Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
Elállt a lélegzetem. A férfi, aki apa mellett állt, valami leírhatatlanul nézett ki. Mintha nem is ember lett volna, hanem valami Disney-herceg. Magas volt, vékony, de izmos, amit a pólójából kilógó karjaiból tudtam megállapítani, meg a combjaira simuló farmerjából. Arca sima volt és nagyon fehérnek tűnt, de makulátlan volt. Szemei húzottak voltak és amikor elmosolyodott, mintha azok is mosolyogtak volna. Szája húsos volt és fényes, talán a nyálától, amivel megnedvesíthette azokat, fogai hófehérek, mintha csak most lépett volna ki egy agyonretusált fogkrém reklámból. Haja festve volt és fekete helyett szürkés árnyalatot vett fel, ami még jobban kiemelte a bőre fehérségét. Arcéle meglehetősen éles és markáns volt.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Iseul, ő itt a fiam, Jimin - Szólalt meg mosolyogva apa.
- Szia, Iseul, nagyon örülök - Kezet nyújtott felém, miközben mosolygott.
Megerőltettem magam és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a mély, mégis valahol magas hangját.
- Én is örülök, hogy végre megismerhetlek - Mosolyogtam rá.
- És te vagy.. - Nézett JinSu-ra, aki mellettem csak állt, némán.
Észbe kapott és kezet nyújtott Jimin felé.
- JinSu vagyok, Iseul barátja - mutatkozott be.
- A barátja - Ismételte a szavakat a férfi. - Örülök, JinSu.
A két férfi között nem volt túl sok méretkülönbség, Jimin talán két centivel lehetett magasabb, mégis a kisugárzása valahogy a porba döntötte a barátomét.
- JinSu, maradnál vacsorára? - Kérdezte anya.
- Nem, köszönöm, ismerkedjenek csak - Utasította el mosolyogva a kérést JinSu. - Akkor, én megyek is.
Elköszönt a szüleimtől, majd még egyszer kezet fogott Jimin-nel. Én kikísértem őt az ajtóig, ahol egy hosszú csókot váltottunk.
- Holnap találkozunk, ne haragudj,hogy nem tudok átmenni ma - Köszöntem el.
- Semmi gond, végre megismerheted a mostohatesód - Mosolygott rám.
Mosolyogva bólintottam.
- Akkor holnap - Mondta és még egy csókra hajolt, mielőtt végleg kilépett volna a házból. Bezártam az ajtót mögötte és visszasétáltam a nappaliba a többiekhez.
- Iseul, gyere, segíts megteríteni, aztán vacsorázzunk! - Hívott anya a konyhába.
Bólintottam és követtem őt.
- Jimin-nek biztos sok mondandója van az apja számára - Mosolygott anya, miközben kipakolta a tányérokat és az evőeszközöket. - Rég találkoztak már.
Én felvettem a kikészített dolgokat és szépen, sorban megterítettem velük. Fura volt, hogy egyel több teríték kellett, de nem bántam. Úgy értem, nem ismerem még Jimin-t, nem alakíthatok még ki róla egy képet, akkor sem, ha rossz fiúnak és tipikus csábítónak tűnik, aki elrabolja a női szíveket, aztán eldobja őket. Lehet, hogy csal a megérzésem és jó ember.
