Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
Reggel fáradtan estem be az iskola kapuján. Este ismételten Jimin-nel álmodtam, és amióta tényleg ismerem, mintha intenzívebben érezném és élném át mindazt, amit az álomképekben látok. Mintha a mostohatesóm tényleg megsimogatna, tényleg megcsókolna és tényleg ágyban tartana addig, amíg fel nem ébredek. És érzem a puha ajkakat az enyémeken, a tenyereket a testemet és őt mindenhol. Megőrülök. És ami a legjobban bosszantott, hogy amikor róla álmodtam, szinte kellemetlen volt JinSu közelében lennem, mert úgy éreztem, hogy megcsaltam. Pedig csak álom volt, de annyira valóságosnak tűnt, mintha igazi lett volna.
- Iseul -Hallottam a nevemet a hátam mögül.
Megfordultam és láttam, ahogy JinSu kocog felém. Egy mosoly jelent meg az arcomon és bevártam őt.
- Szia - Érkezett meg elém lihegve és lendületből egy csókot nyomott a számra.
- Szia - Köszöntem én is.
- Hogy vagy ma? - Kérdezte, miközben összekulcsolta az ujjainkat.
- Kicsit fáradt vagyok, de jól - Válaszoltam.- És te?
- Jól - Mosolygott. - Együtt kezdjük a napunkat.
Mosolya szélesedett, ahogy sétáltunk a terem felé. Hétfőnként együtt volt a modern táncunk. Szétváltunk, hogy az öltözőkbe tudjunk menni és átvehessük a kényelmes ruháinkat.
----------
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csak bámultam, ahogy a terem közepén mozog, utánozhatatlan technikával, határozottan, szenvedélyesen, ösztönösen. A diákok már félkörben állva csodálták őt-főleg a lányok-, és próbálták felfogni, amit látnak. Ahogy én is. Jimin mi a fenét keres itt?
- Ő az új tanárunk - Jelent meg HaNeul mellettem, megválaszolva a ki nem mondott kérdésemet.
- Jimin? - Böktem a srác felé.
- Te ismered? - Kerekedtek ki a szemei, aztán egy hatalmas vigyor jelent meg az arcán.
Bólintottam és elnevettem magam, ahogy már előre tudtam, mire gondol.
- Ő a mostohatesóm - Válaszoltam.
De miért pont ő? Hogy figyeljek így az órára? Eddig azért imádtam, mert ki tudtam zárni mindent, de ő belém mászott. A mellkasomban megint ott volt az a megmagyarázhatatlan érzés, ami valami fantasztikusan jó érzés volt, mégis utáltam. Utáltam, mert tőle volt és utáltam, hogy ilyen dolgokat váltott ki belőlem. Nekem barátom van, az istenért! Mellette miért nem tudok ilyen intenzív dolgot érezni? Jimin miért vált ki belőlem ilyen dolgokat és miért van furcsa érzésem, ha mellette vagyok? JinSu miért nincs ilyen hatással rám, hiszen ő a szerelmem, ha jól tudom.
- Üdvözlök mindenkit! - Harsant fel a hang a teremben, ahogy elhalkult a zene. - Mindenki megérkezett?
