Király páros /Bts Jimin FF/

54.

Nem váratott magára sokáig a második gyötrelem, szinte a fürdőszoba közepén estem össze. Jimin még időben utánam kapott és megelőzte, hogy a kemény csempére rogyjak. Felkapott és sietős léptekkel az ágyhoz vitt, ahová egy óvatos, de gyors mozdulattal lefektetett. 

- A hátad? - Kérdezte.

- Az - Nyögtem egyszerűen a választ.

- Vegyük le ezt - Mondta és kezei már a pólóm alját markolták. 

Egy határozott mozdulattal felrántotta a nyakamig, hogy le tudja venni, mielőtt magzatpózba vergődve magam képtelenség legyen leerőszakolni rólam az anyagot. A szoba hűvös levegője megcsapta a meztelen felsőtestemet és apró libabőröket varázsolt a karomra. Ez azonban nem tartott sokáig, hiszen a test-hőmérsékletem szinte másodpercek alatt szökött az egekbe és egy kórházi beteg veszélyes, túl magas lázát is meghaladta. Olyan érzés volt, mint amikor órákon át a nyári, tűzforró napsütésben heverészel és bár nagyon éget és meleged van, mégsem tehetnél ellene semmit, csak ugyanott kellene feküdnöd. 

Felsikítottam, amikor hirtelen, váratlanul ért a hátamba nyilalló fájdalom. Bizsergett, lüktetett, és mintha égő botokkal piszkáltak volna. Olyan volt, mintha egyenesen a lapockáimon állítottak volna tábortüzet. A melleimet a takaró összegyűrődött, puha ráncai közé fektettem, miközben próbáltam nagyobb mozgolódások nélkül kibírni az egészet.

- Csak pár perc, Iseul, csak pár perc! - Nyugtatott Jimin.

- Pár perc alatt... megszülök úgy, hogy nem is.... vagyok terhes - Nyögtem a szavakat nehézkesen.

Jimin halkan felnevetett, díjazta, hogy vicces kedvemben vagyok. Csak próbáltam minél jobban elterelni a fegyelmemet a pokoli fájdalomról. Nem hiába hívják pokolinak. Tényleg olyan, mintha a pokol tüze lobogna rajtam és körös-körül mindenhol, miközben apró, gonosz ördögök szurkálnának a hegyes vasvilláikkal. Szinte éreztem, ahogy belém fúródik egy-egy apró hegy és aztán kivágódik belőlem, mély sebeket hagyva maguk után. 

--------

Hason feküdtem továbbra is és lehunyt szemekkel pihegtem. Jimin mellettem ült és puha ujjbegyeivel fel-le szántotta a hátam forró bőrét. Nyugtatólag hatott az elmémre és a fájdalomközpontomra is, ahogy a tenyere lassan cirógatta a felhevült bőrömet. 

Feltápászkodtam és nem törődve azzal, hogy a felsőtestem szabadon van, utamat a mosdó felé vettem.

- Hová mész? - Kérdezte Jimin.

Mosolyogva megfordultam és megtámaszkodtam a tolóajtó szélében, ugyanis az erőm már sehol sem volt és amire össze tudtam volna szedni magamat, egy következő fázis azonnal keresztbe húzta a terveimet és megint a béka feneke alá tornázta az energiaszintemet.

- Ha most nem intézem el, a következő ilyen izé alatt bepisilek - Közöltem.

- Oké - Bólogatott nevetve Jimin.

Behúztam magam mögött az ajtót és a lehető leggyorsabban megpróbáltam elintézni a dolgomat, mielőtt a vécén ülve tör rám a következő roham. Azt pedig nem akartam, hogy Jimin letolt bugyival segítsen vissza az ágyához. Bár már úgy éreztem, semmi takargatnivalóm nincs előtte, ezt azért még ő sem látta és egyenlőre nem is akartam, hogy lásson teljesen fedetlenül.

Sietve visszalépkedtem hozzá és mintha mi sem történt volna, feldobtam magam az ágyra és sóhajtottam egyet. A hátamra gurultam, amíg tudtam, hiszen a hason fekvésből már kezdett elegem lenni és még lesz pár óra, amit máshogy nem tudok majd eltölteni. 

Jimin szemei elidőztek rajtam, lassan végigvezetve a tekintetét a testem minden egyes centiméterén. Megnyalta a száját és enyhén el is nyílt, ahogy mély levegőt vett. Bal kezén támaszkodott mellettem, jobbját pedig lassan felemelte és mintha attól félne, hogy összetörök, óvatosan, vigyázva nyúlt hozzám. Szemeivel nem rám nézett, hanem a saját ujjbegyeinek a mozgását figyelték, ahogy összekapcsolódott az én meleg bőrömmel és szinte szikrákat szórtak, ahogy összeértek. A mellkasom tetejétől kezdte és egyenes vonalban húzta lefelé az ujjait, át a melleim közötti folyosón. Mély levegőt vettem és lehunytam a szemem az új érzésre. A szívem a kétszeresére gyorsult és a levegővételeim is felszínesebbek lettek. Teljes tenyerét rám fektette, amikor elért a hasamig. Szinte beterítette a keze az egész hasfalamat. 

Lehajolt és a számra tapasztotta az övét, hogy egy gyors, nedves puszit hagyjon a számon. Folytatta az apró csókjait és a fülem mögé nyomott egyet, amitől kirázott a hideg, valamint a nyakamon több száz pillangópuszival lehelte be a bőrömet. Kebleim érezhetően reagáltak a tetteire, pedig ez teljesen idegen volt nekem. Jimin egy utolsó csókot nyomott a kulcscsontomra, a mellkasom tetejére, majd összeszorított ajkakkal nézett le megemelkedett melleimre.

- Jimin - Nyögtem a nevét.

Kezeimmel az alkarját markoltam és kétségbeesetten néztem vöröses szemeibe.

- Tudom - Lehelte. - Ma teljesen kiakasztja a mércét a kéjvágyad - Magyarázta. 

Tágra nyílt szemekkel néztem rá. A mai nap teljesen felborítja az életemet. Akaratomtól függetlenül reagál a testem Jimin minden érintésére, miközben a szívem majd kiugrik a helyéről és a mellkasom is kirívóan viselkedik mind kívül, mind belül. 

Jimin halványan elmosolyodott és megsimította az arcomat.

- Nagyon akarlak - Közölte. - De nem fogom kihasználni az átváltozásodat a saját érdekemben. Majd ha lenyugodtál és tiszta fejjel gondolkodsz, valamint még mindig akarod, akkor fogom megtenni.

- Oké - Bólintottam megkönnyebbülten. - Köszönöm.

Jimin csak bólintott, de nem válaszolt. Nem is lett volna rá ideje, ugyanis a következő másodpercben egy hirtelen visítás hagyta el a számat, jelezve a következő, pár perces vagy talán a teljes szárnykibukkanásomat.