Zárójel

16. rész

Hermione, meglepően nyugodtan vonult ki a teremből.
-Hermione!-hallotta a hátától. Megfordult, majd megvárta a barátait.
-Jól vagy?-kérdezte Ginny.
-Igen. Miért, nem kellene?-nézett kérdőn.
-Nem úgy értem... hanem...-kereste a megfelelő szavakat.
-Felejtsük el!-mosolyodott el.
-Rendben!-mondták lelkesen.
-Hermione! Nem jössz el velünk a kviddics-válogatóra ma délután? Fél kettőtől lesz.-kérdezte Ron lelkesen.
-Persze, szívesen elmegyek!
-Szuper!-örvendeztek a fiúk. Harrynek nagyon furcsa volt a lány órán való viselkedése, de nem akarta faggatni, úgy vélte, ha majd akarja elmondja magától, addig pedig, hiába is kérdezné. A többi órán semmi különös nem volt. Fél kettő előtt nem sokkal, elindultak a kviddics pálya felé. Kint már fújt a szél, így a Griffendéles sálat a nyaka köré dobta. Elgondolkodott azon, hogy egy év múlva ezt már nem fogja felvenni a hideg időben. Kicsit sajnálta, de Harry és Ron gyorsan kizökkentették ebből a melankólikus állapotból. Vidáman kacarászva mentek ki az udvarra, majd a pályára érve elbúcsúztak. A fiúk ott maradtak, Hermione pedig helyet foglalt a diákoknak fenntartott lelátóban. Nézte a Griffendéles csapatot, amikor észrevette a szeme sarkából a zöld foltot. Odakapta a fejét, majd meglátta a Mardekárosokat. Ahogyan nézte őket mögéjük kellett pillantson. A zöld sereg mögött, egy fekete ruhás, fekete taláros férfi közeledett határozottan. Hermione nem értette miért kell Perselusnak is jelen lennie, ahhoz, hogy kiképezzék az új fogót. A Griffendélesek felé kapta a fejét, kíváncsi volt milyen arcot vágnak, amikor megpillantják Pitont. Ron arcára undor, Harry arcára meglepődöttség ült ki. Látta, ahogyan Harry odamegy a Professzorhoz, majd egy rövid eszmecsere után, visszamennek a csapatukhoz. Valószínűleg, Harry közölte vele, hogy ők használni fogják a felét. Visszanézett a Mardekár felé, majd észrevette, hogy egy pár mondat után, Piton, felé fordul. Mikor meglátta, meglepődött, Hermione pedig, belepirult a tekintetbe. Azon tűnődött, mit kereshet itt a lány. Miután a Griffendél felé sandított, sejtette, hogy a két fiú miatt van itt, vagy ha nem is miattuk, de általuk. Eszébe ötlött, hogy most tökéletesen bosszanthatná Grangert. Elindult felé, míg egy kis hang megcsendült a fejében, ami azzal cukkolta, hogy csak a lány közelébe akar lenni. Kezdett magára dühös lenni, de a lábainak egyszerűen nem tudott megálljt parancsolni. Amikor odaért a lányhoz, leült mellé. Nem igazán foglalatoskodott az illemszabályokkal, aminek a lány hangot is adott.
-Hát, Perselus... te aztán igazi Úri ember vagy!-mondta szarkasztikusan.
-Miss Granger... nem volt elég ennek a napjának, az, hogy az első órában, 90 pontot vesztett, Ön miatt, a háza?-húzta fel a szemöldökét.
-Mégis... mi a francért jössz ide mellém? Elárulnád?-kérdezte dühösen.
-Ez 10 pont a Griffendéltől.-közölte unottan.
-Felőlem, minden szavam után levonhatsz 20 pontot, csak annyit mondj meg, mi a fenéért jössz ide?! Minden alkalommal belém akarsz rúgni?-vette halkabbra a szavait.
-Talán, nem vagyok elég jó társaság?-kérdezte, míg rá sem nézett a mellette ülő, dühös boszorkányra.
-Nem illik kérdésre, kérdéssel felelni. De, csak, hogy én betartsam, ezeket az illemszabályokat, válaszolok neked. Jó társaság lennél, ha nem rontanád el, ezzel az elviselhetetlen viselkedéseddel.-mondta még mindig felháborodva.
-Elviselhetetlen viselkedés?-gondolkozott el a lány szavain.
-Igen! Azt hittem, a szüleimnél, hogy... tudod mit.. úgy sem számít.-mondta dühösen, majd felállt és elindult.
-Ma nyolckor az irodámban várom, van mit javítani!-mondta Piton, a lány után szólva, aki úgy tett, mintha meg sem hallotta volna. Kicsit haragos volt, amiért az utasítását elengedték a füle mellett, de nem hibáztatta a lányt. Őszintén nem is számított egy percig sem arra, hogy Hermione valójában megjelenik nála. A dühös lány lerohant Harryhez. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy Piton így kitudja hozni a sodrából egy pillanat alatt, a bunkó viselkedésével. Mire odaért Harryhez, már forrt a dühtől.
-Harry beszélnem kell veled!-mondta, majd félre hívta, nem túl gyengéden.
-Mi a baj?-kérdezte értetlenül.
-Megölöm!-morogta.
-Mi? Kit és miért?
-Azt a...-mutatott fel vadul a kilátóra.
-De... miért?-nézte Pitont, és kérdezett, mert teljesen nem értette miről van szó.
-Odajön hozzám, aztán sérteget meg piszkál, majd miután nem tetszik valami és hangot adok neki, pontokat von le. -Idióta!-morogta továbbra is a szidalmait.
-Jól van, nyugodj meg... tudod, hogy milyen nehéz eset!-nyugtatta Harry, miközben a karját simogatta.
-Tudom, hogy elviselhetetlen, de az nem ok arra neki, hogy seggfej legyen!-mondta egyre dühösebben.
-Hermione.. tényleg nyugodj meg, ez ennyire azért nem komoly!-próbálta még mindig szelíden nyugtatni. Még egy mosolyt is bedobott, de hiába. Hermione csak fortyogott. Harry nem érette, miért ennyire feldúlt, hiszen nem tudott semmiről. Hermione ezt nem is bánta, szüksége volt a nyugtató szavakra.
-Meddig lesztek még?-kérdezte higgadtabban.
-Hermione.-sóhajtott Harry. -Tíz perce sincs, hogy jöttünk, még most várjuk a jelentkezőket. De ha menni akarsz...-húzta el a száját, de a megértés látszott rajta.
-Nem! Csak... ne haragudj. Visszamegyek, és ha fénycsóvákat látsz, akkor ne is figyelj. Csak mi leszünk.-nézett fel a Professzorra, szemeivel megtudta volna ölni.
-Próbáld meg elviselni. Vagy... akár ülhetsz a lelátó másik végébe is.-mondta nyugodtan, míg megsimította a karját az egyik kezével, a másikkal a pálya túlsó oldalára mutatott.
-Nem fogok megfutamodni. Jó leszek... ígérem!-mosolyodott el. Piton végig figyelte a dühös lányt a szeme sarkából, és be kellett vallania, hogy igazán szórakoztatta a lány mérges viselkedése. Magában jót nevetett, amikor a legelején leolvasta a szájáról, a jól artikulált 'megölöm' kijelentést. Sikerült jól felidegesítenie: valójában elérte a célját, amiért büszke volt magára. Hermione visszaindult, majd mielőtt leült, megállt a szék előtt.
-Leülhetek?-kérdezte kedvesen.
-Hagyja az udvariaskodást, Granger.-morogta. -Ha azt mondom, hogy nem, akkor is lefog ülni.-húzta el a száját, de még mindig a Mardekárosokat nézte.
-Rendben. Ki az új fogó?-kérdezte kíváncsian.
-Potter küldte? Ennyire fél a híres, bátor Griffendél csapat?-húzta fel a szemöldökét, és most először nézett a lányra.
-Ne higgye, Professzor, nincs olyan szerencséje.-mosolyodott el. -Ez csak személyes kíváncsiság, na meg persze, szeretnék veled beszélgetni.-mosolygott kedvesen.
-Beszélgetni? Miért akarsz velem beszélgetni?-morgott.
-Talán mazochista vagyok.-vont vállat, vidáman.
-Miről akarsz beszélgetni? Bökd ki.-fonta keresztbe a karját.
-Perselus...-sóhajtott reménytelenül. -Nem kémkedek, vagy éppen kíváncsiskodok. Nincs semmi hátsó szándékom, csak egyszerűen... szeretnék veled beszélgetni. Mivel itt ülünk...-mutatott körbe, aztán a két csapatra. -Beszélgessünk a két csapatról vagy a játékról, az új játékosotokról... akármiről.
-Nem vagyok beszédes hangulatomban.-mondta ridegen.
-Gondoltam. Ha viszont szapulnod kell, vagy aláznod, akkor viszont szófosásod van.-mondta kihívóan, majd tekintetét belefúrta a másikéba. A fekete szemek csak úgy csillogtak, de nem tudta volna megmondani, mit is takarnak. Ha csak vitatkozni tudnak, akkor vitatkozzanak, de legalább kommunikálnak.
-Ezt válaszra sem méltatom.-állt fel. Hátat fordított, Hermione pedig megfogta a karját, gyengéden, de jelezve, hogy maradjon. Piton hátrafordult, szeme villámokat szórt.
-Maradj, kérlek!-mondta lágyan Hermione.
-Engedj el, Granger!-sziszegte, az utolsó szót megnyomva. A lány elengedte, szeme pedig árulkodott róla, hogy nem ezt várta, de erre számított.
-Mint már mondtam. Este nyolckor az irodámban.-szólt vissza a válla fölött, majd eltűnt a lelátóról. Lement a csapatához, majd elviharzott. Hermione a fejét fogta, és semmit sem várt az estétől. Most sem fognak beszélgetni, sem közelebb kerülni. Megvárta a fiúkat, majd visszamentek a Griffendél-toronyba.
-Nem megyünk ki a parkba?-kérdezte Hermione.
-Mi van veled? Túlbuzgó vagy!-viccelődött Ron.
-A hormonok!-folytatta Hermine és hanyat vágta magát a kanapén. Ginny és Harry nevetésben törtek ki, míg Hermione is önfeledten nevetett, Ronnal a jobbján.
-Jól, van! Menjünk!-mondta Ginny, majd már vették is a talárt. Kiérve az udvarra, viccelődtek, nevettek. Hermione teljesen megfeledkezett a fekete szempárról, a rideg tekintetről, ami valami mást takar, amit csak nagyon ritkán látott, nagyon pici időre. A tónál leültek, majd egy kicsivel később Luna is csatlakozott hozzájuk. Amikor Hermione látta, hogy mennyire jól érzi magát Ron Lunaval, elszorult egy kicsit a torka. A fekete szemek, hirtelen bevillantak. Egy halk sóhajjal letudta ezt az érzést, majd tovább beszélgettek.
-Hermione! Mit tudtam meg?!-nézett Ginny kacérul a lányra.
-Mit?-húzta össze a szemöldökét.
-Lesz karácsonyi bál!-kiáltott fel.
-Ez egyszerűen... csodálatos.-mondta kissé cinikusan.
-Jó... lehet ennek nem annyira örülsz... de annak biztosan fogsz, hogy ki jön vendégként!-mondta sejtelmesen.
-Ki?-csillant fel a szeme Hermionenak.
-Dobpergést kérek! Viktor Krum!-kiáltott ismételten.
-Tényleg? Viktor eljön?-mosolygott Hermione. Barátai már rég látták ezt a csillogást a szemében.
-Igen! Kicsit miattad is jön... biztosan felkér, hogy legyél a párja a bálon!
-Igen, lehet.-pirult el. -De nem szeretném, ha valamit is félreértenétek. Viktor és én nagyon szeretjük egymást, mint barátok.-mosolygott.
-Rendben, ha így gondoljátok, mi tiszteletben tarjuk.-mondta Harry lelkesen, a többiek, pedig bólogattak.
-Ettől függetlenül, hercegnő leszel!-mondta Ginny, odahajolva a lányhoz.
-Messze van még, nyugalom!-nevetett zavartságában.
-Hermionenak teljesen igaza van! Még messze van, majd ráérünk akkor izgulni rajta!-mondta Ron komolyan. Hermione érezte, hogy a vörös fiú nem annyira örül a hírnek, mint mindenki más. A legelső bálon, Hermione, Viktor párja volt, mikor Ron képtelen volt felkérni őt. Tudták mindketten, hogy ez a tüske még bennük van, csak mindkettejükben másképpen. Emellett ezzel a témával kapcsolatban, a feszültség jól érezhető volt, szinte tapintható. Luna közelebb bújt Ronhoz, amikor feltámadt a szél, Harry és Ginny pedig dideregve összenéztek. Egy kicsit mindenki fázott.
-Ne menjünk be?-kérdezte Harry körbenézve barátain.
-De!-vágta rá Ron.
-Hermione?-nézett a lányra.
-Menjetek csak nyugodtan, én még maradok egy kicsit.-mosolygott rájuk bíztatóan.
-Rendben.-egyeztek bele, majd elindultak.
-Várj, Harry.-fordult vissza Ginny. Odaszaladt Hermionehez, majd a fülébe suttogott. -Írj Viktornak! Jól fog neki esni, legalább megbeszélitek előre, hogy együtt mentek!-suttogta vidáman. Hermione felnézett a túlbuzgó vörösre, elmosolyodott, majd bólintott egyet, jelezve, hogy így fog tenni. Egy perc múltán már egyedül ült a padon, hallgatta a fák susogását, és nézte, ahogyan a vizet zavarja a szél. Viktor Krum, a lehető legjobb alkalommal fog jönni! Úgyis ők hárman nyitják majd a bált, neki pedig nem volt párja. Harrynek ott van Ginny, Ronnak meg Luna. Ha összejön neki is lesz, méghozzá Viktor. Akit igazán maga mellett szeretett volna látni a bálon, az elutasítóan viselkedik vele, pontokat von le tőle, mégpedig 100 pontot. Sóhajtott. 100 pont egy napért.