Király páros /Bts Jimin FF/

17.

- Jimin? - Szólítottam meg azon az estén már van hatvanadjára.

Biztosan a pokolba kívánt már, hogy nem hagytam aludni, de mindig eszembe jutott valami kérdés.

- Hm? - Hümmögött válaszként rekedtes hangon.

Tudtam, hogy fáradt, de az én agyam túlságosan is össze volt zavarodva ahhoz, hogy aludni hagyjon, és ahhoz, hogy én aludni tudjak, sajnos Jimin válaszai kellettek, amitől ő nem tudott aludni. Ördögi kör.

- Én megittam a véred, ugye?

- Mhm - Hümmögte igen helyett.

- Akkor neked is kellene az enyém? - Kérdeztem hülyén megfogalmazva.

- Mhm - Felelt ismét.

- És azt hogy szokták? - Felé fordultam kíváncsian.

Jimin arca szemben volt velem, szemei már csukva voltak, ahogy már rég aludni készült.

- Mármint, beletesszük a vacsorába, ahogy te? - Folytattam. - Vagy vágjam meg magam és folyassam egy pohárba?

Jimin-ből kitört a nevetés és a hátára gurult. Tudtam, hogy abszurdak a felvetéseim, de ez az egész helyzet abszurd volt számomra, a legkisebb gondom az volt, hogy milyen részletek rejlenek benne. Csupasz karjával eltakarta az arcát, ahogy megpróbálta csillapítani a nevetését. Én fogtam a kispárnámat és megütöttem vele, aztán visszatettem a helyére.

- Ne nevess ki - Durcáskodtam, de már én is mosolyogtam.

Nem tehettem róla, egyszerűen jó kedvem lett a nevetésétől.

- Bocsánat - Mondta, még mindig küszködve a vigyorgással.

Felém fordult és feltámaszkodott a könyökére, onnan nézett le rám. Én a hátamra gurultam és a fejem alá tettem a kezemet, hogy kényelmesen feküdjek. Jimin mosolygós arca pont fölöttem lebegett, ami nagyon furcsa helyzet volt, főleg azok után, hogy megtudtam, ki ő nekem.

- Biztos, hogy tudni szeretnéd? - Kérdezte felvont szemöldökkel.

Bólintottam egyet. Jimin sóhajtott egyet és biccentett.

- Szeretkezés közben csinálják - Válaszolta meg a kérdésemet.

Kikerekedtek a szemeim és elpirultam. Még szerencse, hogy sötét volt és Jimin nem látta, de akkorát nyeltem, hogy azt szerintem még az erdő másik oldalán lakó mókuscsalád is hallotta volna. Megköszörültem a torkomat, ahogy egyből a fejembe villantak az álomképeim, amiknek a kilencven százalékában Jimin-nel voltam.

- És... muszáj? - Kérdeztem remegő hanggal.

- Szeretkezni? - Kérdezett vissza, hogy egy dologról beszélünk e.

- Igen - Bólintottam.

- Igen, muszáj - Bólogatott. - Elvégre a kéj angyalai volnánk.

Arcán megjelent egy féloldalas mosoly.

*Jimin POV*

Néztem rá és azt vártam, hogy az arcán más fut majd át, nem pedig riadtság.

- Tőlem félsz vagy a szeretkezéstől? - Vontam fel a szemöldökömet.

- Öm - Teljesen zavarba jött.

- Ha az a baj, hogy féltesók vagyunk - Vettem egy mély levegőt - Nem vagyunk azok.

Szemei felcsillantak és kérdőre váltottak.

- Engem is és téged is örökbe fogadtak - Magyaráztam. - Apáék pedig mindenről tudnak.

- Tudják, hogy mik vagyunk? - Suttogta.