Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
Szinte egész éjszaka nem aludtam. Az agyam Jimin körül forgott és az az eszméletlen csók körül. Szinte még mindig éreztem az ízét a számban, az ajkait pedig az enyémeken. A testem még mindig izzott miatta, ahogy teljesen hozzám nyomódott, éreztetve eltitkolhatatlan izgalmát és forróságát.
Beharaptam a számat és elmosolyodtam az emlékekre. Alkaromat a szememre tettem, ahogy az ágyban feküdtem. Ideje lenne felkelni, iskola van. Megráztam a fejem és lerúgtam magamról a takarót. Szinte alig két vagy három órát alhattam, mégis frissnek éreztem magam és tele voltam energiával.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Felöltöztem egy egyszerű ruhába, ami egy katona zöld nadrágból, vörös ujjatlanból és egy kényelmes, szürke melegítőfölsőből állt. Nem éppen hétköznapi, iskolai viselet, de teljesen normális a táncszakos suliban. Hosszú hajamat egy egyszerű lófarokba kötöttem és lebattyogtam a földszintre.
- Jó reggelt! - Köszöntem a szüleimnek, akik szokásosan az asztalnál ültek, egy-egy csésze kávéval.
- Jó reggelt - Köszöntöttek, ismételten majdnem teljes szinkronban.
- Jimin? - Kérdeztem, hiszen ilyenkor már ő is itt szokott lenni.
Végszóra egy kar lendült át a vállamon, mire megugrottam ijedtemben. Oldalra fordultam és egy vigyorgó Jimin-nel találtam szemben magam. Karjával a nyakam körül közelebb húzott és egy gyors puszit nyomott a homlokomra. Elmosolyodtam, bár kicsit zavarba jöttem, hiszen a szüleink ott voltak mellettünk. Tudtam, hogy erre vártak és ez a céljuk, de akkor is fura volt.
- Hiányoztam? - Kérdezte Jimin, utalva, hogy kérdeztem, hol van.
- Ki mondott ilyet? - Vontam fel a szemöldököm mosolyogva.
Jimin mellettem állt a pultnál és a kezében tartott gabonapelyhes tányérjából kivett egy karikát és megdobott vele. Felemeltem a kezem védekezőileg és nyitott szájjal, meglepődve néztem rá. Ő csak nevetve a szájába tett egy másik gabonakarikát, mielőtt ráöntötte volna a tejet.
- Te - Mutattam rá.
- Én? - Mutatott ő is saját magára.
- Igen, te - Nevettem fel.
- Hallgatlak - Vett egy kanállal a szájába a már tejben úszó reggelijéből.
Megráztam a fejem és visszafordultam a pult felé, hogy én is felöntsem tejjel a müzlimet. Kivettem a fiókból egy kanalat és belemerítettem a tálba.
--------
Meglepetésemre nem éreztem zavarban magam Jimin mellett a csókunk után, sőt, mi több elég nagy jókedvben telt a reggel és az iskolába vezető út. Kényelmes volt mellette és bár még furcsa volt, mielőtt az iskola előtt leparkolt volna, hogy ne kapjanak rajta, közelebb hajolt hozzám és mosolygott. Én is elmosolyodtam és áthajoltam az ülésemből az ő oldalára. Számat az övének tapasztottam, ami ismételten áramütésként ért. Még nem szoktam hozzá a vajpuhaságú ajkak gyengéd érintéséhez és ahhoz sem, hogy megcsókolhatom végre. Bal kezével még mindig a kormányt tartotta, jobbjával pedig az állam alá nyúlt és két ujjával tartotta azt. Amikor elváltunk, mosolygott és megnyalta a száját, mintha össze akarna gyűjteni mindent, amit a csókom után hagytam, közben hüvelykujjával megsimította az alsó ajkamat. Én is elmosolyodtam és visszaültem az ülésbe.
- Mm- Rázta a fejét Jimin és a nyakamra tette a kezét.
Óvatosan húzott vissza, mire én nevetve hajoltam vissza hozzá és újból az ajkaira tapadtam. Ezennel Jimin nem engedett el, ujjai szorosan tartották a nyakamat, nem engedve, hogy eltávolodjak a csókból. Meleg nyelve végigszántott a számon, mire én kérdés nélkül engedtem, hogy befurakodjon és megízleljen. A mellkasomban dübörgött a szívem, feszültséget éreztem, tüzet és forgószelet egyaránt.
A kezemet a szívemre tapasztottam és elváltam a csókból. Jimin-re mosolyogtam.
- Ennyire élvezed? - Kérdeztem, miközben mély levegőt vettem.
Jimin halkan felnevetett, mert tudta, érzem a heves érzelmeit, most, hogy tudom, milyen érzés, ha tőle jön és nem én generálom.
- Csak próbálom a lehető legjobban élvezni, mert odabent nem tehetem meg - Magyarázta mosolyogva.
Bólintottam. Tényleg, elég nehéz lesz ezek után úgy együtt lenni vele, hogy el kell játszanunk, hogy nem érdekel a másik, csak félestvérek vagyunk. Sóhajtottam és mosolyogtam. Egy gyors puszit adtam még a szájára.
- Menjünk, el fogunk késni - Biccentettem az út felé.
Jimin mosolyogva adott gázt, hogy az utolsó egy utcát megtegyük a suliig.
-----
- A mai órán megtanultok bízni a mozdulataitokban akkor is, ha nem láttok - Mondta Jimin. - Továbbá megtanultok bízni a társaitokban, megtanuljátok, hogy ne féljetek, hogy neki mentek a másiknak.
Lehajolt és előhúzott a táskájából egy maréknyi, piros szalagot. Felállt és körbesétálva mindenkinek a kezébe adott egyet. Néztem a kezemben lévő szalagot. Piros, akár a vér. Jimin vére, ami olyan édes és függővé tesz. Egy kevés a szemében is van ebből az árnyalatból, de inkább narancsos, sötétebb vörös szokott lenni.
Sűrűn pislogtam, ahogy éreztem, elkezdek szédülni. Már tudtam, hogy ez annak a jele, hogy a szemem elkezd színt váltani. Túlságosan elmerültem Jimin és a vér ízének gondolataiban, hogy az agyam gondolkodás nélkül reagált. Lefelé néztem és koncentráltam a parkettára és a koreográfiára.
- Tegyétek fel a kendőt! - Mondta Jimin. - Utoljára nézzétek meg, milyen távol álltok a szomszédaitoktól, mert mostantól nem fogtok látni. A koreográfiát ugyanolyan erővel és magabiztossággal adjátok elő, ahogy eddig. Szemfedővel jobban kell koncentrálnotok a forgásokra, az egyensúlyra és magatokra.
Mindenki elkezdte felkötni a kendőt. Jimin elém lépett és mosolyogva kivette a kezemből.
- Semmi baj, nyugalom - Suttogta a fülembe.
Bólintottam és vettem egy mély levegőt. Hagytam, hogy segítsen felkötni a szemem elé az anyagot és végleg elsötétedjen minden.
- Ne csaljatok, ne leskelődjetek! - Kérte Jimin. - Ez a lényeg, nem az, hogy tökéletesen megcsináljátok.
Jimin hangja eltűnt, helyette megérkezett a zene ritmusa és basszusa.
- Oké, csak úgy, ahogy eddig! - Kiáltotta túl a zenét Jimin.
Vettem egy mély levegőt és figyeltem a zenére. Már nem éreztem, hogy a szemem színe a megváltozással fenyegetne, így teljesen az órára tudtam koncentrálni. Hirtelen az orromon éreztem egy puha puszit, ami valószínűleg Jimin-től jött. Elmosolyodtam és örültem, hogy mindenkinek be van kötve a szeme.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Miután eltáncoltuk amit kellett, Jimin leállította a zenét. Tapsolt és megdicsért mindenkit, aztán jó tanácsokkal látott el minket. Közkívánatra pedig ő kötötte be a szemét és megmutatta, hogy ő hogyan táncolja a mozdulatokat, teljesen vakon.
A szám tátva maradt, hiszen nemcsak erős, dinamikus volt, de hihetetlenül magabiztos, tökéletes és nem mellesleg eléggé fantáziadús a szemkötővel.
