Zárójel

46. rész

Hermione egy bosszús, mégis aggódó pillantással nézett körbe a folyosón.
-Mi a baj?-kérdezte Draco, mert látta barátnője nyugtalanságát.
-Baj? Nem, semmi.-hazudta, de nem igazán rejtette véka alá.
-Ha nem akarod elmondani, ne tedd, de ne hazudj.-morogta a szőke Mardekáros.
-Ne haragudj!-mondta nagy sóhajjal a lány. -Egyszerűen csak annyira ideges vagyok a bál miatt!-bukott ki belőle. -Belegondoltál, hogy mit fog mondani- majdnem kiszaladt a száján, hogy Perselus, majd feleszmélve, hogy a nyílt folyosón vannak, gyorsan elharapta a mondatot. Menjünk inkább máshová!-azzal már úton is volt a könyvtár felé. Miután letelepedtek az egyik padhoz, Draco felvont szemöldökkel nézett rá.
-Mi az?-kérdezte feszülten.
-Egy - az imént kiszórt - Disaudioval is elintézhetted volna ott is, és akkor talán nem késnénk el az első óránkról.-mutatott rá tökéletesen a helyzet problémájára és hátrányára. -Most már mindegy.-somolygott a fiú, majd vállat vont. Várakozás teljesen nézett a lányra, hogy az folytassa, amibe belekezdett.
-Nos... belegondoltál már, hogy mit fog szólni Perselus, ha látja, hogy Viktorral táncolok?! Mi nyitjuk a keringőt!-a lány hangja egyre magasabb és hisztérikusabb lett.
-Nyugodj meg!-pirított rá a szőke. -Nem segít, ha kétségbeesel; józanul kell gondolkozni.-motyogta a végére.
-Teljesen igazad van! Ne haragudj... csak tudod!-immár mindkét kezébe beletemette arcát. Egy elégedetlen és elég bosszús morgást hallatott.
-Nem hinném, hogy Perselus nem tudná ezt megérteni! Mégsem mehetsz vele...
-Teljesen igazad van! Szerinted jó ötlet lenne, ha ma este beszélnék vele erről?-kérdezte lelkesen.
-Egy próbát mindenképpen megér!-biztatta Draco.
-Köszönöm!-mosolyodott el hálásan. -Mi a helyzet veled és Astoriaval?-kérdezte, és mosolya még szélesebb lett, miután a fiú elmesélte neki, hogy azóta minden nap találkozgatnak, és nagyon jól meg vannak.

A tanórák után együtt indultak el a birtokkapu felé, hogy egyenesen Londonba hoppanáljanak. Mikor megérkeztek, Hermione körülnézett, és megállapította, hogy a fiú egy sikátorba hoppanált.
Együtt kimentek a nyüzsgő utcára, s máris megpillanthatták a megannyi ruhaüzletet. Nekik mindenképpen estélyi és báli ruhák kellettek, úgyhogy azok száma, legalább a felére csökkent. Hermione egyáltalán nem bánta, hogy nem kell bemennie mindbe, Draco pedig egyenesen hálát adott érte. Abban bíztak mindketten, hogy a legelső üzletben megtalálják a megfelelő darabot.

Sajnos reményük szertefoszlani látszott, mert már a negyedik üzletből távoztak üres kézzel. Az ötödikbe beérve - már rutinosan -, rögtön kerestek egy eladót, és hamar a tárgyra tértek. Az első üzletben Hermione még szívesen nézelődött, s a fiú türelmesen várt, de már a harmadiknál megunták. Az eladó boszorkány nagyon kedves volt, és az üzlet hátsóbb részeibe vezényelte őket, miután elmondták nagy vonalakban, hogy mit is keresnek. Volt ott mindenféle: habos-babos, szűkített fazonú és teljesen testhez simuló. Már csak meg kellett találni azt, amibe a lány - és remélhetőleg Perselus is - beleszeret. A hölgy rengeteget mutatott neki, és még messze volt a vége. Azok közül, amiket látott, csak párat próbált fel. A legtöbb túl merész, túl kirívó, vagy éppen számára ízléstelen volt. Draco egyáltalán nem akarta sürgetni, hiszen olyan ruhát kerestek, amitől még a férfi álla is leesik.
-Hölgyem, nincs olyan ruha, amely, egyszerű, mégis káprázatos; vonzó, mégis szerény és, ami a legfontosabb egyáltalán nem kirívó, mégis kitűnik a tömegből?-már legalább a negyvenedik ruhát mutatta a nő, és Hermione még csak négyet próbált fel, amikor úgy érezte, hogy megtudja fogalmazni, milyen ruha is kell a lánynak.
-Hmm...-gondolkodott el az eladónő, majd elkezdett a sor vége felé kutakodni. Csak túrt a felakasztott ruhák között, mikor felkiáltott, s egy ,Itt is van, talán majd ez!' kijelentés után maga előtt lebegtetve, odaért Hermione és a fiú elé.
-Mit gondolnak?-kérdezte egy elégedett mosollyal az arcán, miután látta, hogy a lány szemében vadul felcsillan a fény, a fiú pedig egy megkönnyebbült sóhajt hallat.
-Felpróbálom!-mondta Hermione, majd már a függöny mögött is volt. -Draco segítenél?-szólt ki, félhangosan a fülkéből. A fiú elhúzta a függönyt, majd belépett a lány mögé. Felhúzta a cipzárt a lány hátán, majd közelebb hajolva belesuttogott a fülébe:
-Ha ezt a cipzárt nem akarja majd szétszaggatni rajtad, akkor jó nagy marha!-s a szemében pajkos mosoly játszott, ahogyan az arcáról le sem lehetett törölni az elégedett vigyort. Valóban lenyűgözte a lány látványa. Egyszerűen tökéletes volt, s amit mondott, azt komolyan is gondolta. Hermione is boldogan elmosolyodott, majd megfordulva a fiú nyakába ugrott.
-Te vagy a legjobb, Draco!-mondta lelkesen.
-Na, és mi van Potterrel?-szökött magasba a szemöldöke, s a mosolya gúnyos lett.
-Fogd be! És most tűnés, mert leveszem, aztán már mehetünk is!-tessékelte ki barátját. Miután Draco a függönyön kívül volt, belenézett a tükörbe. Nem tudta levenni a szemét a ruháról. Királykék színe, eléggé kitűnt, mégsem volt kirívó; nem pánt nélküli volt, hanem vékony, királykék anyag borította a mellrészt és a vállakat, de alatta teljesen kivehető volt a dekoltázs. Ennek igazán örült a lány, mert ezáltal vonzó volt, mégsem közönséges. Egyszóval: ez a ruha tökéletes volt!
-Draco...-szólt ki a lány.
-Igen?-jött a válasz.
-Segítenél?-kérdezte pironkodva, de elnevette magát, ahogyan a fiú is.
-Nos, mégis csak szükséged van a segítségemre.-nevetett a fiú.

Miután visszahoppanáltak a birtokkapu elé, Hermionenak akkor jutott eszébe, hogy meg sem nézte Ginny ruháját. Elöntötte a pánik, hogy vajon vörös hajú barátnőjének is ilyen-e, és ha igen, akkor mit is csináljon. Miközben egyre közelebb értek a kastélyhoz, Draco próbálta nyugtatni, hogy valószínűleg nem ugyanolyan, és, hogy semmi oka az aggodalomra. A lány hajthatatlan maradt, így még akkor is ezen rágódott, mikor elbúcsúzott barátjától és megköszönte neki, hogy ennyit segített. Már szinte rohant a klubhelyiségig, s a portrén szinte beszállva - miután elhadarta a jelszót -, rögtön lerohanta a békésen magazint olvasgató Ginnyt.
-Ginny, akkora hülye vagyok!-visított szinte a lány. Barátnője csak kitágult szemekkel meredt rá, majd egyre sápadtabb lett. Fogalma sem volt, miért mondja ezt Hermione.
-Mi történt?!-dobta le rögtön a magazint a lány.
-Megvettem a ruhát, de elfelejtettem megnézni a tiédet előtte!-kapott a fejéhez a lány. Ha nem csapta volna magát éppen homlokon, akkor láthatta volna a legkisebb Weasley rémületét, ami rögtön tovaszállt.
-Biztosan nem egyforma! Ha meg mégis, akkor kibírjuk!-próbálta nyugtatni, de tudta, hogy kicsit hamisan csengenek a szavai. Ahelyett, hogy bizonygatta volna, felpattant, s Hermionet magával rángatva a szobájába, elő vette a ruhát. A barna hajú Griffendéles egy halk kis sóhajjal nyugtázta a látványt. Ginny ruhájának semmi köze sem volt az övéhez.
-Hála az égnek, semmi hasonlóság!-mondta megkönnyebbülten a lány, majd nevetésben tört ki. Barátnője is csatlakozott hozzá, majd miután abbahagyták, Hermione is mindenkinek megmutatta szerzeményét. Ginny egyszerűen elájult a ruha láttán, a fiúk pedig egy elismerő szájrándítással vették tudomásul. Hermione már csak azon aggódott, hogy vajon Perselusnak valóban tetszeni fog-e. Tudta, hogy Viktor odáig lesz, de nem volt benne biztos, hogy szeretett Professzora is ennyire lelkes lesz tőle.