Zárójel

47. rész

Miután megcsodálták a ruháját, kimentette magát azzal a címszóval, hogy fáradt. Nem találta ideális kifogásnak azt, hogy tanulnia kell - mert annak ellenére, hogy valóban rengeteget tanul -, mégsem hinné el senki, hogy a bál előtt egy nappal, ezzel foglalkozik. Viszont mindenkinek kézenfekvő volt az, hogy leakar pihenni, mivel másnap egész éjjel fenn lesznek. Úgy látszott barátai sem igazán akartak tovább fent maradni, mert még hallotta, ahogyan a többiek is búcsúznak, majd mindenki ment a saját szobájába. Hermione nem is bánta, hogy senki nem akar fent maradni, mert így sokkal könnyebben lejutott a pincébe. Nem kellett annyira vigyáznia, hogy összefut a barátai egyikével. Természetesen, így is nagyon elővigyázatos volt, hogy még véletlenül se lássa meg senki.

Már a Professzor lakrészének ajtaja előtt állt, mikor egyfajta kellemetlen szorongás lett úrrá rajta. Valójában most beszélnek először normálisan, amióta olyan csúnya kísérletet tett Perselus, arra vonatkozóan, hogy kitegye az életéből. Az ajtó még mindig nem akart kinyílni, így muszáj volt még egyszer kopogni. Végül lustán, de kinyílt az ajtó, s ő belépett rajta. A nappaliban meg is pillantotta a férfit, aki a háttal lévő bőrfotelben ült. Nem sokat látott belőle, csak a feje tetejét. Közelebb sétált, megkerülve a fotelt, majd a szemben lévő kanapéra leült. Nem kínálták hellyel, ennek ellenére, mégis úgy gondolta, hogy nem lenne Piton ellenére. A férfi a szemével végigkövette a lány útját, egészen addig, míg le nem ült. Meg sem mozdult, csak ült a fotelben, keresztbe tett lábban. Miután a lány kicsit mocorogni kezdett - valószínűleg idegességében, vagy zavarában -, egyszerűen csak lejjebb csúszott, s már kényelmesebben, elterültebben nézte tovább a lányt. Egyikük sem szólt egy szót sem, és ez már kezdte teljesen nyugtalanná tenni Hermionet. Nem tudta, hogy mit is mondjon, de szinte kötelességének érezte, hogy belekezdjen egy párbeszédbe, mert különben ettől a feszült légkörtől megfullad.
-Szia.-mondta egészen halkan. Piton még most sem szól, csak síri csendben nézte a vele szemben ülőt, aki a reakció hiányában, valóban elkezdett ideges lenni. Elővette a pálcáját, majd egy nemtörődöm mozdulattal magához hívott egy poharat és egy üveg whiskeyt. A poharat csak negyedig töltötte, majd ezt kortyolgatva, visszatért a mostani fő elfoglaltságához: folytatta a lány bámulását.
-Kérhetek egy kis vizet?-kérdezte Hermione, valamivel hangosabban, mint ahogyan köszönt. Piton még most sem felelt, csak egy újabb mozdulattal vizet és poharat hívott magához.
-Nem is tudtam, hogy tartasz mugli palackos vizet.-jelentette ki kissé meglepődve a lány. Most már igazán kezdte felbosszantani és zavarni a férfi szótlansága, és magában eldöntötte, hogyha nem szólal meg, akkor majd a kezébe veszi a dolgokat. Kiöntötte magának a vizet, majd a pohara tartalmának felét meg is itta. Miután végzett az ivással megelégelte a hallgatást.
-Nem tudom, hogy miért nem szólsz egy szót sem, de kezd kiborítani.-mondta félhangosan, inkább magának, mint a férfinak, de közben folyamatosan a fekete szemekbe nézett. -Mi a baj?-kérdezte, most már teljesen Perselusnak címezve a kérdését.
-Nincs baj.-jelentette ki, majd egy újabbat kortyolt az italából. -Azt nem tudom, hogy te miért vagy itt.-húzta fel a szemöldökét, értetlenséget színlelve.
-Azért vagyok itt -kezdte kioktató hangnemben-, mert itt akarok lenni. Mert kiakarsz lépni az életemből, úgy, hogy még benne sem voltál igazán!-mondta kicsit kétségbeesettebben.
-És jó is, hogy így történt.-jelentette ki szigorúan.
-Mindketten tudjuk, hogy nem jó! Nekem egyáltalán nem jó, és azt is tudom, hogy neked sem.-motyogta bizonytalanul.
-Honnan tudnád?-prüszkölt Piton.
-Onnan, hogyha neked jó lenne ez a helyzet, akkor most nem lehetnék itt.-szegte fel az állát a lány. -Akkor nem csak egy ostoba kísérletet tettél volna arra vonatkozóan, hogy kizárj az életedből, hanem valóban mindent elkövettél volna.
-Igazán?-még magasabbra emelte a szemöldökét.
-Igen!-mondta a lány harciasabban.
-Most magadat vagy engem győzködsz?-kérdezte, miközben egy halovány gonosz mosoly jelent meg a szája szegletében. Valójában ez egy nagyon is jó kérdés volt, ami elgondolkodtatta a lányt. Most kit is akar meggyőzni efelől? —Ne hagyd magad Granger!-hallotta saját hangját a fülében.
-Mindketten tudjuk, hogy nem próbálok senkit sem meggyőzni, én csak ténymegállapítást tettem.-mondta egyszerűen. A külső magabiztossága belülről egyáltalán nem volt olyan sziklaszilárd. Miután látta Piton elismerő pillantását, már nem is szorongott annyira.
-Valóban.-mondta, majd még egyet kortyolt, s letette a dohányzóasztalra a poharát. -Annak, hogy itt vagy, célja van. Megtudhatnám, hogy mi?-ismét a rideg álarc mögé bújt, ami egyáltalán nem tetszett Hermionenak.
-Csak szerettelek volna látni.-mondta egészen halkan.
-Láttál. Ha nincs más, akkor ha nem haragszol kissé fáradt vagyok és mennék lefeküdni.-szavaiba semmiféle érzelem nem vegyült.
-Te is tudod, hogy fontos vagy nekem.-kapta fel a fejét. -Szerettem volna tudni, hogy téged zavar-e, hogy holnap Viktor lesz a kísérőm?-kicsit óvatos volt a szavakkal és a hangsúllyal is.
-Mit számít? Ha már ennyire érdekel, hogy a nyugodt estémet megzavarva lejöttél ide, akkor elárulom, hogy nem.-mondta közönyösen. Ha Hermione nem figyelt volna annyira a kérdése közben, akkor észre sem vette volna, hogy Viktor neve hallatán a férfi arcizmai kicsit megfeszültek. Ez csak egy pillanatnyi dolog volt, amit szinte alig lehetett észrevenni. De ő észrevette.
-Rendben, ha nem zavar, annál jobb!-pattant fel a lány, s közben olyan mosolyt villantott a férfira, ami akár igaznak is hathatott volna. Ha éppen nem egy volt kémmel beszél, és történetesen nem Perselus Pitonnal. -Ennyit szerettem volna csak tudni. Gondolom te is ott leszel holnap, mivel Igazgató helyettes vagy.-nem kérdés volt, hanem megállapítás. A férfi csak bosszúsan bólintott egyet. -Nem is zavarom tovább a nyugodt estédet! Jó éjszakát!-mondta egy mosollyal, majd már az ajtó felé is vette az irányt.

Perselus elmormogott egy 'Jó éjt'-et, s az ajtó becsukódása után beletúrt a hajába. Nem akarta elhinni, hogy ennyire jól szórakozik rajta egy ilyen fiatal kis csitri. Ő is nagyon jól tudta, hogy egy pillanatra Viktor neve után akaratlanul is meg feszült egy-egy izom az arcán, de azt még álmában sem gondolta, hogy Hermione észreveszi. Márpedig észrevette. Nagyon is! Teljesen megváltozott, miután látta a féltékenysége leghalványabb jelét is, és emiatt rögtön vérszemet is kapott. —Griffendélesek!-gondolta kellően bosszúsan. Igaza volt a lánynak, mert tényleg ott lesz a holnapi bálon. Persze csak amiatt, mert a munkája és hivatala megköveteli, egyébként esze ágában sem lenne megjelenni. Minerva már a bál kitalálásakor megmondta neki, hogy kötelező részt vennie és semmilyen kifogást nem fogad el. Sóhajtott egy nagyot, beletörődve a sorsába, és azon volt, hogy minél jobban elrejtse a Krum iránti ellenszenvét, és azt, hogy igenis féltékeny a lányra. —Hiába vagy féltékeny, ha egy marha vagy!-rótta magát. Egyet gondolva, a laborja felé indult, hogy addig is lefoglalja kavargó gondolatait és érzéseit. Most biztos, hogy nem tudott volna elaludni.