Zárójel

45. rész

A lány után becsukódott az ajtó, s pillantása rögtön az ajtóra rebbent. Igyekezett érdektelen maradni, ami sikerült is kisebb-nagyobb sikerrel. Győzködte régi önmagát, hogy bizony semmi nyájas nincs abban, ha jó éjszakát kíván annak a nőnek, aki elég közel került hozzá. Ami azt illeti, túl közel. —Nem! Ezt a kört már rengetegszer lefutottuk!-morogta maga elé, miközben a főzetbe beleszórt egy kis sárkány pikkelyt.

Hermione a visszafelé vezető úton nagyon igyekezett, hogy a lehető leghalkabb legyen. Nem hiányzott neki, hogy az ügyeletes tanár, vagy valaki más elkapja. Rögtön magyarázkodnia kellene, ami ugyan a múltjukra való tekintettel nem nagy kihívás, de mégsem szeretett füllenteni. Már majdnem elhaladt a portré előtt, mikor lépteket hallott egy pillanatig, majd elhallgattak; mintha tulajdonosuk őt észrevéve, megtorpant volna. Lassan és óvatosan hátra sandított, s nem is csaltak megérzései: egy magas, izmos varázsló állt a háta mögött.
-Hermione! Mit csinálsz ilyen későn?-kérdezte Viktor, inkább aggódva, mintsem gyanakvóan.
-Sajnos nem tudok aludni!-panaszolta Hermione, szinte már-már eltúlozva.
-Én sem.-jelentette ki. -Van kedved sétálni egyet a kastélyparkban?-kérdezte, s szemei rögtön felcsillantak.
-Hát... kint sötét van, és hideg is.-kereste a kifogásokat, mert az volt a helyzet, hogy már nem vágyott semmire ezen az éjjelen, csak arra, hogy visszabújhasson az ágyába, és aludhasson. A Perselussal való találkozása megnyugtatta, így már semmi akadálya nem volt annak, hogy aludhasson. Illetve egyet kivéve: Viktor.
-Tudom, csak gondoltam...-szabadkozott, s az akcentusa, zavarában még jobban előbújt. Hermionenak, McGalagony jutott az eszébe, akinek skót akcentusa akkor ütközik ki legjobban, ha mérges.
-Ha van kedved meginni nálam egy teát, akkor már mehetünk is, mert kezd hideg lenni.-mondta, mert jobb nem jutott az eszében. Ez a helyzet elég kellemetlen volt, és volt annyira hűvös, hogy ne legyen türelme kivárni, míg megoldják. Így maradt a legkönnyebb megoldás, ami ha kiderülne, Piton biztosan megfojtaná, de minimum, hogy megátkozná Viktort.
-Rendben, köszönöm a meghívást!-mosolyodott el a fiú, s mintha hálás lett volna, amiért ilyen könnyen megoldotta ezt a kínos szituációt. Szinte egy percbe sem telt, már az ajtaja előtt álltak, nem messze a portrétól.
-Itt is lennénk.-mondta, majd szélesre tárta az ajtót.
-Remekül néz ki!-mondta, majd helyet foglalt a kanapén.
-Egy pillanat és jövök!-mondta Hermione, majd eltűnt a konyha irányába. Mindig kézzel készítette, varázslat nélkül a teát. Fogalma sem volt miért, de így sokkal finomabb volt, mintha varázslattal pár pillanat alatt elkészítette volna. Így sem kellett sok idő, pár percen belül már meg is érkezett két bögrével. -Tessék.-nyújtotta át Viktornak.
-Köszönöm, Hermione!-mosolyodott el, amit a lány is viszonzott. Inkább volt fáradt, mintsem boldog mosoly. -Várod már a bált?-kérdezte a fiú.
-Őszintén?-húzta fel a szemöldökét, miközben belekortyolt a forró teába. Szinte választ sem várva folytatta. -Nem tudom. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem. Persze a ruhavásárláson kívül.-nevette el magát, s nem is értette, hogy miként tud ezen egyáltalán mosolyogni is.
-Segítsek ruhát választani?-kérdezte komolyan.
-Nem köszönöm!-mosolyodott el. -Remélem nem választok semmi ízléstelent.-húzta el a száját.
-Ha legalább úgy jelensz meg, mint negyedikben, akkor nincs okod az aggódásra, ugyanis remekül néztél ki!-dicsérte, s látta a szemeiben, hogy ez őszinte, s nem csak hízelgés.
-Köszönöm, Viktor!-mondta, s mosolya immár kiszélesedett.
-Most már mennem kell, mindent köszönök, remélem tudsz majd aludni!-állt fel lendületesen, majd letette a bögrét, a s lány elé lépett. Kézen csókolta, s jó éjt kívánás után, elhagyta a lakrészét.
Hermione betette a mosogatóba a szennyes bögréket, majd a hálószobája felé vette az irányt. Már nem kellett megágyaznia; mindent ugyanúgy talált, mint, ahogyan otthagyta. Betakarózott, s az órájára pillantva megállapította, hogy pár óra alvás, és már kelhet is. A 'Nox' kiejtése után, a hasára fordult, és mielőtt elaludt volna, az jutott az eszébe, hogy Perselus még sosem bókolt neki. Vagyis igen, de sosem egyértelműen, és nyíltan. —De a bók az akkor is bók, ha kimondatlan!-oktatta ki magát, szokásos stílusában.

Valóban nem tévedett sokat, pár óra múlva már kelhetett is, és úgy érezte magát, mint aki egy szemhunyásnyit sem aludt. Nagyon nehezen, de kikelt az ágyból, rendbe tette magát, majd arra lett figyelmes, hogy a Nagyterem ajtaján belép. Akkor már késő volt visszavonulót fújni, úgyhogy elment a Griffendél-asztalig, ahol még csak nagyon kevesen ültek. Barátai még a lépcsőfordulóban sem voltak, így egymaga itta a reggeli teáját, mert úgy érezte, hogy nem menne le semmi a torkán. Pár perc elteltével, az ajtóban - ahová néha oda-oda pillantott, hogy jön-e már valaki, aki egy kicsit is visszahúzná az élők közé -, megjelent egy zöld-ezüst csíkokkal borított nyakkendőt viselő, szőke hajú Malfoy. Hermione nagyon megörült, mikor meglátta barátját, és rögtön intett is neki. Draco is észrevette, mert rögtön odasietett a lányhoz, és leült mellé.
-Szia, Draco!-köszönt Hermione boldogan.
-Szia, Hermione!-ölelte át a fiú. -Nem nézel ki valami jól...-húzta el a száját.
-A karikákra gondolsz?-nyúlt oda rögtön a szeme alá. -Ne is foglalkozz velük, csak keveset aludtam.-legyintett.
-Történt valami említésre méltó?-kérdezte érdeklődve, miközben egy szelet pirítósért és egy kis vajért nyúlt.
-Hát... voltam az éjjel...-suttogta a fiú fülébe, s miután abbahagyta a mondatot, biccentett egyet oldalra a fejével, ezzel jelezve, hogy képzelje a végére Perselust.
-Értem. Milyen volt? Kedves, vagy esetleg elutasító?
-... Olyan volt, mint szokott.-mosolyodott el. -Nem volt kedvesebb, de elutasítóbb sem!-nevette el magát.
-Ennek már örülünk!-nevetett vele a fiú is. -Már csak másfél nap van a bálig. Mit fogsz felvenni?-kérdezte kíváncsian.
-Fogalmam sincs... arra gondoltam, hogy mivel te ismered a legjobban és még fiú is vagy, eljöhetnél velem segíteni kiválasztani ma délután a ruhát! McGalagony úgyis leenged minket Londonba, hiszen péntek van! Kérlek!-nézett rá kiskutya szemekkel.
-Igen, igazad lehet! Rendben, segítek!-adta be a derekát.
-Köszönöm-köszönöm!-ujjongott fel. Nem sokára megérkeztek Harryék is, akik ugyanolyan izgatottan várták a holnapi bált, mint ő maga. Ginnynek már meg van a ruhája, amit mindenképpen megfog nézni, mielőtt Dracoval elindulnak, hogy még véletlenül se legyen egyforma; de még hasonló se. Lunanak fogalma sem volt róla, hogy mit vesz fel, de mindenki abban bízott, hogy Ron majd segít neki kiválasztani a ruhát, mert hát... nos, igen... Lunának elég egyedi az ízlése. Ami azt illeti túlságosan egyedi. Hermione és Draco megvárták, míg a többiek megreggeliznek, és csak utána szóródtak szét. A Griffendéles és Mardekáros első útja tanórák előtt az Igazgatónő volt. Ahogyan arra számítottak is: McGalagony engedélyezte a ma délutánra vonatkozó londoni 'kirándulásukat'. A Nagytermet elhagyva, Hermionenak feltűnt, hogy Perselus nem jött le reggelizni, s egy az egyben, ki is hagyta.