Király páros /Bts Jimin FF/

56.

Nyöszörögve ébredtem fel, még mindig a hasamon fekve, az ágy közepén kiterülve. Nehézkesen felemeltem a fejem és a szemem sarkából megláttam a tollakat. Ijedten kerekedtek el a szemeim és automatikusan fordultam, hogy megnézzem, mi van ott. Ám ahogy fordultam, az ágy sajnos véget ért, én pedig a földre seggeltem. 

- Áucs - Szisszentem fel. 

Megdörzsöltem a fenekemet, amire ráestem és kicsit sajgott, majd nehézkesen elkezdtem feltolni magamat. A lábaim gyengék voltak és remegtek a térdeim, ahogy felkászálódtam a földről egy nevetséges pozícióban. A szárnyaktól sajnos nem tudtam kényelmesen mozogni, így kénytelen voltam egy furcsa tekeredéssel álló helyzetbe invitálni magamat. Amint felálltam, szinte azonnal megláttam magamat a tükörben. A tolóajtó el volt húzva, ami a mosdóba vezetett, én pedig éppen, hogy, de láttam magam a mosdókagyló feletti széles tükörben. Sötét hajam csapzott volt és keresztbe-kasul átlógott mindenhol. Lassan bemerészkedtem a helyiségbe, hogy közelebb legyek a tükörhöz, közben átszántottam a hajamat az ujjaimmal, hogy legalább kezdetlegesen normálisan nézzen ki. 

Lassan pislogtam magamra, ahogy másodszor láttam magam ezekkel a rikító színekkel. Csodálkoztam, hogy nem sütöm ki a saját szemem ilyen élénk színnel. Bár meg kell hagyni, kifejezetten tetszett a dolog. Nagyon szépnek találtam az élénk narancssárga színt, ahogy az íriszeim apró vonalkáiban még néhány vöröses fény is megcsillant. Már szerencsére nem fájt, de még mindig nem volt olyan, mintha az enyém lenne. Valami idegen, fura érzés kerített hatalmába, ahogy néztem magam. 

Hátráltam egy lépést, hogy messzebbről jobban belássam magam. Még mindig meztelen felsőtesttel álltam és itt-ott a melleim oldalán száradt vércsíkokat fedeztem fel. Elhúztam a számat és magamra fintorogtam.  A szárnyaim viszont... hihetetlenül gyönyörűek voltak. Narancssárgák, majdnem, mint a szemem színe, de mégis mélyebb, sötétebb árnyalatban. Terebélyesen, szélesen terjeszkedtek el a két oldalamon és lassan megmozdultak, ahogy megpróbáltam összébb húzni őket. Mintha csak másik két karom lett volna, ugyanúgy éreztem őket. A részeim voltak, de még mindig lüktetett a töve mind a két röpködőmnek, a kínzóan fájdalmas előbukkanásuk után. Összébb húztam őket, hogy teljesen összecsukódjanak a hátam mögött és minél kevesebb helyet foglaljanak. Hihetetlen volt az egész, még mindig felfoghatatlan, hogy ezek itt tényleg léteznek és hozzám tartoznak, belőlem jönnek. 

- Látom, ismerkedsz magaddal - Hangzott fel egy mély hang a hátam mögül.

Ijedtemben megugrottam és lendületből megfordultam. A szárnyam vége viszont leverte a szappantartót, ami hála istennek műanyag volt, így nagyobb baj nem történt.

Jimin nevetve felvette a kis dobozkát és visszatette a csap szélére. Megállt előttem és lassan végignézett rajtam. Ő is félmeztelen volt, nem takarta semmi a szépen kidolgozott, kockás hasát, a tónusos mellizmait és a szépen ívelt karjait sem. Megnyaltam a számat, ahogy tekintetem elidőzött a felsőtestén és szégyentelenül megvizsgáltam minden egyes négyzet-centiméterét a fehér bőrének. Amikor visszanéztem rá, nem találkozott a tekintetünk, ugyanis Jimin is kertelés nélkül vájta a szemeit a mellkasom fedetlen világába. 

Mosolyogva visszanézett rám és a szemembe fúrta vöröses tekintetét.

- Gyönyörű vagy - Közölte mosolyogva.

Zavartan bazsalyogtam és lehajtottam a fejem. Jimin halkan felnevetett és megfogta a mellettem lógó kezeimet. A tenyerébe csúsztatta a mancsaimat és kettőnk közé emelte. Felnéztem, ahogy lassan az ujjait kinyújtja és ügyesen az én ujjaim közé csúsztatja őket.

- Még mindig szégyenlős vagy? - Nevetett.

Szemei összehúzódtak, ahogy azok is nevettek vele együtt. Mosolyognom kellett az ábrázatára.