Zárójel

50. rész

-Kérsz valamit inni?-kérdezte kicsit sem mogorván, Perselus.
-Persze! Víz jó lesz.-bontakozott ki az ölelésből a lány.
-Nincsenek nagy igényei, ezt felírom.-mondta magának félhangosan. Hermione akaratlanul is elnevette magát, majd leült a kanapéra. A férfi már a konyha felé tartott, így nem láthatta a lány, az arcán megjelenő félmosolyt. Pár perccel később megjelent két pohár vízzel, majd ő is helyet foglalt mellette.
-El sem tudod képzelni, milyen boldog vagyok.-suttogta a lány, majd a férfi lábaira hajtotta a fejét, s hanyatt feküdt.
-De cserébe szentimentális.-morogta, de cseppnyi bosszúság sem volt a hangjában.
-A humorod, egyszerűen káprázatos!-felelte széles mosollyal, miközben felnézett a Professzorra.

Az ezt követő csend cseppet sem volt kínos, inkább békés és könnyed. Csak a kandallóban lévő tűz ropogása hozta vissza mindkettejüket a valóságba. Perselus lenézett a lányra, majd jobb kezével kisimított egy, az arcába lógó hajszálat. Az érintése gondoskodó volt, amely Hermione szívverését még jobban fokozta. A férfi, miután teljesen visszatért a való életbe, a gondolatok ködös és egyszerre varázslatos rengetegéből, képes volt felfogni a helyzetet. A helyzetet, amelyben ő ott ült, a lány az ő ölében feküdt, elég közel, a tudattól ébredező férfiasságához. Egyszerre volt izgató és kényelmetlen a szituáció, mert egyáltalán nem akarta megijeszteni vagy elriasztani a lányt. A legrosszabb az volt, hogy valahol legbelül tudta, hogy a lány egyáltalán nem ijedne meg, de ez csak az önfejűségének tudható be, és egyáltalán nem szerette volna, hogyha a Griffendéles meggondolatlanul és elhamarkodottan cselekedne. Tisztában volt vele, hogy nem utasíthatja el, és nem is fogja tudni elutasítani, minden erre vonatkozó próbálkozását a lánynak, de még időt akart neki adni.

Éjfél felé közeledve, Hermione visszaosont a lakrészébe, s olyan jól aludt, mint még soha. Reggel szinte majd' ki bújt a bőréből, amit barátai is észrevettek. Draco egy mindent tudó mosollyal fogadta, de nem szólt egy szót sem, Ronnal ellentétben. A vörös hajú szóvá tette szokatlan jókedvét, mire felhúzott orral távozott, és az átváltoztatástan terem ajtajáig meg sem állt. Nem értette, barátjának miért szúrja a szemét, ha jó kedve van. Talán... talán túl sokáig nem volt vidám, és már teljesen elfelejtette mindenki. Nem baj, majd változtat rajta! Most sínen volt minden, és nagyon remélte, hogy ez így is marad.

McGalagony professzor is elég jó kedvében volt, az óra gyorsan eltelt. A legvégén megállította pár szóra, amiben megbeszélték, hogy Hermione lassan belekezd majd az animágia tanulásába. Harmadikos kora óta érdekelte komolyabban, amióta Siriust megismerték. Már ezelőtt is tudott róla, hogy van ilyen, de még soha nem látta, hogy milyen is a valóságban. Nagyon várta már a különórákat, az Igazgatónővel, mert tudta, hogy az idős boszorkány megtudja tanítani rá, és jó tanára lesz.

A délutánja teljesen átlagosan telt, a kastély parkban, a tónál tanult, majd a tanulás végeztével olvasott. Azt a könyvet olvasta, amit kiválaszthatott. Elég ritka könyv volt, tele olyan varázslatokkal, amelyeket csak nagyon kevesen ismernek. Volt benne egy-két átok is, és némelyik oldalt át volt írva. Látta Piton régi könyvét, ami Harryhez jutott, így nem is lepte meg. Az átírt elemek által, sokkal gyorsabbak és hatékonyabbak lettek a varázslatok. Csodálkozott, hogy Perselus rámert bízni egy ekkora ritkaságot és értéket, de ha nem akart képmutatóan szerény lenni - már pedig nem akart -, akkor be kellett látnia, hogy azért bízta rá és adta neki, mivel ő Hermione Granger. Mármint nem az a Hermione Granger, akit szeret, aki szereti, hanem az, akinek mindennél fontosabbak a könyvei és a tanulás, és mindenkinél megbízhatóbb. Utálta ezeket a ráaggatott sztereotípiákat, de már semmit sem tudott ellene tenni. Rajta ragad, amíg él. Kisebb korában büszke volt ezekre a sokszor bántó és gúnyos címkékre, amiket ráragasztottak, de ma már, ahogy nő, egyre inkább zavarta. Addig hergelte magát, míg odáig nem jutott gondolatban, hogy a legjobb az lenne, ha fogná a könyvet és szétszaggatná, vagy beledobná a tóba - ezzel is mutatva, hogy nem HERMIONE GRANGER -, de utána rájött, hogy hiába csak egy csirázó gondolat, akkor is hatalmas butaság. Ezzel azt érné el, hogy a férfit - aki valószínűleg csak puszta szeretetből adta -, mélységesen megbántaná, és még önmagával sem tudna elszámolni. Semmiképpen sem akart bántani maga körül senkit, de néha jó lett volna kitörnie ebből a láthatatlan kalitkából, amibe talán saját magát zárta.

Ginny letelepedett mellé, mindenféléről beszélgettek, s ahogyan közeledett lassan az év vége, megosztották egymással az iskola utáni terveiket. Ginny és Harry terve az volt, hogy összeköltöznek, és a vörös hajú lány profi Quidditch játékos akart lenni, míg Harry auror. Hermionenak még nem volt semmi ilyen messzemenő terve, majd kialakul. Persze, ő is szokott álmodozni. Álmodozni egy közepes méretű házról, ahol minden reggel kávéval várja a konyhában a férjét, aki a fejében mindig Perselus volt. A reggeli kávézás után, férjét munkába bocsátani, a gyerekeket meg költeni, mert elkésnek az iskolából. Az álmaiban az a rettegés is szerepelt, amit az okozott, hogy mit csinál majd, ha a gyerekei már a Roxfortba járnak iskolába, és csak a nyári szünetre járnak haza. Ha majd eljön az idő, megkérdezi Mollyt, hogy ő a kötögetésen és a Ron-Ikrek trió miatt való idegeskedésen kívül, mit csinált. A gondolatra akaratlanul is elnevette magát, amit Ginny nem értett. Hermione a fejében lejátszódó gondolatokat megosztotta barátnőjével -kivéve a Pitonos részt -, és végül mindketten hasukat fogva nevettek. Ginny kissé szomorú lett, mikor eszébe jutott, hogy már nincs meg a bajkeverő trió a családban. Hermione egy együtt érző kézszorítással reagált a ki sem mondott gondolatokra, amit Ginny hálásan fogadott el.

————————————
Először is: sajnálom, hogy ennyit kellett várni a folytatásra, de abban a bizonyos alkotói válságban szenvedek. Nem baj, mert semmiképpen sem hagyom abba, csak az a hátránya, hogy nagy szünetek vannak egy-egy rész között, de tényleg próbálok küzdeni ellene. A véges türelmeteket kérem, hogy elmúljon ez az állapot.❤️
A másik, amire kíváncsi vagyok, hogy esetleg, szeretnétek-e más platformon is követni? Gondolok itt az Instagramra, vagy a Twitterre.😊 Ha nem, az sem baj, de ha igen, akkor kérlek jelezzétek kommentben!❤️