Király páros /Bts Jimin FF/

64.

Jimin az ágyán ült, hátával a falat támasztva, lábait kisterpeszbe téve, hogy engem közéjük tudjon vonni. Én kényelmesen dőltem a kemény, mégis komfortos mellkasának és élveztem az egyenletes ritmust, amit a ki-be légzéssel produkált. Kezeit átfonta a mellkasom előtt és szorosan tartott magánál, míg a fejét hol a vállamra ejtette, hol a fejem búbján támaszkodott meg az állával, ahogy az értelmetlen, régi mesét néztük. Igazából gőzöm sem volt róla, hogy milyen rajzfilm volt, de tisztán látszott rajta, hogy nem egy mai darab volt már a grafikájából és az egész mesevilágból. Hasonlított a Dragon Ball Z-hez és a Pokemon-hoz is, de mégis valami finomabb, gyermekibb vonása volt. Jimin néha felnevetett a szürreális képsorokon, mire nekem is el kellett mosolyodnom a kisfiús viselkedésén. Na meg azt az aranyos, csilingelő hangot sem tudtam kizárni a fejemből, ahogy a fülembe kuncogott.

- Jagi? - Suttogta az aranyos becézést.

A szívem hatalmasat dobbant és elmosolyodtam a hallott névre. Összébb húztam a kezemet az övéin, amik engem öleltek, így szorosabb lett mind az ő kezét, mind az én melleimen az ölelés.

- Hm? - Hümmögtem válaszul.

Kissé oldalra fordítottam a fejem, hogy rá tudjak figyelni és tudja, hogy nem az idióta rajzfilm köt le. Jimin egy gyors puszit nyomott a számra, mielőtt belekezdett volna a mondandójába.

- Tudod, mi jutott eszembe? - Kérdezte.

Hangja halk, mégis mély és erőteljes volt, és felfedezhető volt benne az a magas tónus, amit sehová sem tudott besorolni az ember, mégis olyan észveszejtő vegyületet alkotott az orgánumában, ami megsimogatta bárki fülét. 

Felvontam a szemöldököm és biccentettem egyet, hogy jelezzem, kíváncsian várom a gondolatmenetét.

- Holnap vissza kell mennünk - Mondta.

- Tudom - Bólintottam.

Letelt a tíz nap, amit az Amerikában töltött időre szántunk és arra, hogy a teljes átváltozásomra kellő figyelmet fordítsunk, valamint az utána következő testi funkcióimat legalább alap szintem tudjam kezelni és irányítani, hogy semmi probléma ne adódhasson belőle. Bár még igen csak csiszolásra szorultak a képességeim és a tudásom, már egészen kicsit tudtam kezelni a szememet is, a szárnyaimmal pedig nem volt probléma, hiszen azokat szintúgy csak akarattal tudtam előhívni, mint eltüntetni.  Ellenben a szememmel, aminek már a narancs volt a természetes színe és csak hatalmas koncentrációval és akaraterővel tudtam visszafordítani a megszokott, barna tónusára.

- Mi lenne - Vett egy mély levegőt és ujjait végigcsúsztatta na felkaromon. Megállt az ujjaimnál és óvatos, de nagyon ügyes mozdulatokkal közéjük férkőzött és összekulcsolta a sajátjával. - Azon gondolkoztam, hogy nekem holnap be kellene mennem az egyetemre - Folytatta. - Be kell vinnem a papírokat a gyakorlatomról, hogy én is levizsgázhassak - Magyarázta, mire bólintottam. - Bejöhetnél velem.

Ismét felvontam a szemöldököm és kérdőn néztem rá.

- Miért? - Kérdeztem meg.

Jimin megvonta a vállát és lebiggyesztette az ajkait, ahogy egy 'nem tudom' arcot vágott. Ujjai lassan rajzolgattak apró mintákat a kézfejemre, miközben a karjai szüntelenül, erősen tartottak maguknál. 

- Én elintézném a dolgomat, te meg gyakorolhatnád az önuralmadat közösségben - Adta a kielégítő választ.

Bólogattam. Nem rossz ötlet, ha nem rögtön a barátaimon és a vizsgákon kellene megtudnom, hogy mennyire mennek a begyakorolt dolgok, ha nem csak a ház nyugalma, csendje és Jimin van velem.

- És táncolhatnánk is, ha már ott vagyunk - Mosolyodott el. - Nekem hiányzik és te is gyakorolhatnál a vizsgára még egy kicsit.

Széles mosolyra húzódott a szám és bólintottam.

- Jól hangzik - Válaszoltam.

Nekem is hiányzott már a mozgás és nem tagadtam, akármennyire is felkészültnek éreztem magam a végső megmérettetésekre, soha nem ártott még meg egy kis plusz gyakorlás senkinek és ráadásul nem tudtam, hogy lesz e valami különbség így, angyalbőrben mozogni és figyelni. Bár azt tudtam, hogy természetesen a mozgásomra nem hatott ki, de az érzéseim és a belső világom egész szép változáson ment át és a koncentrációm is a béka feneke alatt hevert, ha éppen nem Jimin testéről volt szó. 

- Akkor a holnap délelőttöt ott töltjük - Mosolygott Jimin. - Délután már muszáj elindulni, hogy még elég időd legyen otthon is.

Ismételten kérdőn néztem rá.

- Gondolom pihenni szeretnél a vizsgák előtt, kipakolni és a barátaiddal találkozni, nem a repülőtérről beesni a terembe - Magyarázta.

- Ó, igen - Bólogattam. - Igazad van.

Jimin vett egy mély levegőt és a nyakamba fúrta az arcát. Felkuncogtam, ahogy a kifújt levegő a nyakam hajlatába érkezett meg és csikizett. Jimin érezhetően elmosolyodott a bőrömön és egy cuppanós puszit nyomott a területre, mielőtt elhajolt volna onnan. Állát a vállamra tette és lágyan hintázni kezdett a matracon. Nyugtató volt és hihetetlenül aranyos, hogy hátulról átkarolva így tartott.

- Jimin? - Mondtam ki halkan a nevét.

- Hm? - Hümmögte a vállamba.

Egy apró mosoly jelent meg a szám sarkában, ahogy hátra fordultam hozzá.

- Nem szeretnél zuhanyozni? - Kérdeztem.

Jimin felvonta a szemöldökét és leállt a ringatózással, hogy arrébb tudjon húzódni, hogy teljesen szemtől-szembe legyünk. 

- Úgy értem - Vettem egy mély levegőt és közelebb hajoltam hozzá, hogy a szám már majdnem az övéhez ért. - Most. Velem.

Jimin szája egy mindent tudó mosolyra csúszott és egy pillanat alatt bezárta a kettőnk közötti távolságot és egy csókot nyomott a számra. Ajkai puha felhőként ölelték át a számat és megnedvesített, saját ajkai egy nyálas csókot hagytak az enyémeken, amik még többért követelőzve csak jobban hozzápréselődtek az övéhez. Még akkor is mentem, hogy ne váljunk el, amikor Jimin már halványan elhúzódni készült. Mosolyogva megszakította a csókot és elégedetten nézett a szemembe.

- Menjünk, mielőtt nem lesz ebből ma fürdés - Suttogta az ajkaimra, aztán egy újabb, rövid puszit nyomott rájuk.

Mosolyogva pattantam ki az ágyból, hogy minél hamarabb a tolóajtó kilincsére támaszkodhassak és nekikezdhessek a fürdővíz elkészítésének. Gyönyörű, esti szokás lett az együtt fürdés, amit imádtam csinálni. Persze utána más is lett belőle általában - mindig-, és utána egy újabb közös fürdést rendeztünk. Jimin csodálkozott, hogy mennyire megváltozott a hozzáállásom a szerény, zavarban lévő kislánytól a mániákus élvezethajszolóba, de kifejezetten élvezte. Ez volt a lételemünk, az angyali mivoltunk alapja és építőkövei és hiába tiltakoztunk volna ellene, akkor csak még jobban eluralkodott volna rajtunk a vágy és annál nehezebb lett volna parancsolni magunknak. Így ezt megelőzve mindig engedtünk a kísértésnek, biztos, ami biztos.