rabjukká váltam, ha szívem szerint sikítva rohantam volna el.
- A hétvégén nem fogom rejtegetni magam - Közölte. - Most, hogy senki nem lát, nem kell erőltetnem magam és nekem ez kell. Pihenni és saját magam lenni. Ha félsz, akkor menj el!
Szigorúan nézett a szemeimbe. Menjek el? El akarok menni? Félek? Inkább csak sokkot kaptam.
Lassan megráztam a fejemet, mire Jimin szája elnyílt.
- Maradsz? - Kérdezte halkan.
Bólintottam egyet.
- Velem? - Kérdezte újra.
Ismét bólintottam, bár koránt sem olyan határozottan, mint azt szerettem volna.
- És hiszel nekem?
Újból nyeltem egyet. Lesütöttem a szemeimet.
- Nem tudom - Suttogtam.
Jimin bólintott egyet és elengedte a kezeimet.
- Nem baj - Mosolyodott el. - Egyenlőre ez is megteszi.
Csak álltam ott, mintha oda ragasztottak volna. Kikerekedett szemekkel, lefagyott aggyal. Mi a jó isten halála történik körülöttem?
