Király páros /Bts Jimin FF/

7.

*Jimin POV*

Meg akartam csókolni. Hozzá akartam préselni a számat a puhának tűnő, telt ajkaihoz, aztán addig ostromolni, amíg bejutást nem kapok, hogy mélyítsem a csókunkat a nyelvemmel, miközben megízlelem az édeskés ízt, amire születésem óta várok. De akármennyire is akartam őt, fene a nevelésembe, barátja van és nem akarok neki rosszat. Nem akarom, hogy megcsalja velem a barátját. Azt akarom, hogy dobja ki, hogy végre szabadon garázdálkodhassak vele és rendelkezhessek az egész testével, ami csak nekem lett teremtve és senki más nem veheti el tőlem. Hacsak rá gondolok, hogy az a szemét elvette tőlem és már hozzá is ért... Nyugi, Jimin, hiszen ő nem tud semmit, ahogy a lány sem. Nem tehetnek semmiről.

Egy kényelmes rövidnadrágban és egy haspólóban követte a mozdulataimat a táncteremben. Lassan, lépésről lépésre mutattam neki a saját koreográfiámat, aztán ő is megtoldotta egy-két mozdulattal, ami nagyon tetszett. Imádtam, ahogy mozgott, nem hiába mondák, hogy osztályelső. Egyedi és utánozhatatlan. Hiszen emberfeletti.

- És ha én itt nem melletted lennék? - Vetette fel az ötletet.

- Hanem? - Néztem rá a tükörből.

- Csak indítsd a zenét - Mosolygott rám.

A magnóhoz sétáltam, amire rákötöttem a mobilomat. Bepötyögtem a jelszót és elölről elindítottam a zenét, ami hangos robajnak tűnt az üres teremben az első másodpercben. Iseul már mozgatta a fejét, hogy felvegye a ritmust és várta a kezdést. Együtt kezdtünk el mozogni, teljes szinkronban és harmóniában, ahogy annak lennie kellett volna a magánéletben is. Jimin, most edzel, elég legyen! 

Kíváncsian vártam a változtatását a megbeszélt részhez. Én csináltam mindent tovább, ő pedig egy forgással elém lépett és a hullámot előttem csinálta meg, aztán a következő mozdulattal kiugrott előttem, hogy a másik oldalamon folytassa a táncot. Hazudnék, ha azt mondanám, nem gondoltam semmi rosszra.

- Ez nagyon jó - Vigyorogtam rá, amikor leállítottam a zenét.

- Köszi - Bólintott mosolyogva, ahogy a bókot fogadta.

- Még egyszer?  - Kérdeztem és visszapörgettem a zenét.

- Nyomjuk - Válaszolt és beállt a kezdő helyre.

Kivártam a lehetőséget. Az őrületbe kerget és ezt neki is tudnia kell, különben sose jutok előrébb. Sose jutunk előrébb. Amikor befordult elém, hogy a hullámot megcsinálja, én közelebb léptem és a csípőjére fogtam, hogy közel tartsam magamhoz. A hullámot teljesen egyszerre csináltuk meg, miközben a mellkasomtól a combomig mindig porcikámmal hozzáértem s végigkísértem a mozdulatot. Éreztem a rezgést, ami belőle áradt a tettemre, de nem állt meg, folytatta a végéig. Én megpróbáltam visszafogni a mosolyomat, hátha nem veszi észre.

*Iseul POV*

Miért teszi ezt velem? Tudom, hogy tánc és ez csak a munkája... de miért csinálja ezt velem? Miért hagyja, hogy közelebb kerüljek hozzá, amikor ő is nagyon jól tudja, hogy nem lehet! Ha már magamnak nem bírok parancsolni, legalább ő ne nehezítse a dolgomat.

- Így jobban tetszett - Közölte Jimin rekedtes, fáradt hangon, amikor elém lépett.

A zene még mindig ment és másikra váltott, ami beharsogta a terem egészét. Jimin közel hajolt, hogy jobban halljam a basszus miatt, ami a hangfalakból dübörgött. Csak bólogattam, mert nem tudtam megszólalni. Az arcán az a mosoly, a szemei, a közelsége... totál leblokkolja az agyam és ez nem igazán tetszik. De, igazából nagyon tetszik, de nem szabadna, hogy tetsszen.

Elkapta a derekamat és egy határozott mozdulattal megperdített, hogy háttal kerüljek neki. Teljesen magához húzott, mire nyelnem kellett egyet.