Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
Karba tettem a kezeimet és igyekeztem durcás fejem vágni, ahogy Jimin a könnyeivel küszködve nevetett előttem. Mélyről jövő, magas hangú röhögése megállíthatatlan volt. Már a kanapé háttámlájára esett és fejjel lefelé nevetett, ahogy minden próbálkozása ellenére sem sikerült visszafognia magát.
- Jimin - motyogtam a nevét tettetett sértődöttséggel.
Már nekem is elég nagy önuralmamba telt, hogy ne nevessem el magam. Ahogy néztem a vergődő férfit, nekem is akaratlanul mosolyra húzódott a szám, de megpróbáltam azonnal visszafojtani.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
- Bocsi, csak - Itt megint hátat fordított, hogy tovább nevethessen.
Már én sem bírtam visszafogni magam, kitört belőlem a röhögés. Hátraszegtem a fejem és teli torokból nevettem a párommal együtt. Felvettem az egyik díszpárnát a kanapéról és meglendítettem Jimin felé. Ő nevetve kapta el és visszadobta felém, amit én a fejem elé tartott két kezemmel állítottam meg. Levetettem magam a kanapéra és elterülve nevettem.
- Ne nevess ki! - Kértem, ahogy kissé csillapodott a nevetőgörcsöm.
Jimin vett egy mély levegőt, de egy 'pff' hanggal ismételten nekikezdett a hahotának. Hol hátrahajolt, hol pedig a térdért támasztotta az egyensúlya megtartása érdekében.
- Te is nevetsz magadon - Közölte visszafogott kacarászással.
Felnéztem rá és követtem a szememmel a mozgását. Bő ingébe bújtatott felsőteste még mindig rázkódott a rötyögés utolsó hullámaitól. Lehuppant mellém a kanapéra és egyik kezét átdobta a vállamon. Magához húzott és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
- Én nem magamon nevetek, hanem a te röhögéseden - Válaszoltam.
- Akkor is vicces - Közölte és újabb halk röhécselésbe kezdett.
Órák óta próbálta megtanítani nekem, hogy a szemem színével hogyan bánjak. Nagyon nehéz volt irányítani, főleg úgy, hogy gőzöm sem volt arról, mit kellene csinálnom. Gondoltam, hogy a szárnyaimat is megtanultam egy nap alatt használni-vagyis eltüntetni és újra előcsalni-, úgyhogy úgy voltam vele, ez sem lehet nehezebb. Hát, tévedtem. Hosszú órák óta csináltuk a gyakorlást és nem jutottunk előrébb, csak hatalmas nevetéseket generáltam, ahogy Jimin az arcomon nevetett, ahogy próbáltam koncentrálni a színváltoztatásra.
Három napja éltem a szerelem, a vágy és kéj angyalainak teljes értékű életét. Azóta minden nap reggeltől arról szólt a napunk, hogy Jimin társaságában a szárnyaimmal ismerkedtem, majd miután egyre jobban ment azoknak a használata és irányítása, a szememre tértünk át. Már a második napja, hogy próbálom elsajátítani a technikát, de eddig még nem jutottam előrébb. A legnagyobb koncentrációmmal is csak annyit sikerült elérnem, hogy a narancssárga, élénk szemszínem aprót forgott a visszatérő barna árnyalattal, de ennyi. Nem változott meg, nem tudtam kontrollálni, nem tudtam irányítani.
A három nap alatt annyit sikerült elérnünk, hogy a hatalmas kéjvágyam kissé alább hagyott. Már nem akartam minden áron Jimin-re ugrani, bár nem mondom, hogy nem kívántam őt így is pokolian. Ez az angyali oldalam tényleg megváltoztatta a személyiségemet annyira, hogy már egyáltalán nem éreztem magam szégyenlősnek. Természetesnek hatott, hogy Jimin olyan dolgokról beszél, amikre az átváltozásom előtt hulla biztos, hogy paradicsom vörössé váltam volna. Ma viszont már inkább csak beindították a fantáziámat és a szemem előtt csak Jimin volt. A hangja, a teste, az érintései, a csókjai. Feltüzelt és már nem a zavartól lett piros az arcom, hanem a sóvárgás miatt, amit ő okozott nekem.
---------
- Megyek zuhanyozni - Közöltem Jimin-nel.
Felvettem a pizsamaként használt bő, kinyúlt pólómat és vettem magamhoz egy bugyit. A tolóajtóhoz sétáltam és lenyomtam a kilincset, hogy széthúzzam a szárnyakat. Beléptem a helyiségbe és még utoljára rámosolyogtam Jimin-re, aki az ágyon feküdt és tévét nézett, majd behúztam a két ajtófelet, hogy előttem találkozva összezáródjanak.
Letettem a cuccomat a szennyes kosár tetejére, hogy nekifoghassak a vetkőzésnek. Megfogtam a pólóm alját, hogy áthúzzam a fejemen, de ekkor hangokat hallottam. Az ajtó lassan széttolódott, mivel nem lehetett kulccsal bezárni. Megfordultam, hogy megnézzem, mi történik. Jimin belépett a helyiségbe és becsukta maga mögött az ajtót. Leejtettem magam mellé a kezeimet és végignéztem rajta. Póló nélkül volt, hiszen így kényelmesebb volt számára a fetrengés és a szárnyai is szabadon lehettek, ahogy sokat gyakorolt velem az elmúlt napokban. Kockái enyhén megnyúltak, majd visszaestek eredeti méretükre, ahogy lépkedett és egy-egy battyogásnál meghúzódott a bőre. Izmai megfeszültek a karján, ahogy felemelte és szívdöglesztően a hajába túrt. A szürkés tincseket hátrasimította, majd azok puhán estek vissza a homlokába, ezúttal emelkedetten, kissé kócosan. Beharaptam az alsó ajkam, ahogy közeledett felém, ráadásul arcát egy vonzó félmosoly tarkította.
Megállt előttem és két kezét a derekamra tette. Lehajolt hozzám, de ahelyett, hogy a várt csók elcsattant volna, elfordította a fejét és a fülemhez hajolt.
- Segíthetek? - Suttogta a fülembe.
A meleg levegő és a hang találkozása libabőröket varázsolt a nyakam és a felkarom egészére. Jimin elhajolt tőlem és annyira távolodott el, hogy a szemembe tudjon nézni. Egy halvány mosolyt küldtem felé és kicsit feljebb fordítottam a fejem, hogy elérjem ajkait. Már majdnem hozzáért az ajka az enyémhez, amikor megtorpantam. Jimin egy elégedetlen morgással nyugtázta a tettemet, mire az én számon egy önelégült mosoly jelent meg.
- Mi a terved? - Motyogtam a telt ajkaira.
Egy pillanat alatt nyomódott a szája az enyémhez és egy gyors, de annál erősebb csókot hagyott az én számon. Ujjai elváltak a derekamról és a pólómra fonódtak.
- Először - Suttogta a számra - Ezt leveszem.
Kezdte a terve ecsetelését. Felhúzta az anyagot a derekamon, majd várta, hogy elszakadjak a telt, rózsaszínű ajkak közeli varázsától. Amikor megembereltem magam, hátráltam egy fél lépést és a magasba emeltem a kezeimet, hogy segítsem a textil ledobását. A vékony szövet könnyedén csúszott át a fejemen, aztán Jimin egyszerűen eldobta. Vettem egy mély levegőt és félrebiccentettem a fejem.
- Második lépés? - Kérdeztem.
Jimin elmosolyodott és egy gyors mozdulattal magához rántott. Melleim- még mindig melltartó hiányában- az ő erős, masszív mellkasának nyomódtak és a bőröm felhevült az érintkezéstől.
*Jimin POV*
Lenéztem és egy halk, morgás szerű sóhaj jött ki a számon, ahogy megláttam, hogy Iseul kerek mellei az én mellkasomnak nyomódnak. Éreztem, ahogy azonnal forróság keletkezett a kettőnk bőrén az érintkezés miatt. Ujjaim akaratlanul is a derekába vájódtak, ahogy egyre közelebb húztam magamhoz.
- Megcsókolsz - Adtam az utasítást a tervem következő lépéséhez.
