Zárójel

25. rész

Másnap reggel, Hermione kipihenve érezte magát, amikor felkelt. Kisétált a szobájából és összefutott Lavenderrel.
-Jó reggelt.-mondta Hermione.
-Te, hogy-hogy még pizsamában vagy?-kérdezte sipákolva.
-Most keltem fel.-motyogta. -Miért baj?-nézett értetlenül, hiszen nem értette, mi baja a másiknak.
-Tíz perc múlva kezdődik az első óránk!-folytatta, sietve. Hermione az órára pillantott, majd a fejéhez kapott, elmotyogott egy 'Köszi!'-t - bár ő maga sem tudta miért -, majd visszarohant a szobájába. -Basszus! -Basszus! -Basszus! A fürdő felé vette az irányt, ahol megmosakodott, fogat mosott, kifésülte a haját. Az ágya melletti ruhásszekrényhez lépett, amikor eszébe jutott, hogy varázslattal is magára öltheti, iskolai viseletét. Pár perccel később, már a folyosón rohant a pince felé. Az első órája Bájitaltan volt, Pitonnal. A pincefolyosó végéről látta, ahogyan a magas, fekete, suhogó taláros férfi eltűnik, s az ajtó fájdalmas csapódása is megerősítette abban, hogy elkésett. Piton az ajtón belépve, anélkül, hogy a diákokra egy pillantást is pazarolt volna, egyenesen a tanáriasztal felé vette az irányt. Megállt mellette, hatalmas sunggal megfordult, és keményen végigpásztázta a Mardekáros-Griffendéles csoportját. Egy-két szempáron tovább időzött, elérve, hogy idegesen, pironkodva, zavartan elkapják a tekintetüket. Büszkén konstatálta, hogy egy szempár sem bírta tovább öt másodpercnél. Longbottom volt a kedvence, szinte remegett. Neville után, az aranytrió nézett. Meglepődött, amikor csak a trió két agytrösztjét, és a Weasley lányt látta. Grangert nem látta sehol. Sok minden átfutott az agyán, hogy miért nincs, de úgy látta jobbnak, ha inkább megbizonyosodik róla, miért nincs.
-Mr. Potter...-nyomta meg erősen a 'p' és 't' betűt. A fiú felkapta a fejét, várva a végítéletet.
-Igen, Uram?
-Hol hagyták, az egyetlen okos társukat?-kérdezte, cinikusan. -Attól tartok...-nyújtotta el a szót. -Miss Granger nélkül, nem lesznek képesek teljesíteni a feladatot.-jelentette ki szárazon. Potter épp szólásra nyitotta a száját, amikor hangos kopogás törte meg a csendet. Piton felkapta a fejét, az ajtóra nézett, majd egy pálcaintéssel kivágta az ajtót. Egy megszeppent, barna hajú Griffendéles állt előtte. Hermione belépett, majd Piton felé fordulva, megszólalt.
-Elnézést, Piton professzor. Nem fordul elő többet.-mondta, magabiztosan. Nagyon szégyellte magát, mert még sohasem késett. Ahogyan a férfi szemeibe nézett, erőt kellett vennie magán ahhoz, hogy ne vesszen el bennük. Hogy ne gondoljon a tegnapi csókra. Hogy ne gondoljon arra, ahogyan átölelte Őt. Mindezek után, azért kellett magát kordában tartania, hogy ne vörösödjön el a tegnapi szégyentől. Hogy ne kezdjen el bőgni a tegnap érzett tátongó ürességtől, ami ezidáig betöltetlen maradt, s mintha, most egy kicsit enyhült volna.
-Azt elhiszem, Miss Granger, ugyanis nem lesz legközelebb.-sziszegte. Hermionet a szavak puskagolyóként érték, beszakították a dobhártyáját, eltalálták a fejét és a szívét.
-Hogy... hogy érti, hogy nem lesz legközelebb?!-a magabiztossága egy csettintésre eltűnt, helyette pedig nem maradt semmi, csak a félelem; a felelősség érzése, ami most úgy nyomta a vállát, mint valami mázsás súly.
-Úgy érzem, nem veszi ezt elég komolyan, Granger.-hangja fenyegető, és egyszerre megvető is volt. -Nem kell bejárnia az óráimra, nincs szükségem olyan diákokra, akik nem képesek időben beérni.-kicsengett belőle a düh.
-Professzor...-hangja elhalt, könyörgővé vált. Reményteljesen nézett fel rá, míg megpróbálta visszafogta magát, hogy utat engedjen könnyeinek, mindhiába. Legördült egy könnycsepp, amit egy gyors mozdulattal le is törölt. -Kérem... Esküszöm, hogy nem fordul elő többet. Komolyan veszem a feladatomat, ahogyan az Ön óráit is..-mondta, míg szemét törölgette. Ha a Bájitalmester ráakart ijeszteni, akkor sikerült. Piton közelebb hajolt, mélyen a lány szemébe nézett, elfintorodott, majd mély, fenyegető hangon megszólalt.
-Utolsó, Granger.-ezzel el is fordult tőle, majd visszaszáguldott, gyors lépteivel az asztalhoz. Intett egyet a tábla felé, mire megjelent az elkészítendő bájital. Hermione mindeddig helyet foglalt, s megpróbált nem szemkontaktust felvenni barátaival. Az óra hátralévő részében tökéletesen meghúzta magát: nem jelentkezett, nem súgott, nem csinált semmit, a feladatán kívül. Nem szerette volna még jobban magára haragítani Pitont. Éppen elég volt ez. Miután véget ért az óra, gyors mozdulatokkal próbálta felgyorsítani a távozását, de egy erős, érdektelen, éllel teli hang hallatán megállt. Felnézett a férfire, aki még csak erre sem méltatta; kitartóan bámulta az előtte heverő papírokat.
-Miss Granger, 10 pont a Griffendéltől, és egy hét büntetőmunka.
-Dolgozatok javítása?-kérdezte, de nem kapott választ. Nem kapott engedélyt, hogy távozzon, így arra kellett következtetnie, Piton olyat akar mondani, ami nem tartozik más fülekre, így megvárja míg rajta kívül mindenki távozik. Amikor az utolsó Mardekáros is elhagyta a termet, becsukódott mögötte az ajtó, s azzal felpillantott.
-Nem. Úgy gondolom, Miss Granger, az utóbbi időben nagyon félresiklott a kettőnk közti kapcsolat -mondta vontatottan, s szinte köpte a szavakat-, így muszáj vagyok ezen változtatni.-felállt, s Hermione elé sétált. Az orra árnyékából lenézett rá: fölényes és tiszteletparancsoló volt. -A büntetőmunkája felét, Mr. Friccsel fogja eltölteni. Úgy érzem, az elmúlt hetekben, Miss Granger, elvesztette a racionalitást, s ezen sürgősen változtatni kell.-mondta a lehető legszigorúbban. Hermione nagyon jól tudta mire gondol: a csókok, az érintések, a szavak. Hát mégsem ugyanazt gondolják, és a nyíltkártyái miatt, most bűnhődnie kell. Szuper! -Ha most az jár a fejében, hogy rossz lesz Argus Friccsel, biztosíthatom: nálam könyörögni fog, hogy Mr. Friccsel tölthesse le büntetését.-fenyegető pillantása mindent elárult. Hermione egy bátor és büszke oroszlán volt, még a kígyó sem rémisztette meg. Egyetlen mondatra futotta, ami tele volt éllel, tele volt mindennel, amit gondolt.
-Meglátjuk, Professzor.-ezzel a mondattal sarkon fordult, és tudta, érezte, hogy most lépett rá a kígyó farkára, ami, ha megmarja ő súlyos halált fog halni. De nem fogja hagyni, hogy egy oroszlánnal egy kígyó végezzen. Egyszerűen nem hagyhatja. Pitont, szinte sokkolta ez a kihívó mondat. Elkezdett dühöngeni, amiért képes volt úgy ejteni a Professzor szót. Képes volt a hálátlan kis csitri provokálni, ahelyett, hogy megköszönné, amiért egyáltalán most távozhatott innen. Hogy merészeli ez a kis béka?! Ki kellett volna végérvényesen hajítania az órájáról! Miután kicsit lenyugodott, nem ment ki a fejéből: megint úgy ejtette ki: Professzor. Felháborítónak találta, hogy ez a piszkos kis Griffendéles nem fél tőle. Hol rontotta el? A fenébe is! Azt hitte, az, ha jól ráijeszt, mindent megold, ehelyett, csak még jobban adta alá a lovat. Hát ez remek! Nem hagyhatja, hogy Granger győzzön. Nem, nem és nem! Az új taktika nem vált be, de az biztosan befog, ha állja is a szavát. Granger egyik nap Fricshez, másik nap hozzá fog menni. Külön kérni fogja a férfit, hogy a legdurvább és legundorítóbb feladatokat adja Grangernek. Ezzel, kinyitotta az ajtót, s mérgesen bámult a kíváncsi tekintetektől izzó másodévesekre. Remek, majd rajtuk levezeti a feszültséget!-gondolta rosszmájúan. A kisdiákok ugyan nem tudták, mit is gondolt a Bájitalmester az óra elején, de az óra végére, ők maguk is rájöhettek. A Hugrabug ház 50, a Hollóhát 20 ponttal csökkent. Egy tíz perc elteltével, Hermione vidáman beszélgetett Harryvel és Lunával, elmesélte nekik, hogy egy héten keresztül minden este büntetőmunkára kell mennie, de azt is említette, hogy nem csak Pitonhoz. Együttérzésüket nyilvánították (főleg Harry; jól emlékezett, amikor másodikos korában, a Tiltott rengetegben tett látogatást). A könyvtár előtt álldogáltak, amikor Ron, mint egy versenyló, úgy rohant oda hozzájuk.
-Jó, hogy itt vagytok, titeket kerestelek!-mondta, majd a kérdő tekintetek láttán belekezdett. -Most találkoztam McGalagonnyal, és azt mondta, hogy jövőhéten elkezdjük a felkészülést a bálra. Itt a táncra gondolt, szerintem.-húzta el a száját, s hangja kicsit rémült volt. Luna elmerengve ránézett.
-Szerintem nem kellene így izgulnod.-jelentette, ki.
-Nem izgulok! De rémesen táncolok.-nézett Hermionera, fájdalmas arckifejezéssel: mintha pókot látna.
-Ron igazat mond, valóban rémesen táncol.-nevetett Hermione, megerősítve a vörös fiú szavait.
-Majd megtanulsz, velem.-nyújtotta ki a kezét Luna, majd megfogta a fiúét. Mintha nem is egy embert érintene, olyan volt a tekintete. Elmélázott, de mindig ilyen volt. Ő Luna Lovegood, nincs mit tenni. Ilyen. Ron is megfogta a szőke lány kezét, majd kicsit közelebb hajolt és megpuszilta az arcát. Harry és Hermione csak álltak, míg meg nem szólalt a fiú.
-Hermione, Viktor mikor érkezik?-kérdezte a szemüvege mögül.
-Még nem tudom pontosan, de három hét múlva jön. Az Igazgatónő azt mondta, hogy három napot marad. Majd ír, ha elindul.-mosolygott. Harry csak bólintott, nem tudott többet mondani. Egyszerre csak eszébe ötlött a felismerés.
-Nem láttátok Ginnyt?-kérdezett ismét Harry, de most kíváncsibb volt.
-Nem.-felelték, szinte egyszerre.
-Lehet lent van a tónál.-osztotta meg ötletét, Hermione.
-Lehet.-mondta elgondolkodva.
-Nem megyünk mi is le?-kérdezte Ron, s elindult Lunával az oldalán. A két barátjuk követte őket, de amikor leértek, sehol sem látták a legkisebb Wiesleyt. Leültek, de Hermione látta barátján, hogy gondterhelt. —Vajon Ginny miatt, amiért nincs velük? Hol lehet?-erősen gondolkozott, de nem jutott eszébe semmi. Egy pár perc múlva, viszont támadt még egy ötlete. Odahajolt Harryhez, majd a fülébe suttogta: -Szerintem, a Bagolyházban van.-mosolyodott el egy kicsit, mikor Harry szeme felcsillant.
-Most mennem kell, majd beszélünk még!-jelentett ki gyorsan, küldött egy hálás pillantást Hermione felé, majd már ott sem volt. Ron nem értette barátja hirtelen helyváltoztatását, ezért nem maradt más, minthogy a barna hajú Griffendélesre nézzen. Az említett, színpadiasan megvonta a vállát, mintha fogalma sem lenne mire kíváncsi Ron. Somolygott, közben ő is felállt.
-Nekem is mennem kell! Sziasztok!-köszönt el ő is, majd egyenesen a könyvtárba ment, ott pedig megcsinálta a házi dolgozatát Mágiatörténetből és Mugliismeretből. Három óra múlva végzett. Amint kilépett a könyvtárból, összefutott McGalagony professzorral.
-Szervusz, Hermione. Mr. Weasley szólt Önöknek, a jövőheti próbákkal kapcsolatban?-kérdezte, kedvesen.
-Igen, szólt.-mosolyodott el. -Igazgatónő...-hezitált egy pillanatig, majd végül mégis megkérdezte. -Nekem is részt kell vennem ezeken a próbákon, annak ellenére, hogy az én párom... nos, nagyon messze van?-hangja félénk, mégis határozott volt. McGalagonyt meglepte a kérdés, hiszen nem is gondolt erre. Ez eszébe sem jutott, de a lánynak mindenképpen kell egy pár, akivel gyakorolhat.
-Igen, Miss Granger. Arra szeretném megkérni, hogy válasszon magának erre a heti három alkalomra egy párt, akivel gyakorolhat.-mosolygott. -Talán Neville Lomgbottom jó lenne erre a feladatra.-javasolta. Hermione pont megszólalt volna, amikor a hátától érkező mély, gúnyos hang belé fojtotta a szót.
-Longbottom?! Azt akarod, hogy Miss Granger megtanuljon táncolni, vagy azt, hogy a Gyengélkedőre kerüljön?-a cinizmus mögött kiérződött, hogy nagyon jól szórakozik a két nő arckifejezésén. A teljes meglepettség sugárzott róluk - főleg Grangerről -, Minerva megrovó pillantása, pedig megért ennyit.
-Mit gondolsz, Perselus? Ki lenne a legjobb erre a feladatra?-hangja sokat sejtető volt, ahogyan pedig ránézett mindent elárult. Látszott rajta, hogy nagyon is élvezi a helyzetet, azt, ahogyan a férfit sakkba szorította egy másodperc alatt. Piton nem szólt, ahogyan Hermione sem. A lány imádkozott, hogy a kettejük ellentéte, csipkelődése és egymás bosszantása ne rajta csapódjon le.
-Úgy gondolom, Perselus, hogy neked amúgy sem ártana egy kis változatosság, így az lenne a legjobb, (Miss Granger érdekében) -a lányra nézett, az arckifejezése pedig mindent elárult, azt, hogy nagyon jól szórakozik a férfi torzuló vonásain-, hogy te segíts neki felkészülni. Heti három alkalommal, a Szükség szobájában.-mondta olyan hangon, ami tökéletesen demonstrálta, milyen az, ha Minerva McGalagony nem kér vagy javasol, hanem utasít. Pitonnak lefagyott minden az arcáról, nem akarta elhinni, hogy Minerva képes ilyen helyzetbe kényszeríteni. Legszívesebben egy mugli módszert alkalmazott volna: megfojtotta volna egy kanál vízben.