Zárójel

63. rész

-Olyan fejet vágsz, ahogy a muglik mondják: mint aki szellemet látott.-mondta mély hangon, miközben a lány fölött állt a hálószobában. Mivel nem érkezett válasz, próbálta kizökkenteni a Griffendélest.

-Ha meguntad a bámulást, válaszolhatnál is.-arca közben rezzenéstelen volt, igyekezett minél inkább tárgyilagos és távolságtartó maradni.

-Nagyon rossz éjszakám volt, de jól aludtam.-mondta, miközben felkelt, s kisietett a nappaliba.

-Az ajtóm előtti hideg kő biztosan kényelmesebb volt, mint a saját ágyad. Remélem azért nem haragszol, hogy nem ott kelhettél fel.-követte a lányt, s vele szemben megállt.

-Hol voltál este?-kérdezte Hermione idegesen. Nem akarta kerülgetni a témát, egyből a lényegre akart térni. Emiatt kötött ki itt, most már mindenképpen megakarta tudni.

-Úgy tudom, Miss Granger, hogy semmi köze nincs hozzá mit csinálok a szabadidőmben! Talán tévedek?-sziszegte közelebb lépve.

-A sajnálatos hírem Professzor az, hogy azóta van közöm hozzá, amióta kapcsolatot kezdett velem és addig lesz is hozzá közöm, amíg el nem küld véglegesen!-szorította össze Hermione is a szemeit, miközben közelebb hajolt. Egyáltalán nem fél már a férfitól, nem tudja megriasztani ezekkel az ósdi kiállásaival, amitől minden diák összecsinálja magát. Ettől már jobban ismeri.  

-Menjen el!-mondta halkan, de annál hatásosabban és nyomatékosabban.

-Tudod nagyon jól, hogy nem így értettem!-csattant fel a lány, majd megkerülte a kanapét, s most arra támaszkodva nézett a férfi szemébe. Szétvetette az ideg, amiért ezt a macska-egér játékot játssza vele. Ő rákérdezett őszintén, nyíltan, mindenféle köntörfalazás nélkül. Miért nem ad rá egy egyenes, őszinte választ? 

-Nőnél voltál?-vágott bele ismét. Tudta, hogy bármi is a válasz, fájni fog neki. Ha azt mondja "Igen", akkor meghasad a szíve. Ha azt mondja "Nem.", akkor pedig összeszorul, hogy akkor miért nincsenek együtt?

-Semmi közöd hozzá, tűnj el innen!-emelte fel a hangját, s lépett, hogy megfoghassa a karját és azzal a lendülettel kidobhassa. Kezdte felbőszíteni. Mi köze van hozzá? Ha igen? Ha nem? Semmin nem változtat, ez megint arról szól, hogy Hermione Granger mindig, mindent tudjon, és JOBBAN tudjon, mint bárki más. Abban maradtak, hogy nekik már nincs jövőjük. 

-Mondd meg, te szemét! Mondd meg! Ennyivel tartozol, hallod?!! Ennyivel tartozol, amiért ennyi időt elvettél tőlem! Te mocskos, vén szemét!-kelt ki magából. Üvöltött, s Piton mellkasát ütötte, miközben a férfi megpróbálta lefogni, a hirtelen nekieső lányt. Nem sok időbe telt, míg lefogta és kitette az ajtaja elé. -Majd ha lenyugodtál beszélünk.-mondta, majd bevágta a lány előtt az ajtót.

Igaza van? Ennyit tényleg megérdemel? Érdemel? Ez jár neki? Valóban tönkretette, elvett tőle hónapokat? 

Nem ő akarta, hogy a lány beleszeressen. Tehet róla, hogy beleszeretett? Nem, azt hiszi nem. De arról már igenis tehet, hogy belement. Miért is? Mert jól esett neki, hogy valaki úgy rajong érte, mint Hermione rajongott érte? Tehát ez nem is volt szerelem? Valószínűleg, nem a lányba volt szerelmes, sokkal inkább azokba az érzésekbe, amiket a lány táplált iránta. Tehát, valóban egy szemét? Igen, meglehetősen. Soha nem szabadott volna közelebb engednie magához. Soha. De ha nem is szemét, mindenesetre egy biztos: önző. Igen, nagyon önző. Már nem tudja visszacsinálni. És megfiatalodni sem, hiszen egy vén szemét. Fájtak neki ezek a szavak, mint a többi is. De nem azért, és nem úgy, ahogyan kellett volna. Nem azért, mert annyira szerelmes, hanem mert még senki nem mondta így a szemébe. Pedig eltudja képzelni miket is gondolnak róla az emberek: diákok, fiatalok, idősek, kollégák. Mindenkinek meg van róla a véleménye, kinek milyen. De senki nem mondta még a szemébe eddig. Persze, emellett azért is fájtak neki, amiért Hermione mondta. Ha nem is szerelmes, de mindenesetre szereti. Eltudná képzelni, hogy barátok legyenek, vagy esetleg kicsit több, de semmiképpen sem rendes párkapcsolat. 

Sajnos be kell látnia, hogy ez nem működne. Nem tudnának kapcsolatban működni. Mindig marnák egymást, emellett a versengés is szerepet játszana, abból kiindulva, hogy mindkettejüknek milyen fontos a tudás. Persze, inspirálhatnák is egymást, de a természetükből kifolyólag, inkább az első lehetőség lenne a valószínű. 

Ezekkel a gondolatokkal maradt egyedül a nappaliban, a kanapén ülve. Hirtelen felállt, majd szinte kivágva ajtaját, sietős léptekkel a Griffendél-torony felé indult.

-----------------------------------------------------

Instagram: cicakak97