Király páros /Bts Jimin FF/

51.

Befeküdtem az ágyba, miután egy jóleső zuhanyt vettem. A langyos víz szuperül esett a hosszú, kimerítő repülőút után, na meg az idegességem is kicsit alább hagyott a meleg cseppek miatt, amik kényeztetően masszírozták a bőrömet. Bár a félelmem azonnal visszamerészkedett a fejembe és az egész testembe, miután elzártam a csapot és belenéztem a tükörbe. Utoljára láttam magam emberi mivoltomban. Bár semmi nem fog változni, a külsőmet illetően, hiszen ha ránézek Jimin-re, teljesen normális férfinak néz ki. De a belsőm és az egész identitásom pár óra múlva átveszi a természetes mivoltát és angyalt csinál belőlem.

Sóhajtottam és átfordultam a másik oldalamra. Jimin szemei már csukva voltak, gondoltam nagyon kifáradt a sok órás repkedés után. Nekem is aludnom kellett volna, hiszen ki tudja, mennyi energiára lesz szükségem a másnapi tortúrához. A pár perces, kis fájdalmak is rendesen lehúzták az energiaszintemet, nem is tudtam elképzelni, mennyi alvásra és pihenésre lenne szükségem egy egész napi kínszenvedéshez.

- Miért nem alszol már? - Mormogta Jimin álmosan.

Szemeit felnyitotta és nagyon laposakat pislogott a fáradtságtól. Halványan elmosolyodtam és lejjebb toltam magamon a takarót. 

- Nem tudom, talán a repülőn eleget aludtam - Válaszoltam.

- Ideges vagy, igaz? - Tapintott rá egyből a lényegre.

Vettem egy mély levegőt és a hátamra gurultam. A sötét plafont vettem szemügyre, amit nem láttam, de más elfoglaltságot úgysem találhattam volna. Még a sötét falakat nézhettem volna, de az sem lett volna érdekesebb.

- Érzed? - Sóhajtottam.

- Hm - Hümmögött válaszként. - Még én is izgulni kezdek ennyi idegességtől, pedig én már túl vagyok rajta.

- Ne haragudj! - Halkan felnevettem.

Jimin közelebb csúszott hozzám és a hasára fordult. Két könyökére feltámaszkodott és így hajolt fölém, hogy a szemembe nézhessen. Még a félhomályos sötétségben is tisztán ki lehetett venni a vöröses-narancsos szikrákat a szemében. Az egyik kezét hagyta, hadd tudja támasztani magát, míg a másikkal nyugtatólag a párnán szétterült hajamat kezdte el piszkálni. Végigsimított rajta, majd ujjaival a hajszálak közé furakodva szántotta végig azt. Vettem egy mély levegőt és hangosan kifújtam a kényeztetésre. Jimin elmosolyodott, tudta, mennyire lenyugtat ez a cselekedete.

- Jimin? - Suttogtam kettőnk közé.

- Hm? - Kérdezett vissza, miközben a szemeimbe nézett egy halvány mosollyal.

- Nagyon.. nagyon fog fájni? - Kérdeztem.

A férfi sóhajtott egyet és összepréselte a száját egy pillanatra. 

- Nem fogok hazudni, annál rosszabb  lesz - Kezdett bele. - Pokoli.

- Jézus - Suttogtam és lehunytam a szemem.

- Nem mondom, hogy nem lesz rossz, hiszen csak annál jobban fog fájni, minél jobban elhiszed, hogy semmiség - Magyarázta. 

- Oké - Bólintottam. - Milyen érzés?

- Nem is tudom - Abbahagyta a hajam piszkálását és inkább az állát támasztotta a kezére. 

Elhúzta a száját, ahogy próbált visszaemlékezni a saját átváltozására. 

- Mivel a szárnyaid most fognak előbukkanni - Vett egy mély levegőt, hogy megkeresse a megfelelő szavakat. - Szinte, hogy érthetően és egyszerűen fogalmazzak, majdnem, hogy szét kell szakítaniuk a bőrödet, hogy a felszínre törhessenek.

Hatalmasat nyeltem. Tehát a szárnyaim erőszakosan fognak világot látni és kettérepesztik a bőrömet, ahogy megjelennek. Szuper. Nem gond, legalább tudom, mire készüljek fel. Ha Jimin azt mondta volna, vattacukor felhőben fogom érezni magam, miközben aranyos, szivárványszínű pónilovak táncolnak körbe, sokkal rosszabb lett volna, hiszen nem vagyok felkészülve semmire.

- És ez sokáig tart? - Kérdeztem halkan. - Úgy értem, mennyit kell kibírnom?

- Nem tudom - Ingatta meg a fejét a tenyerében. - Nem igazán emlékszem, annyira fájt, hogy nem az időt figyeltem.

- Biztató - Nyögtem egyet.

- Most mondjam, hogy szuper lesz? 

- Nem, dehogy - Ráztam a fejem azonnal. - Örülök, hogy fel tudok készülni így valamennyire.

Jimin bólintott.

- De készülj, szerintem legalább két órás folyamatra - Folytatta a kérdésem megválaszolását. - Először jönnek majd a kisebb, pár perces fájdalmak, mint eddig. Aztán jön a hosszabb, kínzóbb tortúra, ahol véglegesen megkapod a szárnyaidat.

- Oké - Suttogtam ijedten. - És a szemeim?

- Mi van velük?

- Egyszerre fog minden történni vagy egész nap valami másom fog átváltozni?

- Egymás után, nem kell egyszerre több mindent kibírnod - Halvány mosolyt küldött felém, ami valamennyire lenyugtatott, de még nem mondhattam volna, hogy teljesen komfortosan éreztem magam.

- Az jó - Bólintottam aprót.

Jimin kivette a feje alól a kezét és ismét végigsimított a hajam teljes hosszán, ami körülöttem a párnára omlott. Lassan lehajolt és a száját az enyémnek nyomta. Puha, telt ajkai finoman, udvariasan préselődtek az enyémeknek. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy a saját akarata szerint mozgassa az ajkait, az enyémekkel szinkronban. Teljes harmóniában mocorogtak az ajkaink egymással. A mellkasom megtelt a gyönyörű, elmondhatatlan érzéssel, ami a napokban már annyira megszokottá vált, hogy szinte észre sem vettem, hogy bennem lakozik. Csak akkor éreztem jobban, ha nagyon közel kerültem Jimin-hez. 

Egy pillanatra elválasztotta a száját az enyémtől és egy centit lejjebb hajtotta a fejét, hogy ne teljesen a két ajkamra csókoljon, hanem csak az alsót vegye célba. Amint rácsókolt, szinte azonnal végighúzta a nyelvét a számon, engedélyt kérve ezzel, hogy elmélyítse a csókunkat. Boldogan adtam neki bejutást és érintettem hozzá a saját nyelvemet az övéhez. Lassan, finoman csókolt, szinte már irreálisan komótosan. Kezemet felemeltem és a nyaka köré fontam, hogy ha ez még lehetséges volt, még közelebb tudjam magamhoz. Jimin az egyik kezével áttámaszkodott a fejem másik oldalára és közelebb húzta magát hozzám, hogy már a mellkasunk is összeért. Szinte teljesen rajtam feküdt, csupán a paplan szabott gátat kettőnk között. A fészkelődés után a csók fokozatosan elmélyült, felgyorsult és éhesebb lett. 

Jimin az egyik kezét lejjebb vezette és eltolta a takarót az útból, hogy hozzám férhessen, kényelmesen. Ujjai a csípőmbe martak, mire kissé megugrottam és egy halk sóhaj hagyta el a számat. Jimin egy másodpercre megszakította a csókot, amíg egy féloldalas mosolyt küldött le rám, majd kiéhezett módon kapott megint a szám után. Kezei út közben hol csak éppen, hogy hozzáértek a meleg bőrömhöz, hol egy erőteljes mozdulattal simítottak végig az oldalamon és a hasfalamon. Mellkasom hihetetlen tempóban mozgott és nyomódott Jimin mellkasához. 

Lihegve elvált tőlem és homlokát az enyémnek támasztotta.Egy apró puszit nyomott az orromra, mire felkuncogtam.

- Itt hagyjuk abba, mielőtt túl messzire mennék - Lihegte a számra.

Bólogattam, majd egy gyorsabb szájra puszi után legördült rólam és befeküdt mellém. Karját átdobta rajtam és úgy húzott magázott a kellemes alvás érdekében.