Zárójel

17. rész

Elővarázsolt egy pennát, tintát és egy pergament. Elkezdett gondolkozni, hogyan is fogalmazhatná meg, amit írni akar. Mit is akar írni, pontosan? Szíve szerint semmit, de mivel a fiú szívességet fog neki tenni (még ha nem is tud róla), így legalább ennyivel tartozik neki. Más okból pedig, ha ír neki, akkor lefixálja, hogy Viktor valóban őt kérje fel, véletlenül se mást. Először furának tartotta, hogy csak úgy random ír neki, aztán eszébe jutott, hogy mindig írtak egymásnak, ha ilyen esemény volt. Elszántan magához ragadta a pennát, majd írni kezdett.

' Szia, Viktor!

Hallottam róla, hogy megrendezésre kerül a Roxforban egy karácsonyi bál. Nagyszerű alkalomnak tűnik, hogy újra személyesen is találkozzunk, nagyon örülnék neki, ha részt vennél rajta!
Várom mihamarabbi válaszodat!

Ölel: Hermione '

Azt, hogy 'ölel' kicsit túlzásnak tartotta, de már mindegy, hiszen leírta. Kicsit ravasz húzásnak érezte ezt a túlzást, hiszen olyan, mintha mindent bevetne a cél érdekében, emiatt szégyellte magát. De most már tényleg mindegy, hiszen akkor eresztette útjára a baglyot. Mély levegőt vett, majd kifújta. Felállt, aztán csatlakozott a barátaihoz a Griffendél-toronyban. Miután leült a társasághoz, Ginny egy kérdő pillantást vetett rá.
-Írtam neki.-mondta nyugodtan. A vörös hajú barátnő arca kivirult, Harry és Ron értetlenül néztek, hol az egyik, hol a másik lányra.
-Viktornak.-forgatta a szemét Ginny.
-Hogy-hogy?-nézett Hermionere, Harry.
-Hát, úgy gondoltam, hogyha már miattam jön, akkor az a minimum, hogy írok neki.-hazudta könnyedén. Egy pár óra múlva Hermione az órájára pillantott.
-Ma is mennem kell nyolcra Piton professzorhoz, így lassan búcsúzok tőletek, mert tíz perc múlva nyolc. Felállt, majd elindult a pince felé. Kicsit nyugtalan volt, a délutáni beszélgetés után, amit igazából vitának és morgásnak lehetett titulálni, mintsem beszélgetésnek. Leérve, pontosan érkezett, bekopogott az iroda ajtaján, ami szabályosan kivágódott. Lassan belépett, majd elmormogott valami köszönés félét. A neki fenntartott székhez ment, majd annak ellenére, hogy nem kínálták hellyel, leült.
-Érezze magát otthon, Miss Granger.-morogta. -Pontosan ezt tettem, Uram.-fűzte tovább a sértést, bátran. Egy dühös pillantást kapott cserébe, majd egy tucat papírt, pontosabban, dolgozatot.
-Legyen vele készen kilencre!-mondta mély, határozott hangon, Piton.
-Renben, úgy lesz.-bólintott a lány, majd nekikezdett a munkának. Teljesen belemerült, figyelve minden apróságra, mint mindig. Észre sem vette hogy elszaladt az idő, kilenckor Piton hangja zavarta meg.
-Kész van?-kérdezte, oda sem nézve.
-Már csak kettő kell.-mondta halkan, mint akit, felráztak álmából.
-Azt én megcsinálom, elmehet.-mondta hidegen.
-Rendben.-bólintott a lány. -Perselus?-mondta, miután felállt, s egy kijavított dolgozatra meredt. Piton rákapta a fejét, kíváncsian nézte, miért is van még itt, miután világosan közölte vele, elmehet. -Az egyik dolgozatban javítási hiba van.-mondta, míg rámutatott. Hangja nem volt gúnyos, sem sértő. Semmi rossz szándékkal nem volt megáldva ez az ártalmatlan mondat. Piton olyan gyorsan kapta maga elé, a lánynak el kellett gondolkodni, vajon tényleg ott volt-e előtte.
-Valóban.-mondta kimért hangon. -5 pont a Griffendélnek.-ejtette ki lomhán a szavakat. Felnézett a lányra majd kicsit élesebben rádörrent.
-Ön még itt van?!
-Már megyek is, jó éjszakát, Perselus.-mondta feltartott kézzel, majd elindult a kijárat felé. Mielőtt kinyitta volna az ajtót, Piton utána szólt.
-Mínusz 20 pont az engedetlenségért. Ha az okoskodásért is lehetne levonni, akkor az 50 pontjába kerülne.-mondta halkan, mégis hangja éle, úgy vágott, mint a borotva. Hermione ökölbe szorította a kezét, ezzel megakadályozva, hogy valami csípőset visszaszóljon. Bólintott.
-Köszönöm a tájékoztatást, Professzor.-nyomta meg az utolsó szót. -Még jó, hogy nem lehet érte levonni.-mondta gúnyosan.
-De a szemtelenkedésért igen, így 20 pont a Griffendéltől!-szűrte ki a fogai között. Hermione ismételten bólintott.
-Észben fogom tartani!-kacsintott a férfira, majd ismét az ajtóhoz fordult, majd kilépett rajta, miután nem volt Pitonnak több hozzáfűzni valója. -A szemtelen kis béka! Még hogy... észben fogja tartani! Csak pont az ellenkezője miatt, mint amit ő akart. Hogy mert... hogy mert belekotnyeleskedni az ő javításába?! Megint?!-forrongott. Hermione, miután visszatért a toronyba, barátait ugyanott találta, ahol hagyta őket. Odament, majd még beszélgettek egy-két percet, aztán mindenki elvonult. Hermione nagyon fáradtnak érezte magát, így gyorsan lezuhanyzott, majd álomra hajtotta a fejét... volna. Álomra hajtotta volna a fejét, ha nem kezdtek volna dörömbölni a fejében a gondolatok. Nagyon sok minden eszébe jutott, ami eddig történt vele, arra pedig egyszerre, izgatottan és félve gondolt, hogy vajon mi fog ezután történni vele. Viktorral nagyon jól érezte magát, de semmi olyan különleges nem volt köztük, ami közte és... akárhogy is agyalt rajta, volt valami különleges közte és a Professzor között. Viktorhoz nagyon közel került, lehet csak egy szavába lenne, hogy egymásba karolva jelentsék be: ők egy pár. A gondolatai ezek után arra terelődtek, hogy mennyivel jobb lenne, ha összeadódna ez a közelség és ez a különleges kapcsolat. De melyik férfit is akarta kipótolni ezen tulajdonságok egyikével? Egyértelműen érezte... Perselus Pitont. A gondolatok után, jött a mardosó bűntudat, hogy Viktort csak kihasználja. Valahogyan mégis sikerült elaludnia, de reggel is ezekkel a gondolatokkal ébredt. Valakit muszáj beavatnia, mert megőrül. De kit? Megbízik persze mindhárom barátjában, de melyikükre bízna rá ilyen titkot? Ha a férfi megtudná, hogy bárkinek is elmondja a szüleinél töltött hétvége eseményeit, biztosan szétátkozná, de ha nem, akkor biztosan megrángatná. Mégis, úgy érezte megbolondul, ha nem mondja el valakinek. Az egyértelmű volt, hogy a három barát közül valakinek. Elkezdte leszűkíteni a kört: Ronnak biztosan nem, hiszen a Professzorral való ellenszenve nagyobb volt, mint a lánnyal való barátsága, egy ilyen helyzetben. Ginny a következő jelölt, aki nagyon megbízható, mégis nem tudja hogyan fog reagálni. Kicsit félt a reakciótól. A harmadik jelölt, Harry. Harrynek adta a legtöbb esélyt, mivel bízik Pitonban, emellett ő volt az egyetlen, aki látta az emlékeit. Ő az, aki Dumbledoron (és talán Minerván) kívül a legjobban ismeri. A kapcsolatukon nem igazán látszott ez, hiszen a fiú nem akart rátapadni és Piton sem kereste a társaságát. A felszín alatt, mégis bizalom bújt. Harry lesz az az ember, akire rámeri bízni ezt a titkot! Ő tudja, milyen Piton valójában. Ezt a beszélgetést, még ma megejti a fiúval. Felöltözött, elkészült, majd elindult átváltoztatástanra. Mint mindig, most is ő volt a legjobb. Ezen a napon nem volt bájitaltan, amit egy kicsit fájdalmasan vett tudomásul. Egész nap nem volt ideje beszélni Harryvel, természetesen, a szünetekben nem akarta félrehívni. Úgysem tudta volna nyugodtan, zavartalanul beavatni. A vacsoránál, már az ételek az asztalon voltak, amikor berepült egy bagoly, levéllel a karmai közt. Az asztalok fölött végigsuhant - mindenki az állatot nézte kíváncsian -, majd Hermione felett leejtette. A fehér boríték ívesen suhant a lány elé. Izgatottan konstatálta, hogy neki jött, majd Ginnyre tekintett. A lány lelkesen mosolygott, buzdítva, nyissa ki. Észrevétlen pillantást vetett a tanári asztal felé, ahol Perselus ült. Kíváncsi volt, vajon a férfi gyűlölködve vagy undorodóan néz rá. Letörten nyugtázta magában: sehogy. Fel sem emelte a fejét. Megragadta a borítékot, majd kinyitotta. Viktor levele volt.

' Drága, Hermione!

Nagyon örülök a levelednek! Mindenképpen ott leszek, ha nem bánod, egy pár nappal hamarabb érkezek. Alig várom a találkozást, addig is, vigyázz magadra!

Puszil: Viktor '

A levél legutolsó soránál határozottan megbánta az 'ölel'-t. Nem szeretne a fiúval játszani, de már a levélváltáskor érződött, a fiú reménykedő. Lehet elszúrta? Már most? A fenébe is! Ginny látta Hermione undorodó arckifejezését, és nem tudta hová tenni. Mikor megszólította, gyorsan rendezte az arcvonásait, mosolyogni kezdett.
-Eljön! Itt lesz!-mondta, erőltetett lelkesedéssel és vidámsággal.
-Valami baj van?-kérdezte Ginny, aggódva.
-Dehogyis! Elfog jönni, mi baj lehetne?-mosolya még szélesebbre nyúlt. Nem akarták faggatni, letudták egy 'Szuper!' 'De jó!' mondatokkal, de Harry és Ginny is érezte, valami nincs rendben. Félretette a levelet, majd enni kezdett, de nem volt boldog. A szemrehányások csak úgy csattogtak a fejében. -Hogy lehetek ennyire önző?!-kérdezte magától, kétségbeesetten. Piton nagyon is látta a Hermionenak érkező levelet, azt is, amikor kinyitja, sőt az utána lévő, undorodó arckifejezést is. Magában gúnyosan elmosolyodott, hogy vajon, ki és mit írhatott Grangernek, amitől a vonásai ennyire nemtetszést fejeztek ki. Azt elkönyvelhette magában, hogy nem valami szerelmes levél, vagy ha mégis, akkor a lány nyilvánvalóan kifejezte véleményét. Érdekelte, vajon mi állhatott a levélben. Több módszer eszébe jutott, hogyan is szerezhetne róla tudomást, de legegyszerűbb megoldásnak a legilimenciát látta. Persze nem a Nagyteremben, hiszen az egész tanári kar, és az egész iskola előtt, kicsit veszélyes, már-már Griffendéles húzás lenne. Ha viszont, ketten lennének, a lány egyből kiszúrná, ami ismételten nem lenne eredményes. A vége, gondolatmenetének az lett, hogy dühösen marcangolta magát, egyáltalán miért érdekli? Mikor foglalkozott ő a diákok leveleivel? Azzal, hogy mit gondolnak? Soha. Ezután sem fog! Visszatért vacsorájához, majd ismét elárasztották a levéllel kapcsolatos kérdések. -Az istenit!-gondolta dühösen.