Zárójel

10. rész

Nem hitt a fülének. -Perselus?! Hogyan merte... egyszerűen, nem lehet ennyire szemtelen!-zsörtölődött felháborodottan magában, miközben végignézte, ahogyan a lány a folyosó végén, a sarkon eltűnik. Nem tudta mit tegyen, hogy a lány újra normálisan viselkedjen. Emellett, egy kicsit jó volt hallania a lány szájából a saját nevét, amitől még idegesebb és még riadtabb lett. -Hogy érted azt, hogy jó volt?!-ordított vele egy kicsike hang. Bezárta az ajtót, majd a kedvenc bőr foteljében helyet foglalt egy pohár whiskey társaságában. Hermione a klubhelyiség felé menet, azon gondolkodott, hogy mi vette rá, hogy így átlépje a határt. Ő maga sem értette, de annyira jól esett kimondania a férfi nevét... A dac és a sértettség azért nagyban hozzájárult ehhez. Még mindig iszonyatosan fájt a csuklója, ahogyan az is, hogy a férfi így megszorongatta. Sosem gondolta volna, hogy képes lesz rá... és mégis. Újra szeretett volna bízni benne, de ehhez úgy érezte, hogy egy újabb szint kell. Egy olyan szint, ahol a lehető legközvetlenebbek egymással. Attól tartott, hogy ez csak egy ábrándozás marad, mivel a férfi sosem fogja hagyni, hogy tegeződjenek. A talárja ujját lejjebb húzta a fájós kezén, hogy még véletlenül se láthassa senki a nyomokat. Amikor 'biztonságban' a szobájába ért, lezuhanyzott, majd lefekvés előtt bekente a krémmel a fájó területet. Nem igazán tudott elaludni. Azok a fekete szemek jártak az eszében. Nem az, amikor a dühtől összerándultak, hanem az, amikor az aggodalom és a megbánás csillant fel benne. Kíváncsi volt a férfi reakciójára, ha találkoznak. Érezte, hogy azzal, hogy Perselusnak szólította, a határt boldogan szakította át, de azt nem tudta, hogyan fogadta a másik fél. Másnap reggel, amikor kinyitotta a szemét, a tekintete egyből a kezére vetődött. Muszáj volt megnéznie, hogy vajon álmodta-e vagy nem. Mivel már szinte eltűnt, de még halványan látszódott, megbizonyosodott róla, hogy nem álmodta. A tegnapi dac eltűnt belőle és mára már csak a kíváncsiság maradt. Miután felkelt és elkészült, bekente a kezét ismét. Mire megreggelizett, teljesen eltűnt a kezéről Piton ujja nyoma. Az asztalnál a talárujját felgyűrte és megnézte. Piton a tanári asztaltól figyelte a műveletet, és elégedetten nyugtázta, amikor nem látott a csuklón semmit. A lány annyira rejtélyes volt. Azt sikerült a tegnapi este folyamán eldöntenie, hogy nem engedheti, hogy a lány tegezze. Szinte egyszerre álltak fel a két asztaltól, és ezt Piton is észrevette. Gyorsabb, nagyobb léptekkel célozta meg a kijáratot, de Hermione sokkal közelebb volt hozzá. Pont egyszerre értek oda, amikor Hermione nem tudta eldönteni, hogy ki menjen előbb. Piton félrehúzta a száját, majd egy türelmetlen mozdulattal jelezte, hogy menjen előre.
-Köszönöm, Piton professzor!-mosolygott a lány. A bájitalmester csak összébb húzta a szemét, egy grimasz kíséretében. Amikor kimentek az ajtón a férfi hirtelen megállt, majd a lány felé fordult.
-Miss Granger! Mi volt ez tegnap?-kérdezte, miközben vicsorogva közelebb hajolt.
-Mire gondol pontosan?
-Ne kezdje el ezt ismét, Granger!-sziszegte.
-Megint megszorongat? Jut is eszembe. Erre nem lesz többet szükségem. Remélem!-nyújtotta oda a tégelyt, miközben gúnyos hangja égette Piton füleit. -Viszont látásra, Perselus!-villantott egy mosolyt rá.
-Granger! Ma nyolckor az irodámban!-húzta összébb a szemét.
-De hát, ma négy órakor indulunk! Elfelejtette?-nézett a férfira ártatlan arccal.
-Tegnap azt mondta, hogy én nem megyek.-húzta ki magát, miközben a szemöldökét felvonta.
-Te pedig nem mondtad tegnap, hogy fájdalmat fogsz okozni, mégis megtetted. Így teljesen fölösleges mondani, hogy ki mit és mit nem mondott. Együtt megyünk, mert McGalagony professzor így határozott.-mosolygott.
-Pontos legyen, különben nem megyek Önnel sehová sem! A tegeződést pedig, mihamarabb felejtse el! Megértette?-sziszegte.
-Igen, Perselus!-mondta, majd hátat fordított. Nem tudtam miért, de nagyon tetszett neki, amikor a férfin végre látszik, hogy egy helyzettel nem tud mit kezdeni. Nem akarta megbántani vagy szemtelen lenni, de érezte, hogy így, ezzel a viselkedéssel közelebb kerülhet hozzá. Piton nem tudta miért, de tetszett neki, hogy a lány ilyen magabiztos és még ő sem tudja eltántorítani. Az pedig, ahogyan a nevét kimondja, egyáltalán nem gúnyos. Egyre jobban tetszett neki a lány viselkedése, annak ellenére is, hogy felettébb bosszantotta. Lehet hogy kezdi... nos, megkedvelni. Igen, határozottan kezdi megkedvelni, de ezt mihamarabb el kell felejtse! Ő a tanára, ilyennek eszébe sem szabad jutnia! Emellett ismeri önmagát, példának okán, elég csak a tegnapot felhozni. Nem akarja bántani a lányt, és tudta, hogy a tegnapi napon elvesztette a beléje vetett bizalmat. -Ugyanolyan gyarló vagyok, mint minden ember!-gondolta szemrehányóan. -Nem, Perselus! Csak azt tetted, amit kellett. A lány legalább megismeri az igazi arcodat, megutál, aztán nem fog többet zargatni!-mondta egy másik hang. Sarkon fordult, majd elviharzott órára. Nagyon izgult, hogy milyen lesz a Hermione családjával való találkozás. A hatodikosok órán megitták a levét ennek az izgalomnak és dühnek. Délután 3:57-kor már az iskola kapujánál állt. Hermione egy perccel később érkezett, majd csendben elsétáltak együtt a hoppanálási területre.
-Hová is megyünk?-kérdezte Piton mély hangon.
-A szüleimhez.-nézett fel a lány, rámosolygott, majd belekarolt a férfibe. Egy pár másodperccel később megérkeztek.
-Granger! Még egy ilyen!-mondta, miután előrántotta a pálcáját.
-Ne haragudj, Perselus!-mosolygott, miközben elengedte a karját. Erre csak egy helytelen morgást hallott, majd eltette Piton a pálcáját és körülnézett. Egy erdőbe hoppanáltak.
-Hol vagyunk?-nézett el a lányra.
-Egy erdőben.-mosolyodott el. -Na jó!-kezdett bele, miután látta, hogy a professzor összébb húzza a szemeit. -Hortensben. Vagyis... Hortens mellett az erdőben. Ez egy kis falu, csendes, nyugodt. Itt van Angliában.-nézett körül.
-Itt nőtt fel?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igen.-bólogatott. Hermione intett, hogy kövesse a férfi, és, amikor a kapuhoz értek, becsengetett. Mozgolódást hallottak, majd feltűnt egy nő.
-Hermione!-kiáltott az édesanyja. Szaporábbra vette a lépteit, majd kinyitotta a kaput, és átölelte a lányt. Szorosan ölelte, majd felnézett. Elengedte Hermionet, majd kihúzta magát.
-Jó napot kívánok!-mosolygott rá a férfira.
-Jó napot! Perselus Piton.-nyújtotta a kezét.
-Mrs. Granger, Jane.-fogtak kezet.
-Anya, Piton professzor azért jött el velem, mert nem jöhettem volna kísérőtanár nélkül, ő pedig nagylelkűen felajánlotta, hogy elkísér!-mosolygott, miközben a bájitalmesterre nézett.
-Milyen kedves Öntől!-ismerte el Mrs. Granger. Piton csak kapkodta ide-oda a fejét, nem értette mi történik körülötte. Elismerően elhúzta a száját, miközben összenéztek a lánnyal. Amikor beléptek a folyosóra, levették a cipőjüket.
-Tom!-szólt be vidáman Mrs. Granger a nappaliba. -Hazajött Mio!
-Mio?-suttogta Piton a lány fülébe, gúnyosan.
-Perselus! Ne gúnyolódj, mert a végén még megharagszok.-nevette el magát.
-Mio!-kiáltott ugyanolyan lelkesen az apukája, mint Mrs. Granger. Felkapta a lányát, majd jól megszeretgette. Miután letette, ő is kihúzta magát, majd köszöntötte Pitont.
-Jó napot!-mosolygott.
-Jó napot! Perselus Piton.-nyújtotta neki is a kezét.
-Isten hozta! Mr. Granger, Tom.-fogott ő is kezet Pitonnal.
-Hogyan szólíthatjuk?-kérdezte Mrs. Granger. Piton a lányra nézett.
-Perselus, vagy Piton professzor. Ha az előbbit választják, akkor szeretném megkérni Önöket a tegeződésre.-húzott egy kis mosolyt a szája sarkába, csak, hogy ne látszódjon nagyon szigorúnak.
-Mindenképpen szeretnénk élni ezzel a lehetőséggel, köszönjük, Perselus!-mondta Mr. Granger.
-Gyertek, nyugodtan foglaljatok helyet!-invitálta őket Jane. Készségesen helyet foglaltak. Beszélgettek egy tíz-tizenöt percet, majd Hermionenak eszébe jutott, hogy körbevezesse Perselust a házban.
-Tényleg! Milyen udvariatlan vagyok... még körbe sem vezettem.-ezzel felpattant. Piton is felállt, majd követte a lányt.
-Nem valami nagy durranás, és nem is hatalmas.-mondta elpirulva. -Ez volt a nappali.-átmentek a rövid folyosón, majd a végén megálltak, szemben a bejárati ajtóval. -Ez itt a fürdőszoba, ez pedig a wc.-mutatott sorban a két egymás mellett lévő helyiségre. Ezután visszafordultak, majd a konyha felé vették az irányt. -Ez az ebédlő, és ott a konyha.-a hatalmas ebédlőben szét nézett. -Mint látod, minden helyiségben van radiátor, így a hideg idő ellenére is, szinte meglehet idebent sülni.-ezután hátat fordított, majd visszamentek ismételten a folyosóra. -Ez itt a szüleim hálószobája, ha nem gond, akkor...-belevágott a szavába Piton.
-Dehogy gond! Menjünk tovább.
-Nos.-ment, a hálószoba és a bejárati ajtó között, és a nappalival szemben lévő lépcső felé. -Az emeleten található az én szobám, és még egy vendég szoba, egy kis közös fürdővel.-mondta míg fel nem értek. Az emeleten is volt egy rövid folyosó, amiről két ajtó nyílt. -Ez az én szobám.-nyitott be a közelebbibe. Piton körül nézett. Nem ilyenre számított. Igazából... nem számított úgy semmire, de ez jobban meglepte, mintha egy tizenegy éves szobájába lépett volna. A szoba túlsó végében a bal sarokban volt egy komoly kanapé szerű ágy, aminek fekete volt a huzata, és néhol, a lehető legelegánsabban és legkifinomultabb helyen bézs szín jelent meg benne. Mellette - a jobb felső sarokban - volt egy íróasztal, aminek nagyon szép sötétbarna színe volt. Ennek a mentén, a Hermione feje búbjának vonalában lévő magasságban egy hosszú polc sor állt, ami tele volt érdekesebbnél-hasznosabb könyvekkel. Az ajtó mellett - ahol álltak - a jobb oldalon volt egy TV. Elég nagy, fekete színű plazma TV. Egy tv állvány tartotta, ami szintén fekete színű volt. Az ajtó mellett, immár bal kézen, egy hatalmas gardrób foglalt helyet. A gardrób színe nagyon-nagyon sötétbarna -szinte már, fekete -, és fehér színű volt. A gardrób ajtajának közepében vízszintesen húzódott az elég széles fehér csík, a többi részt a sötét árnyalat kapta. A szoba fala fehér volt, kivéve a polc sor alatti részt, ugyanis a fehérben volt egy egyre szélesedő piros csík. Pitont lenyűgözte, amit látott. Mintha ő rendezte volna be a lánynak, mintha ő válogatta volna össze a bútorokat és a színeket.
-Úgy nézz körül, hogy te vagy az egyetlen, aki ezt láthatta!-mosolygott.
-Ezt hogy érted?-ráncolta a homlokát.
-Úgy, hogy még senki sem járt nálunk rajtad kívül. Még Harryék sem!
-Hmm..-nem tudott ennél többet hozzá tenni. -Hol a vendégszoba?
-Mellettünk.-ezzel kifordult a szobából. Benyitott a másik szobába, majd bevezette.
-Ez lenne.-mondta körbemutatva. Nagyon is elegánsan be volt ezt is rendezve. A letisztultság és az elegancia jellemezte. Ennek is szintén fehér fala volt. Piton, már a bejárati ajtón való belépéskor megjegyezte magának, hogy a Granger családnak van ízlése.
-Itt lesz a közös használatú fürdőszoba.-ment ki az ajtón, majd szembe benyitott. -De ha zavar, akkor lemehetek a földszintre is zuhanyozni.
-Miss Granger. Itt én vagyok a vendég, semmi sem zavar... egy bizonyos határig. Ugyanis a tegeződése eléggé bosszantó.-húzta el a száját.
-Pedig... a tegnapi után, úgy gondolom, hogy a bizalomépítés alapja a tegeződés.-Piton nem szólt egy szót sem, csak nézett a lányra.
-Örülök, hogy ezt megbeszéltük! Várj egy percet, hozok törölközőt.-azzal elsietett, majd egy pár perc múlva a földszintről sietős lépteket hallott, majd újból feltűnt a lány két törölközővel a kezében.
-Tessék!-nyújtotta a férfi felé. Piton elvette, közben biccentett egyet. -Szólt Anya, hogy menjünk le enni, ha berendezkedtünk.
-Rendben! Várjon egy pár percet.-húzódott egy pici mosolyra a szája.