Zárójel

15. rész

-Hermione!-szólt oda aggódva Ginny, a lányhoz, amikor visszaért a klubhelyiségbe. Hermione, mintha meg sem hallotta volna, ment tovább.
-Hermione, kérlek várj!-ment a lány után. A barna hajú, griffendéles hirtelen megállt, becsukta a szemét, kifújta a levegőt majd megfordult. Ginny látta rajta, hogy ingerült, mégsem akarta ereszteni.
-Ne haragudj.-hajtotta le a vörös a fejét. -Nem akartunk megbántani, és nagyon szégyelljük magunkat!-mondta könyörgőn és bűnbánón, miközben megfogta a lány kezét.
-Elhiszem, Ginny, a helyetekben én is így éreznék. Felejtsük el, fáradt vagyok.
-Kérlek, ne haragudj ránk! Tudom, hogy nagyon elhanyagoltalak...-halkult el a hangja. Hermione megsajnálta a lányt és látta rajta, hogy valóban nagyon bánja. Nem látta értelmét, ennek a civódásnak, mártírkodásnak és sértődöttségnek, így inkább a békülés mellett tette le a voksát.
-Gyere ide!-suttogta Hermione, míg megölelte vörös barátnőjét. Ginny szeméből egy-két meghatódott könnycsepp gurult le az arcára.
-Nagyon szeretlek, köszönöm, hogy a barátnőm vagy!-szipogta.
-Én is, de most már menj aludni. Késő van.-mosolyodott el.
-Jó éjszakát!-törölte le könnyeit.
-Neked is.-simított végig Hermione, a lány karján. Miután a szobájába ért, rögtön a fürdőszoba felé vette az irányt. Nem akart mást, csak egy meleg zuhanyt. Levetkőzött, majd bemászott a kádba, magára engedve a forró vizet. Csak állt alatta, és áztatta magát, mikor eszébe jutott a mai jelenet a folyosón. Nagyon letaglózta az, hogy a férfi nem vont le pontokat, pedig tudta, hogy talán ez a legjobb szórakozása, ha a szemtelen, tiszteletlen, szabályszegő és érdektelen Griffendéleseket büntetőmunkára küldheti és végtelen pontot vonhat le tőlük. Most még sem tette, ami nagy örömmel töltötte el. Vajon kivételezik vele? Mások biztosan ezt gondolnák ha tudnának róla, de ami azt illeti, egy kicsit ő is így gondolja.
-A híres Perselus Piton, nem vont le pontot.-jelentette ki magának hangosan, míg kajánul elvigyorodott. Még, egy félórát bent töltött a víz alatt, majd kimászott, felöltözött és az ágyon fekvő macskához sétált. Még elakart kezdeni olvasni egy könyvet, de ahhoz már túl fáradt volt, ehelyett elaludt. Piton, miután az éjszakai 'őrjárata' letelt, visszaindult a pincébe. Ezen az éjszakán - a lányon kívül -, csak egy Hugraburgos fiúval és egy Mardekáros lánnyal találkozott. Nem is értette, Mardekárosa mit gondolt akkor, amikor kitette a toronyból a lábát, pont azon az estén, amikor ő az éjszakai ügyeletes. Nagyon felbőszítette, hiszen muszáj volt levonnia házától 10 pontot. Amikor pedig arra gondolt, hogy a saját házát megfosztotta 10 ponttól a mai éjszakán, viszont a Griffendéles boszorkánytól egy pontot sem volt le, még mérgesebb lett. Mit csinált vele a lány?! Úgy érezte hülyét csinált magából, és elhatározta, hogy soha többet nem kegyelmez Grangernek, nem ér annyit. Dühösen sóhajtott, mert már egy párszor megfogadta magában, hogy nem lesz elnézőbb a csillogó, barna szemű, bozontos, barna hajú Griffendélessel. A lakrésze ajtajához érve, szabályosan feltépte az ajtót. A haragja egyre jobban fokozódott, ahogy szidta magát, a lányt és az egész világot. Másnap reggel, volt első órája, méghozzá a hetedéves Mardekárosokkal és Griffendélesekkel. Semmi kedve sem volt, ostoba, ügyetlen diákokhoz, de ez a munkája, ennek fényében pedig a rosszabb napjain is el kell őket viselnie. De ha belegondolt, akkor kívülről mindig, minden helyzetben úgy látszott, hogy rossz napja van. Azért nem minden helyzetben...-mondta gúnyosan egy hang magának. Erre ismét ingerült lett, mert azon kapta magát, hogy a lány szüleinél töltött napokra, a tegnap estére, emellett a lányra gondol. Gyorsan felpattant az ágyról, majd zuhanyzás után felöltözött. Végül magára vette a talárját és kilépett az ajtón. A nagyterem felé haladt, mikor meglátta az idegesítő Weasley fiút, mellette pedig a mindig holdkórosként viselkedő Lovegoodot. Semmi kedve sem volt elmenni mellettük, de egyszerűen muszáj volt. Csodálkozott, hogy Granger és Potter nincs sehol, de egy fejben történő legyintéssel elintézte. Ahogy egyre közeledett a pároshoz, kezdett hányingere lenni. A szavak, amiket innen már egészen jól hallott, teljesen ráhozták a hányingert. A páros - főleg Weasley -, becézgették egymást, és azon tanácskoztak, hogy mennyire jó, hogy egymásra találtak. Mielőtt elhaladt volna mellettük, a pár rákapta a tekintetét, majd illedelmesen köszöntek... volna. Illedelmesen köszöntek volna, ha Weasley nem lenne egy rakat szerencsétlenség, és nem húzta volna be fülét-farkát, amikor meglátta. Lovegood, pedig ismét - mint mindig -, úgy viselkedett, mintha nem is ebben a dimenzióban lenne. Piton csak szúrósan rájuk nézett, egy morgást hallatva, aztán tovább sietett. A nagyterembe lépve - mint általában sokszor - egy pillanatra minden szempár rávetült. A Mardekárosok és a Griffendélesek feszülten figyelték, míg a tanári asztalhoz ment. Jobban szerették volna, ha a professzoruk esetleg elutazik, vagy betegen fekszik a lakrészében, esetleg csak simán nem tart órát. De ez a mai nap sem volt másképp, Piton élt és virult - már amennyire virulni tudott -, készen állva a bájitaltan órára. Amint leült, magához ragadott egy pirítóst, a diákjai, akik pedig látták, sajnálták, mert a professzor, olyan csúnyán nézett rá. Hermione is figyelte a feszült férfit, de nem értette miért van a szokásosnál is rosszabb kedve. Piton talán megérezte a fürkésző tekintetet, mivel felkapta a fejét. Hermione arca tűzvörösre váltott, mikor a tekintetük összeért. Perselus arcán átsuhant egy apró döbbenet, de utána ismét felvette a szigorú arcát. Hermione állta a tekintetet, amikor rájött, lehet nem kellene. Gyorsan elkapta, majd odafordult barátaihoz, szinte hátat fordítva a férfinak. Gyorsan beszélgetésbe kezdett Harryvel és a nemrég megérkező Ronnal.
-Képzeljétek el, ma lesz a kviddics-válogató!-kiáltotta lelkesen Ron, Harryre, majd a lányokra nézve. Hermione egyáltalán nem lepődött meg, hogy ismételten a kviddicsről beszélnek. Nagyot sóhajtva, elfeledve a háta mögött ülőt, belemerült a témába.
-De nincs már meg a csapat?-kérdezte érdeklődve.
-De!-mondta Harry.
-Akkor, mire fel ez a válogató?-értetlenkedett.
-A Griffendél csapatba kell egy új terelő, arra keresünk embert.-magyarázta Harry.
-De ma meg kell, hogy osszuk a pályát a Mardekárral.-fújtatott Ron.
-Miért?-kérdezte Hermione.
-Mert kiképzik az új fogójukat.-mosolygott Harry.
-Értem.-mondta Hermione.
-Mehetünk?-nézett körbe Ron.
-Igen.-álltak fel a többiek.
-A denevérrel lesz óránk?-kérdezte fájdalmasan Ron. A többiek csak bólintottak, majd mindannyian a pince felé vették az irányt. Egy tíz perc elteltével talársuhogásra lettek figyelmesek, és a hirtelen elcsendesedő diáksereg jelezte, megérkezett a Professzor. Szokásához híven, kivágta az ajtót, majd nem túl kedvesen beinvitálta a diákokat. Mindenki leült a helyére, amikor Hermione arra lett figyelmes, Draco mellé állt.
-Szia, Hermione! Leülhetek?-kérdezte megszeppenve, mégis kedvesen.
-Gyere, Draco!-mosolygott rá a lány.
-Nos, miután végeztek a bájcsevejjel, megengedik, hogy elkezdjem, a saját órámat?-sziszegte.
-Elnézést, Uram!-mondta Draco, házvezető tanára szemébe nézve.
-20 pont a Griffendéltől. Ha tovább folytatja, Miss Granger...-hajolt közelebb a lányhoz. Fekete haja, majdnem a szemébe lógott, úgy keretezte férfias arccsontját. -Jelentkezhet nálam büntetőmunkára, és távozhat a teremből.-hangja vészesen fenyegető volt. Olyan lendülettel fordult el, hogy Hermione szabályosan összerezzent. Nem tudott megszólalni a döbbenettől. Piton ezután zavartalanul kiosztotta a feladatot, és párba osztotta a diákokat.
-Miss Granger, Ön Mr. Malfoyjal lesz.-mondta unottan. Direkt így osztotta be őket. Remélte, hogy a szőke fiú - ravaszan - felbőszíti valamivel Grangert, és ezzel hibázik a lány. Legalább rengeteg pontot levonhat. Most valahogyan mindenképpen a diákokon szerette volna megtorolni, a tegnap esti hibáját. Főként Grangeren. A főzetén sosem tudott mit szapulni, hiszen az mindig tökéletes volt, tökéletes érzékkel elkészítve. Ennek ellenére, hogy ezt gondolja, sosem dicsérte meg a lányt, ezután sem fogja. Most a viselkedésébe tud majd belekötni, ahogyan az óra első tíz másodpercében is tette. A feladat nekikezdése után, leült az asztalához, majd türelmetlenül és kíváncsian várt. Már tíz perc is eltelt, de semmi sem történt. Hermione félig örült ennek a beosztásnak, félig pedig nem. Azért örült, mert tudta, hogy Draco is ügyes bájitalfőző, így a közös munka, mindenképpen eredményes lesz. Eddig, ellenfelek voltak egymással, most csapattársak. Muszáj összefogniuk és valószínűleg a múltkori bocsánatkérés után, már nem is lesz olyan nehéz. Azért nem örült, mert tudta, hogy ez az összedolgozás feszült pillanatokat fog szülni. Itt arra gondolt, hogy a fiú biztosan próbál kedves lenni, ő viszont valószínűleg el fogja utasítani.
-Örülök, hogy együtt dolgozhatunk.-mosolygott egy kicsit a lányra.
-Én is, Draco.-mondta Hermione, szintén félmosollyal az arcán. A folyamat valóban harmonikus és zavartalan volt, egészen addig, amíg Piton fel nem állt. Valahogy Draco, mintha mindent elfelejtett volna.
-Draco, mi van veled?-súgta oda a lány.
-Semmi, semmi.-mondta zavartan, majd próbált emlékezni, mi a következő lépés. Már engedte volna el a sellő pikkelyt, mikor Hermione a keze után nyúlt. Megfogta azt, s a fiú szemébe nézett. A szőke Mardekáros, egy pillanat allatt lefagyott, csak a lányt nézte.
-Draco, bele ne tedd!-suttogta vészjóslóan. A fiú gyorsan elvette az üst felől a kezét, a pikkelyekkel együtt.
-Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém...-hebegte. Piton végignézte az egészet, és magában elismerte a lány éberségét. Ha, Malfoy beleteszi, akkor valószínűleg felrobban a főzet. A lánynak köszönhetően nem volt szüksége az eltakarító bűbájra és a megrovásra. A fenébe is! Ha hagyja, hogy az ostoba fiú beletegye, akkor Granger, élete egyik legnagyobb lehordásában vehetett volna részt, hogy miért nem figyelt oda a Mardekárosra. Mivel odafigyelt, tovább ment a párok között. Sikerült minden egyes lépésével egy újabb diákot kizökkentenie, megzavarnia, annyira, hogy elrontsa. Hermione azonban - mint mindig -, most is sikeresen kizárta a külvilágot a párján kívül, akire nagyon oda kellett figyelnie, zavartságában, nehogy elrontson valamit. Amikor Piton odaért a Mardekár-Griffendél pároshoz, megállt. Egy szót sem szólt, csak nézte őket, illetve a munkájukat. Érezte Hermione illatát, de nem akart arra gondolni, hogy milyen jó. Egyre jobban felhúzta magát azon, hogy egy illat ennyire eltudja vonni a figyelmét a feladatáról. Észrevette, hogy Draco nem dolgozik.
-Mr. Malfoy.-szólította meg vontatottan. A szőke felkapta a fejét és Pitonra nézett. -Miért nem dolgozik?-vonta kérdőre.
-Dolgozok... csak...-magyarázkodott, mikor Hermione közbeszólt.
-Piton Professzor, én mondtam neki, hogy nem kell a főzet hátralévő részében segítenie.-mondta határozottan. Megbeszélték - pontosabban Draco kérte meg a lányt -, hogy mivel ennyire fél attól, hogy Piton megjegyzéseket tesz, hagy ne csináljon semmit, így nem is ronthatja el. Nem akarta a lányt is bajba keverni.
-Segítenie?-nézett szúrósan a lányra. -Miss Mindenttudok Granger, azt hiszi, kontárt kapott és nem társat. Ilyet még nem hallottam.-fonta keresztbe a karját. -20 pont a Griffendéltől, önbíráskodásért.-ezzel elfordult, tovább lépve a többi diákhoz. Hermionenak nagyon rosszul estek Perselus szavai. Magában szidta, egyre jobban hergelve önmagát, míg végül odáig jutott, hogy beletette a sellő pikkelyeket. -Nem mindegy?! Úgy se jó semmi, ennek a felfuvalkodott, arrogáns, magánakvaló...-szitkozódott magában. A bájital először sercegni kezdett, majd egy robbanással a földön hevert. Piton gyorsan hátra fordult, előkapva pálcáját.
-Mindenki jól van?-kérdezte, míg odasietett, majd arrébb tolta a két diákot.
-Igen.-felelt csendesen Draco. Hermionera nézett, aki elgesztikulált egy 'Bocsi.'-t, majd már értette, miért robbant fel. A lány annyira mérges lett, Piton szavai nyomán, hogy direkt elrontotta.
-Kinek a műve?-kérdezte hozzájuk fordulva, miután egy mozdulattal eltüntette a főzetet.
-Az enyém.-nézett kihívóan Piton fekete szemeibe. Ridegen állta a tekintetet.
-Úgy látszik, Miss Mindenttudok Granger is hibázhat, vagy ha úgy tartja kedve, akár szándékosan is elronthatja.-felelte lenézően. -20 pont a Griffendéltől: engedetlenségért, további 30 pont, társai veszélyeztetéséért. A Griffendélesek megköszönhetik a mai 90 pont veszteséget, Miss Grangernek.-mondta a lehető legridegebben. Hermionet nem érdekelte a megalázás, akkor sem nézett egy pillanatra sem félre. A Professzort nézte, akin kívülről a megvetés látszott. Fájt neki, hogy a férfi így bánik vele, de nem hagyja magát. Most, hogy látta, Perselus Pitonnak valószínűleg vannak érzései, megfogja őket találni, a felszínre fogja őket hozni. Nem fog sírva elfutni előle. Ez egy remek kihívás, és ő imádja a kihívásokat. Az csak rátesz, hogy szereti ezt az embert, annak ellenére, hogy akkor rúg belé, amikor csak megteheti. Ha jobban átgondolta, ez nem volt igaz. A tegnapi éjszaka után szembe köpné magát, ha valóban, komolyan ilyet állítana. Piton magában elégedetten konstatálta, hogy most sikerült a lánynak megmutatnia, ő sem kivétel. Csak egy okoskodó kis béka, semmi más. Miután elvonultak a diákok, kicsit rosszul érezte magát, úgy gondolta, egy kicsit elfogult volt a helyzettel kapcsolatban. Legalább tudja magát mihez tartani. Minél távolabb van tőle, mindkettejüknek annál jobb.