Zárójel

3. rész

Hermione boldogan ment ki az ajtón. Miután becsukta, csöndesen gratulált magának, amiért ilyen bátornak mutatta magát. Gyorsan visszasietett a Griffendél-toronyba, ahol a többiek már várták. Amikor belépett, Harry és Ginny felpattant a kanapéról és egyből kérdésekkel bombázták. Hermione mindenkit megnyugtatott, hogy nem volt annyira vészes, és azt is elmondta, hogy holnap este ismét mennie kell.
-Már megint randid van a vén denevérrel?-kérdezte Ron viccelődve.
-Így van, Ron! De ne mondjátok el senkinek..!-mondta Hermione sejtelmesen, aztán mind a négyen nevetésben törtek ki.
-Én nagyon fáradt vagyok, most még tanulok, aztán akszok.-törte meg a némaságot a lány.
-Jó éjszakát fiúk, és neked is, Ginny!-mondta Hermione, majd egyesével megölelte őket. Ron ezt elég furcsának találta, mert - Hermione azóta, hogy szakítottak - nem volt vele ilyen közvetlen. Ronnak jól esett a lány ölelése.
Másnap reggel, amikor Hermione felkelt, úgy érezte magát, mint aki, már hónapok óta nem aludt. Felöltözött, megmosdott - a szokásosnál sokkal lassabban - majd megigazította a haját és lement a klubhelyiségbe.
-Jó reggelt!-szinte suttogta.
-Szia!-köszönt egyszerre három barátja. Hermione észrevette, hogy milyen előzékeny vele Ron. Nagyon örült a helyzetnek. Sokkal felszabadultabbak lettek mind a négyen, ahogyan eltűnt a két barát közti feszültség. Egy kis beszélgetés után elindultak a nagyterembe reggelizni. Ahogyan beléptek, Hermione egyből kiszúrta a Griffendél asztalnál ülő szőkeséget. Gondolta, hogy Ronra vár, de azért kicsit túlzásnak találta, hogy a Hollóháthoz már oda sem ül. Amint egyre közelebb értek, Luna egyre csúnyábban nézett Herionéra, aki Ron mellett ment.
-Szia, Luna!-köszöntötték a lányt. A szőke Hollóhátas rámosolygott mindenkire, majd odafordult Hermionehez, miközben eltűnt az arcáról a mosoly.
-Hermione! Mondd csak... Te mindenkire rámászol?-kérdezte gúnyosan és komolyan egyszerre.
-Hogy érted ezt?-kérdezett vissza a lány nyugodtan.
-Úgy, hogy amióta...-nem tudta befejezni, mert Ron és Harry - egy esetleges nagyon-nagy és komoly veszekedést megelőzve - közbevágtak és Hermione értette a célzást, így felállt, majd kiment a teremből. Harry utánna sietett, hogy megnyugtassa, addig Ron, Lunat faggatta.
-Várj, Hermione!-kiáltott a fiú utánna.
-Mégis mire, Harry?! Arra, hogy Luna a földbe taposson?! Arra, hogy azt állítsa, hogy könnyűvérű vagyok?! Hogy egy lotyónak érezzem magam?! Mégis mire várjak, Harry?!-tört ki a lányból, miközben könnyekkel telt meg a szeme. Ahogy rohant a folyosón, fel sem nézett és a lépcsőfordulóban nekirohant valaminek. Vagy inkább valakinek. Gyorsan felkapta a fejét és könnyel teli szemmel ránézett a professzorra, aki szinte égette a tekintetével.
-El... Elnézést.. Professzor.-motyogta, miközben kitörölte a szeméből a nedvességet.
-Miss Granger!-kezdte ridegen és komolyan. -Ha nem néz a lába elé, legalább ne rohangáljon! Mínusz 20 pont a Griffendéltől!-nézett szúrósan a lányra. Hermione egy szót sem szólt, csak tovább sietett. Pitonnak eléggé szokatlan volt, hogy Hermionet ilyen állapotban lássa, és az is, hogy egy szót sem szólt a pontlevonásért. Valóban sosem érdekelte a diákjai magánügye - igazából a diákok közügyei sem, sőt, a diákok sem érdekelték -, most azonban mégis kíváncsi volt, mi baja lehetett a lánynak, amitől így kifordult önmagából. Az este erre is a lehető legjobb alkalomnak látszott, hogy kiderítse. Ezzel a gondolattal ment tovább a nagyterembe. Ahogyan belépett látta a feszült Harryt, Ront és Ginnyt. Lunaval beszélgettek, nem inkább veszekedtek. Pontosabban, csak Harry és Ginny, mert Ron csak ült és bámult maga elé. Nem értette Piton, hogy mi lehetett a baj, de valószínűleg köze van ennek is, Hermione rohanásának és sírásának. Kifejezéstelen arccal haladt az asztalok között, a tanári asztalig. Amikor leült McGalagony mellé, az rosszallóan bámulta. Pitonnak is feltűnt, s ránézett, kidugva ezzel az orrát a kávéja mögül.
-Jó reggelt, Minerva!-köszönt, szem forgatva. Nem értette, mire ez a cirkusz minden reggel...
-Neked is, Perselus! Nos, látom ma sincs jó kedved...-mondta elhúzott szájjal.
-De, eddig az volt...-mondta ridegen Piton.
-Ha nem ismernélek, most ezt magamra vettem volna. De mivel ismerlek, nem szólok inkább semmit. Hogy vagy mostanság?-kérdezte aggódva. A férfi egy szót sem szólt csak nézte az igazgatónőt, mert nem értette mire ez a hirtelen törődés.
-Rendben. Akkor úgy veszem, hogy igen.-a férfi, mikor megitta a kávéját, felállt és épp elsietett volna, ha McGalagony nem szól utána.
-Ja, és még valami, Perselus!-kiáltott, majd a férfi becsukta egy pillanatra a szemét, és lassan hátrafordult.
-Igen, Minerva?-kérdezte annyira udvariasan, hogy már gúnyként hangzott.
-Miért volt tegnap Hermione büntetőmunkán nálad?
-Miért, a te házadból már nem küldhetek büntetőmunkára senkit?!-kérdezte vicsorogva.
-Te is nagyon jól tudod, hogy nem erről van szó!-felelte türelmetlenül a nő. -Csak furcsállom, hogy pont az iskola legjobb diákja keveredik bele valamibe.. Nos, miért kellett mennie?-úgy tartotta magát a tervhez, hogy senki sem tudta eltántorítani, még Piton sem.
-Minerva. Miss Granger nem igazán úgy viselkedett az órámon, ahogyan az elvárható. Nem figyelt az órán, utána megtagadott egy nyilvánvaló parancsot, és mindezek tetejébe számon kért egy egész osztály előtt. Úgy érzem, jogosan küldtem büntetőmunkára, amit már tegnap letöltött. Ezek mellett, ma is jön.
-És most mivel érdemelte ki?
-Egyértelműen kioktatott a saját irodámban, miközben dolgozatot javítottam. Ha ennyire okos, és figyelmes, akkor biztosan nem esik nehezére a mai napon kijavítania a harmadévesek dolgozatait.-mondta érzelemmentesen.
-Rendben! Figyelj csak... Ha nem lenne ellenedre...
-De, ha már így kezdődik, biztos vagyok benne, hogy ellenemre lesz...-vágott közbe a férfi.
-Szóval... Ha nem lenne ellenedre, akkor Hermione valóban segíthetne neked minden alsóbb éves dolgozatainak javításánál.
-Az ki van zárva! Hogy gondolod?!-csattant fel a férfi, a szemei pedig villámokat szórtak.
-Gondolj bele, Perselus! Hermione egy nagyon okos és ügyes boszorkány, aki felnéz rád és tisztel. Emellett nagyon fontos, hogy a tantárgyat is tiszteli és szereti. Én beszélgettem vele, és szeretne a későbbiekben gyógyászattal foglalkozni, és te is nagyon jól tudod, hogy ahhoz szükséges a bájitaltan. Legalább ezzel is gyakorolna, méghozzá rengeteget. Nem utolsósorban, legalább lenne társaságod!-az utolsó mondatot csak gondolta, mert nem merte kimondani. Tudta nagyon jól, ha ezt elmondja a férfinak, az, egyből nemet mond.
-Nos, Perselus?-kérdezte bizakodóan az igazgatónő.
-Ma mindenképpen jön. Az, hogy a későbbiekben hogyan lesz, majd még átgondolom.-mondta rezzenéstelen arccal. McGalagony nagyon bízott benne, hogy sikerült meggyőznie a férfit, még ha az azt is mutatja, hogy nem. Piton nem igazán örült, hogy a kis okoskodó, tudálékos békát a nyakába varrják... Emellett igaza volt az igazgatónőnek, Hermionenak ez egy remek tanulási lehetőség. Tudta, hogy mennyire fontos az ilyen, hiszen, amikor ő fiatal volt, minden lehetőséget ugyanúgy megragadott, mint most Hermione.

A lány már régen az első órájára várt az aktuális terem előtt. Az egész napja szomorú és egyben unalmas is volt. Akárhányszor csak arra gondolt, hogy az estét ismét a professzornál tölti, még jobban elment a kedve. Le sem ment vacsorázni, hiszen tudta, hogy ott lesz Luna is, aki egyre durvább, tisztázatlan okokból, szúrós megjegyzéseket tett rá. Nem akarta elgyengíteni saját magát, hiszen ezen az estén ugyanolyan erősnek kellett látszania, mint az előzőn.