Zárójel

39. rész

Maga mögött csendesen becsukta az ajtót, majd a fürdőszoba felé vette az irányt. A ruha cipzárja félig már le volt húzva, így nem kellett különösebben vele bajlódnia. Könnyen lehúzta, majd hagyta, hogy lehulljon a földre. Fehérneműben állt a fürdő közepén, majd közelebb ment a tükörhöz. Állát felszegte, majd percekig csak farkasszemet nézett magával. A könnyeivel küszködött. Akaratán kívül már megint elszúrta. A tekintete levándorolt a melltartója szegélyéig. Ő is nagyon jól látta a foltot, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Nem értette, miért kell ilyen kis dologból ekkora botrányt csapni. Ismét farkasszemet nézett magával; végigtudta követni tekintetével a kósza könnycsepp útját. Ez a könnycsepp a szeretett férfinak szólt. Tíz perccel később már teljesen átöltözve lépett be a szobájába.
-Biztosan ezt akarod?-kérdezte csendesen, végtelen szomorú szemekkel. Piton szeme megvillant, de egy szót sem szólt; helyette kiviharzott a szobából, egyenesen a földszintig. Nem akarta hallani amit a lány mond. Nem akart rá hallgatni. Meggyőződése volt, hogy a lány olyanba szeretne belekezdeni, amit nem fog tudni soha befejezni. Azt hiszi, tudja mit csinál, de a szomorú igazság, az, hogy még ő saját maga sem tudja. Nem akarta, hogy Hermione megnehezítse a döntése végbemenetelét. Nem akarta, hogy elbizonytalanítsa. Mondhatja rá bárki, hogy gyáva, amiért megszökik a saját lelkiismerete elől, de akkor sem fogja hagyni, hogy fájjon mindkettejüknek. Hogy... jobban fájjon, ennél is. Hermione lemondóan sóhajtott, majd a következő pillanatbán már a szüleitől búcsúzott. Piton nem várta meg; intett a Granger szülőknek, sarkon fordult, majd már ott sem volt. Hermione is követte a példáját. A birtok kapujánál állva, látta, hogy Professzora már messze jár. —Lehetett volna jobb is. Vagy rosszabb.-húzta száját keserű fintorba. Annyit tudott csak, hogy valakivel muszáj beszélnie. Nem akárkivel, hanem Dracoval. A szőke nagyon jó barátja, s szinte legfőbb bizalmasa lett az utóbbi fél évben. Nagyon szerette a fiú társaságát, igazi barát tudott lenni. Sajnálta, hogy nem sokan ismerik Draco ezen oldalát, de ha jobban belegondolt, akkor Perselus valódi oldalát sem. Ő tudta, hogy a Mardekár feje igenis jó ember, és a tettei ellenére is megérdemli a bizalmat, és nem utolsó sorban a szeretet. Malfoynak sincs jó hírneve, de róla is tudta, hogy bármennyire is ellenségesek voltak egymással az elmúlt években, és hiába van a sötét jegy az alkarján, akkor is jó ember. Igaz barát. Ő mindkettejüknek esélyt adott, s úgy látszik, hogy az egyikük nem szeretne ezzel élni. Nagyon fájt neki, de most nem eshetett pánikba. Elég ravasz húzás - már-már Mardekáros -, de muszáj megtudnia, hogy mit gondolhat a férfi... vajon hogyan látja ő ezt az egész helyzetet. Muszáj beszélnie Dracoval, mert ha valaki, akkor ő ismeri. Ismeri, mert mindketten Mardekárosok; mert a keresztapja; mert barátok. Nem szoktak ugyan nyilvánosan bizalmaskodni, és valószínűleg Perselus sem árul el mindent magáról, sőt! De Draco nagyon is jól ismeri a férfi természetét, és tőle nagyobb segítséget, talán csak Dumbledore tudott volna nyújtani. Összeszedte magát, majd elindult a kastély felé. A Griffendél-toronyban mindenki kitörő lelkesedéssel és mély együttérzéssel köszöntötte. Három Griffendéles barátja - ugyan nem akarták -, szinte lerohanták. Faggatni kezdték a történtekről, de ő csak ügyesen hárította, hogy nem akar róla beszélni. Mikor ismét eszébe jutott, hogy miként is végződött az egész, könnyeit visszanyelve szabadkozott. Mind azt hitték, hogy a temetés és a gyász miatt ennyire megviselt, de az volt a helyzet, hogy közel sem jártak az igazsághoz. Ott, a temetőben lezárta magában az élete ezen szakaszát, és elindult a feldolgozás rögös útján. Ugyan még mérhetetlenül fájt neki, de most csak a férfi, esetleges elvesztése miatti űr emésztette. A vacsora előtt gyorsan kimentette magát, miszerint a könyvtárban utána kell néznie valaminek. Nem taglalta, hogy minek, de a barátai sem kérdeztek rá. Nem volt ritka, vagy szokatlan, hogy a lány a könyvtárban kutat 'valami' után. Néhány aggódó pillantással elengedték, és örült, hogy mindig lesz egy biztos kifogása, amíg csak él. Nem szeretett hazudni, a barátainak pedig főleg nem, de a szükség nagy úr. Azzal nyugtatta magát, hogy valójában nem is hazudott akkorát, mert tényleg a könyvtárba megy, csak éppen... nem kutatni. Írt egy kis cetlit Draconak, hogy hétkor találkozzanak a könyvtárban, majd elküldte egy bagollyal. Azt is hozzátette, hogy használjon kiábrándító bűbájt, mert nem szerette volna, ha valaki meglátja őket, majd faggatózni kezd. Mindenhez volt kedve, csak éppen ostoba kérdésekre válaszolni nem. Hét előtt egy pár perccel érkezett a könyvtár elé, majd csöndesen benyitott. Mivel vasárnap volt, Madam Cvikker nem őrizte olyan szigorúan a bejáratot. Ilyenkor vagy szundított egy kicsit, vagy olvasgatott. Hermione tudta, hogy még bent lesz a könyvtáros nő, de nem zavarta. Rengetegszer járt már a könyvtárban tilosban. Madam Cvikker éppen olvasott, pont úgy, ahogy általában mindig, ilyenkor. Csak a kislámpa égett az íróasztalán. Gyorsan beosont, majd a hátsó szekció felé vette az irányt. Azt írta Draconak, hogy hátul, egy földön lévő könyv mellett lesz. Amikor a leghátsó sorba ért, megfogott egy könyvet, majd a földre rakta. Innentől nem volt más dolga; csak várt. Tíz perc elteltével, megmozdult a könyv. Tudta, hogy Darco jött meg. Gyorsan maguk köré húzott egy Disaudiot, majd felfedte magát.
-Szia Draco!-köszönt félig vidáman. A szőke fiú is levette magáról a bűbájt, és vidáman átölelte barátnőjét.
-Granger!-adott hangot is, miután elengedte. -Nem fogunk így lebukni?-kérdezte, miközben magán és a lányon is végignézett, jelezve, hogy most már nem láthatatlanok.
-Nem tudom.-vonta meg hanyagul a vállát, a lány.
-Nem tudod?-mosolyodott el szemtelenül. -Várj egy pillanatot! Ezt mindenképpen felírom!-folytatta a gúnyolódást. Ezért a fajta csipkelődésért, kapott egy vállba boxolást és egy kuncogást. -Mi történt?-váltott kicsit komolyabbra, mikor már kiszórakozták magukat.
-Miből gondolod, hogy történt valami?-kérdezett vissza a lány kíváncsian.
-Ma jöttetek vissza, és valószínűleg azért akartál itt találkozni velem ilyen sürgősen, mert valami baj van, vagy mert történt valami. Ha nem lenne semmi, akkor ráért volna holnapig. Szóval, mi történt?-nézett kíváncsian a lányra. Hermione intett a kezével, hogy üljön le, majd ő maga is leült. Elkezdte az elejétől fogva. Elmesélte, hogy egész nap, milyen támasza volt a férfi, hogy mennyire kedves és előzékeny volt. Aztán elmesélte, a fürdőben történteket, amikor a férfi utána ment. A temetésről is mesélt, majd végül a nap végét is elújságolta.
-Kérlek mondj valami.-nézett Dracora könyörgően Hermione, miután több perces csend telepedett közéjük. A helyzet az volt, hogy Malfoynak fogalma sem volt, mit is mondhatna. A férfiban nagyon is fellelte az önvádat, a félelmet... De hogyan értesse meg a lánnyal, hogy, amit Perselus tesz, az nem ellene szól, hanem mellette? Talán, nem a legjobb amit a Házvezetője tesz, de egyenlőre úgy látszik, nem tud más megoldást, csak azt, hogy eltaszítja a lányt.
-Figyelj... Nem tudom mit mondhatnék.-sóhajtott. Látta barátnője szemében a könnyeket gyűlni, és értette, hogy mennyire rossz is neki. -Ez... az egész, ami most történik... -kezdett bele lassan, elmélázva- ...nem ellened van. Be kell látnod, hogy Perselusnak sosem volt igazi kapcsolata. Volt dolga nőkkel, nem is egyel. De... ha jól sejtem új neki ez a dolog... a kölcsönös szimpátia, és az, hogy nyilvánvalóan szereted. Nem tudja, hogy, hogy kezelje. Az a baj, hogy önmagától akar megvédeni, de mivel nem talált még megoldást rá; úgy gondolja, hogy az lesz a legjobb, ha eltaszít.-mondta csendesen, majd megfogta barátnője kezét, és közelebb húzta. -Tudom, hogy nehéz, Hermione, de ne sürgesd. Viszont azt se hagyd, hogy teljesen kisétáljon az életedből.
-Mi van, ha ő már eldöntötte, hogy rég kisétált?-nézett fel könnyes szemekkel.
-Nem tudja megtenni olyan könnyen, hidd el.-próbálta megnyugtatni, és sikerült is. Főként azért, mert ezek nem csak üres szavak voltak, hanem mert valóban tudta, hogy ha Perselus megszeret valakit - még ha nem is mondja ki -, akkor nem olyan könnyű neki a felejtés. Igaz, hogy az a rideg maszk mindent elfed a világ elől, de saját magát nem csaphatja be. Már kilenc óra volt, mire Hermione összeszedte magát, és mire mindent átbeszéltek a fiúval. A Griffendéles azt is megtudta, hogy van valaki, aki tetszik Draconak. Astoria nagyon kedves lány volt. Igaz Mardekáros, és aranyvérű; a családja mégsem volt hajlandó részt venni a háborúban és a velejáró őrültségekben. Hermione azt javasolta Malfoynak, hogy hívja el a bálba, majd azon munkálkodtak, hogy hogyan. A végén arra jutottak, hogy Draco csak odaáll a lány elé, majd pedig lesz, ami lesz. Miután feljött ez a téma, rá kellett jöjjön, hogy a jövőhéten már bizony megérkezik Viktor is. Várta már, de egyáltalán nem bánta, hogy eltolták az érkezését egy héttel. Majd a bálon kezdett el töprengeni, és ugyan addig még volt két hét, már most izgult. Abban reménykedett, hogy minden jól fog alakulni.