Zárójel

7.rész

Hermione komolyan gondolta, amit mondott. Nagyon meglepte a férfi, és még egy soha meg nem mutatott arcát látta. Szerette volna, ha még közelebb kerül hozzá, és hogy még jobban megnyíljon előtte. Nagyon kíváncsi volt mindig is, és ez most sem volt másképp. Nem hagyta nyugodni a kíváncsiság, hogy vajon mi is rejtőzhet, a kívülről érzéketlen arc mögött. Visszatérve a Griffendél-toronyba, egyenesen a szobájába ment, anélkül, hogy megállt volna a klubhelyiségben. Gyorsan el is aludt, mert viszonylag fáradt volt. Másnap reggel, mint eddig is, a nagyteremben megreggeliztek. Hermione szeme, néha-néha a tanárok felé tévedt, és látta Piton, még ridegebb arckifejezését. Ha nem a diákokat pásztázta megvető, undorodó tekintettel, akkor a kávéját bámulta. Miután végzett, talársuhogás közepette távozott a helyiségből. Mindig próbált addig ott lenni, ameddig csak tud, de a mai napon még a szokásosnál is rosszabbul kelt, így semmi kedve nem volt a társasághoz. A Griffendélesek fájdalmasan pillantottak a becsukott ajtóra, mert tudták, hogy Pitonnak nincs jó kedve, így a Griffendélnek annyi. Megbeszélték, hogy az órán mindenki igyekezzen még jobban, mint eddig, így hátha kevesebb pontot tudnak veszteni, ugyanis az első órájuk a bájitaltan volt. Már mindenki a pincében, a terem előtt várakozott, amikor hallatszódtak a sietős léptek. A diákok szétváltak - így egy utat formálva maguk közt-, hogy a professzor eltudjon menni. Egy pálcaintésre kivágódott az ajtó, majd egy "Befelé!" utasításra, mindenki betódult. Hermione most nem jelentkezett, csak néha; ahol úgy érezte, hogy szinte csak ő és még néhány Hollóhátas diák tudja a választ. Pitont egyáltalán nem hatotta meg, sem a lány törekvése, sem a többi diáké. Az óra végén a Hollóhát 25 ponttal, a Hugrabug 40 ponttal, a Griffendél 60 ponttal, a Mardekár pedig 10 ponttal szegényedett. Amikor már a diákok nagy része kiment a teremből, Piton közölte Hermioneval, hogy nyolc órakor az irodája előtt várja. A lány nem tudta eldönteni, hogy örüljön, vagy ne. Ismét, bájitaltan tanára rideg és lenéző volt vele szemben is, mint mindenki mással. Nagyon nem volt jó kedve, így nagyon félt az estétől. A bájital mesternek azért volt rossz kedve, mert a tegnapi beszélgetésük után Grangerrel, elgondolkodott. Nem akarta, hogy a lány ostobaságokat gondoljon! Ez egyszerűen csak egy tanár-diák kapcsolat, ami pedig a tanítás után zajlik, mondható egy munkakapcsolatnak. Átkozta magát, amiért megvédte Grangert. Nem! Nem is azért, hanem azért, amiért megölelte. Komplett idiótának érezte magát, amiért a régi emlékek még mindig így eltudják gyengíteni, hiszen azért ölelte meg a lány, és ezért vigasztalta meg. Most már még inkább távolságtartónak kell lennie a lánnyal. Nagyon örült, hogy hálás, de ez a csodálat hamar átmehet valami másba, amiről hallani sem akart. A nap további részében ugyanilyen szigorú és elviselhetetlen volt, de Hermione jó kedve is elpárolgott az első óra után. Amikor Hermione lement a klubhelyiségből a nagyterembe vacsorázni, rá sem nézett a tanári asztalra. Piton egyszer-kétszer lopva odanézett, de csak azért, hogy vajon a lány tekintete eltéved-e. Nem nézett oda, így elégedetten nyugtázta. A vacsora befejezte előtt ismét sokkal hamarabb felállt az asztaltól, és elment. McGalagony professzor nem akarta piszkálni, mivel látta, hogy nagyon nincs jó kedve, sőt még a szokásosnál is gorombább és morcosabb, inkább úgy döntött nem kérdez és nem mond semmit. A férfi nagyon nehéz eset volt, de talán érthető, miért is ilyen rideg. Nem bízik az emberekben, mert úgy gondolja, hogy visszaélnek a bizalommal. Hermione nyolc előtt tíz perccel felállt az asztaltól és elindult a pince felé. A folyosón lépkedve, tartott a találkozástól, és tudta, hogy most mellőzni kell minden visszabeszélést, és ellenkezést, ha jót akar magának. Amikor kopogtatott, kivágódott az ajtó. Piton már az íróasztalánál ült, és fel sem nézett.
-Lehet!-szólt oda mély hangon. Hermione összeszedte minden Griffendéles bátorságát, és elindult a neki kijelölt szék felé. A férfi még hűvösebb és mogorvább volt, mint eddig.
-Jó estét, Professzor Úr!-köszöntötte, de semmi sem hallatszott ki hangjából. Úgy gondolta, jobb ha nem akar közvetlen és kedves lenni, elég, ha csak úgy viselkedik, mint aki fél, és jobb, ha meghúzza magát. A férfi nem fogadta a köszönését, csak egy nagy kupac dolgozatot tett elé. A javítás közben Piton egyáltalán nem figyelt a lányra. Ha ránézett, az is lenéző, pillantás volt. Hermione néha az arcán érezte a tekintetet, de nem reagált rá, leginkább arra gondolt, hogy a javítás után, hogyan fogja megcsinálni a máról-holnapra feladott házi dolgozatát SVK órára. Nagyon késő lesz, mire végez, és a folyosón ilyenkor már tilos a mászkálás, de szüksége lesz a könyvtárból néhány könyvre, amik segíthetnek neki. Csak arra tudott gondolni, hogy majd megoldja. A végtelennek tűnő csöndet a lány törte meg, amikor jelezte, hogy készen van. A bájital mester, csak egy bólintással utalt, hogy tudomásul vette.
-Elmehet.-nézett fel a lányra. A tekintete ugyanolyan rideg és lenéző volt, mint az elmúlt hat évben. Hermione csak csodálkozó, mégis visszafogott arckifejezéssel pásztázta, és egy pár másodpercig farkasszemet néztek.
-Viszont látásra, Piton Professzor!-köszönt el, majd sarkon fordult és elhagyta az irodát. Szinte menekült, mert nem tudta megmagyarázni miért, de rosszul esett neki a férfi nézése. Tudta, hogy kivel áll szemben, emellett megmagyarázni sem tudta miért, de többet várt a találkozástól. Ha esetleg beszéltek volna, de nem.. Most viszont gondolkodhatott egy újabb problémán: a házi dolgozat. Hogyan fogja megcsinálni? Egy megoldás maradt, hogy elmegy a könyvtárba, és ott egy pár könyv segítségével megcsinálja. Visszament a szobájába és bőven takarodó után beosont a könyvtárba, hogy megtudja csinálni a házi dolgozatát másnapra. A Piton professzornál töltött idő, pont elég lett volna rá, de mivel dolgozatokat javított, erre nem volt ideje. A könyvtár már zárva volt, amikor odaért, de egy gyors bűbájjal könnyedén kinyitotta. Nem zárta vissza, miután belépett, csak behajtotta. Bement, kikereste a tantárgyhoz kapcsolódó könyvet, majd leült az egyik asztalhoz és olvasni kezdte. Vitt magával tintát, tollat és sok pergament. Két pergamen terjedelmű fogalmazást kellett írni. A többi papírra jegyzetelte a legfontosabb dolgokat, és csak a végén rakta össze egy fogalmazássá. Piton a könyvtár előtt elhaladva - ugyanis ő volt aznap este a felügyelő tanár -, észrevette, hogy nyitva van az ajtó. A professzor figyelmét soha, semmi sem kerülhette el. Halkan kinyitotta, majd belépett a könyvtárba. Egy nagyon halvány kis fényt látott, ami leginkább a pálca fényére hasonlított. Nagyon halk léptekkel indult el a fényforrás felé. Amikor odaért, észrevétlen maradt, így volt ideje megfigyelni az újabb áldozatát. Sok szabályt megszegett az illető, és alig várta, hogy ezt nyomatékosítsa a rendbontóban is. A mai hangulatát eltekintve, az illető nem fogja megköszönni azt, ami vár rá. Amikor meglátta a vad, külön életet élő hajkoronát, és a szorgalmasan körmölő kezeket, egyből tudta ki az. Hermione Granger. Egy pillanatig meglágyult a lány szorgalmassága miatt, mert tudta, hogy a segítség miatt nem volt ideje sem a házi feladatokra, sem a házi dolgozatokra. Gyorsan rendezte a gondolatait, és a nézését is, majd erősen megköszörülte a torkát. A lány olyannyira belemerült a dolgozat elkészítésébe, hogy, amikor meghallotta a mély hangot; annyira megijedt, hogy felborította a tintát, ami a dolgozatára borult. Hermione fájó arckifejezéssel nézte, ahogyan a már szinte kész dolgozatán végigfolyik a fekete tinta. Pitonon kívülről semmi sem látszott, de belülről nagyon szégyellte magát, amiért így megijesztette a lányt. Hermione hátra nézett, majd amikor meglátta a professzort, gyorsan felpattant a székről.
-Elnézést, Tanár Úr!-mondta szomorúan. Hermione fejében csak a teljesen tönkrement dolgozata járt.
-Miss Granger! Mit csinál itt, jóval a takarodó idő után?!-kérdezte szúrósan.
-Én.. csak...-dadogta, de nem mert a munkájára pillantani.
-Egy, nyomós érvet mondjon, Miss Granger!-pirított a lányra.
-A házi dolgozatomat csinálom holnapra, mert ma este nem volt időm, és engedély nélkül nem vihetek el egy könyvet sem. Így muszáj voltam beosonni, amit nagyon szégyellek, de egyszerűen... Most már úgy is mindegy.-sóhajtott, majd szomorúan a tintára nézett, ami a pergamenjén pihent.
-Tudja Ön, hogy hány szabályt szegett meg?!-sziszegte.
-Igen, Uram.-hajtotta le a fejét. -Nagyon sajnálom, de...
-Megérte, Miss Granger?-nézett rá felhúzott szemöldökkel, szigorúan.
-Határozottan nem, Uram!-mondta, miközben a tintába nyúlt.
-Most menjen! 20 pont a Griffendéltől!-mondta, majd előre sietett. Kinyitotta az ajtót, és oldalra állt. Végignézte, ahogy a lány kivánszorog lesütött fejjel. Látta rajta, hogy inkább szomorú, mintsem, hogy fél. Hermione miközben a Griffendél-torony felé sietett, hallotta a kattanást a zárban és a sietős lépteket a talársuhogással vegyítve, ahogyan a másik irányba haladnak. Másnap reggel Hermione eléggé nyúzott volt, mivel még sosem csinált ilyet, hogy ne készítette volna el a házi dolgozatot, vagy a házi feladatot. Ez inkább a két fiú szokása volt. Amikor leült az asztalhoz reggelizni, feltűnt neki, hogy valaki nézi. A Mardekár asztalától Draco bámulta egyfolytában. Hermione megpróbált tudomást sem venni róla, de nem volt ez olyan könnyű, mint ahogyan először hitte. Az SVK órájuk volt az első az órarendben, így sokkal hamarabb felállt az asztaltól és a terem elé ment. Pitonnak feltűnt, hogy a lány hamarabb elhagyja a termet, és nem tudta mire vélni. Természetesen azt is észrevette, hogy Draco egyfolytában bámulja. Nem tetszett neki, amit látott és ez sokat rombolt a hangulatán. Amikor becsöngettek és megérkezett Tonks, mindenki bement a terembe, és leült a helyére. A professzornő elkezdte begyűjteni a házi dolgozatokat, és Hermione nagyon szégyellte magát, amiért nincs kész. Amikor odaért a nő Hermionehoz, kedvesen rámosolygott.
-Mondta ma reggel Piton Professzor, hogy tegnap neki kellett segítened, így nem tudtad elkészíteni. Említette, hogy nem lesz ebből rendszer, de ez egy kivételes eset volt, így holnapig haladékot kapsz, ami azt jelenti, hogy ma kell megcsinálnod.-mondta, majd továbbindult.
-Köszönöm szépen, Tonks Professzor!-mondta Hermione. Nem akart hinni a fülének... Sokkosan ült a padban és maga elé bámulva gondolkodott. Piton megvédte, megint?! Nagyon örült, de nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Hagyhatta volna simán, hogy büntetőmunkát kapjon, vagy, hogy egyest. A tegnapi viselkedése miatt nem is számított ilyenre, hiszen, pont egy Griffendélest véd meg?! Magában nagyon hálás volt, és tudta, hogy meg kell köszönnie a férfinak!