Zárójel

27. rész

A kedd gyorsan eltelt, nem történt semmi különleges, csak egyszer futott össze Perselussal, a Nagyteremben, ebédkor. Vacsoránál nem volt jelen a férfi, amit nem is bánt, mert semmi szüksége nem volt arra, hogy még jobban idegeskedjen a holnap miatt. Másnap reggel, amikor belépett a Nagyterembe, Draco szeme egyből odavetült, intett neki, hogy üljön a Mardekáros asztalhoz. Hermione kicsit vonakodva ugyan, a rászegeződő tekintetek fényében, odaült a szőke fiú mellé.
-Jó reggelt, Granger!-mosolygott szélesen.
-Szia, Draco. Mikor szoksz le a Grangerezésről?-kérdezte vontatottan.
-Soha.-somolygott, sokatmondóan.
-Az, hogy idehívtál nem számít hazaárulásnak, vagy szentségtörésnek?-kuncogta, a többi Mardekárosra pillantva.
-Valószínűleg de, de ezt a terhet eltudom viselni.-mondta színpadiasan. -És te eltudod viselni, Piton szúrós tekintetét, amivel téged pásztáz?-kérdezte Draco, közelebb hajolva, suttogva. Hermione szeme kinyílt, s óvatosan a tanári asztal felé pillantott. Összetalálkozott Piton dühös és egyszerre közönyös tekintete, a lány meleg, félénk pillantásával. Zavartan lesütötte a szemét, odahajolva Dracohoz, hogy takarásba legyen.
-Azt hiszem... eltudom viselni.-húzta száját kacér mosolyra. Perselus tudta, hogy ezzel akarja idegesíteni őt a lány. —Ostoba Griffendélesek, annyira átlátszóak!-mérgelődött magában. Hiába tudta, hogy ezzel csak bosszantani akarja Granger, mégis felhúzta magát rajta, így hagyva a lánynak, hogy nyerjen. —Nem lesz ez így jó!-gondolta, majd felpattant a helyéről, egyenesen a Mardekár-asztalhoz tartva. McGalagony érdeklődve figyelte az eseményeket, megvárta mi lesz. Ő is furcsállta, hogy Hermione Granger a Mardekár-asztalhoz ül, de nem zavarta a dolog. Úgy látszik a házvezetőjüket, annál inkább.
-Miss Granger, Mr. Malfoy.-kezdte vészjóslóan nyugodtan. -A feltűnési problémájukat, oldják meg máshogyan.-vicsorogta, vontatottan.
-De hát...-kezdett hápogni, de a Bájitalmester feltartott keze elhallgattatta.
-Miss Granger 10 pont a Griffendéltől, a visszabeszélésért.-jelentette ki unottan, jól megnyomva az utolsó szót. Az ajtót feltépve, elhagyta a helyiséget.
-Örülj, hogy csak 10 pont, Szerelmem.-gúnyolódott nevetve, Draco. Hermione is nevetett, hálás volt a fiú természetének (életében először). Nagyon meglepődött, amikor a mély, cinikus férfi hang megszólalt mögötte. Tudta, hogy semmi jóra sem számíthat, de az, hogy beléjük köt ilyenért, ilyenre még ő sem számított. Lehet, hogy a férfi félreértette? Mármint, lehet, hogy féltékeny? Gyorsabbnál-gyorsabban cikáztak át az ilyen, és ehhez hasonló gondolatok a fején. Eszébe ötlött a délutáni próba. Nem akarta. Semmi kedve sem volt Piton céltáblájaként kelni-járni egy helyiségben vele. Miután megreggeliztek, Draco elbúcsúzott a lánytól, aki az Átváltoztatástanra sietett. Amikor odaért - kicsit megkésve -, helyet foglalt Harry mellett.
-Hol voltál, Hermione?-suttogta neki a fiú.
-Reggeliztem, Dracoval.-jelentette ki, egyszerűen.
-Mostanában jóba lettetek.-húzta el a száját.
-Igen.-suttogta.
-Miért nem kéred meg, hogy legyen ő a párod a próbákon, Piton helyett? Még ő is jobb!-mosolygott gúnyosan. Hermione szája széle is feljebb kerekedett, de amikor jobban belegondolt, hogy esetleg ez még működhet is, megszorította Harry kezét.
-Ez nagyszerű ötlet!-lehelte. -Beszélek McGalagony professzorral.-mosolygott. Szerencsére az Igazgatónő nem vette észre a susmorgásukat, vagy csak nem adott hangot észrevételének. Az óra végén, Hermione megvárta, míg mindenki elhagyja a termet, majd közelebb lépett volt házvezetőjéhez.
-McGalagony professzor!-szólította meg.
-Mondja csak, Miss Granger. Miben tudok segíteni?-mosolygott ő is. Felettébb jó kedve volt, Hermione abban reménykedett így hamarabb meggyőzi.
-A mai próbáról szeretnék beszélni Önnel. Van valaki, aki szívesen segítene gyakorolni, így nem kellene kényszerítenünk Piton professzort.-mondta, majd titokban keresztbe fűzte a mutató és középső ujját.
-Miss Granger, ezt már megbeszéltük.-hervadt le a mosoly az arcáról. -Ne aggódjon, nem lesz semmi baj, semmi kellemetlen. Már csak két hét. Ezt a néhány alkalmat kifogják bírni mindketten, emellett, Piton professzor nagyon jól táncol.-kezdett somolyogni. -Ha valaki megtaníthatja Önt, akkor az ő lesz. Ne aggódjon, az előző bálra való felkészüléskor, Mr. Weasley velem gyakorolt. Valóban olyan rémes táncos.-suttogta, majd kacagni kezdett.
-Igen, az.-helyeselt Hermione is, nevetve. -Rendben, valahogyan túl leszünk rajta.-mosolygott. Belül csalódott volt, hogy nem sikerült partnert cserélnie. Mélyet sóhajtott, majd sietett a következő órájára. Pár órával később, már a klubhelyiségben tartózkodott, a kandalló előtt ült és olvasott. Nagyon lassan telt az idő, s ahogyan közeledtek az időponthoz, egyre idegesebbé vált. Nem tudta, hogyan is kell majd viselkednie, mit is kell majd csinálnia. Ez a bizonytalanság felőrölte, őt, aki mindig pontos tervezéssel csinált mindent. A fiúk, Ginny és Luna sem voltak idegesek, de róla egyszerűen lesütött. Barátai próbálták nyugtatni, próbálták elterelni a figyelmét, de nem lehetett. A vacsorához sem ment le, nehogy összetalálkozzon a férfival. Miután megvacsoráztak Harryék, felmentek érte a Griffendél-toronyba, majd együtt mentek el a Szükség szobájához. Amikor odaértek még nem volt ott senki, majd egy fél perc múlva megérkezett McGalagony professzor is, és rá egy percre Piton is. Hermione egyre hevesebben dobogó szíve kiakart ugrani a helyéről, majd akkor rájött, hogy fölösleges ez az izgalom. A férfi még mindig ugyanaz, ugyanúgy viselkedik és tudja mire számíthat tőle, így nincs mitől félnie, semmi váratlan sem érheti. De a reggelinél is meglepte. Olyan csatát vívott magában, amely vetekedhetett volna a végső csatával is. Ahogyan fekete, suhogó talárjával közeledett, kemény vonásai egyre jobban látszottak. Hermionén úrrá lett a pánik, legszívesebben azonnal elhoppanált volna. De minimum, hogy futásnak akart eredni. Piton megállt a kis csapat előtt, majd gúnyosan, kifejezéstelenül nézett le, orra árnyékából. Biccentett egyet az Igazgatónőnek, majd várta, hogy belépjenek. Miután, hosszú másodpercekig semmi sem történt, elhúzta a száját.
-Ha kibámészkodták magukat -fordult körbe-, esetleg be is mehetnénk. Nincs időm itt ácsorogni.-nyújtotta el az utolsó szót. McGalagony rögtön nekiindult, nem akarta, hogy Hermione még jobban megigya a levét a férfi feszengésének. Belépve, mindenki megcsodálta a hatalmas teret, ami leginkább egy táncteremre hasonlított. Nem voltak tükrök a falon, de a hatalmas tér és a csúszás mentes padló nagyon is hasznosnak bizonyult. A fal fehér volt, csak egy-két kép lógott rajta. Nem volt benne semmi különleges, de a célnak tökéletesen megfelelt.
-Nagyon örülök, hogy mind itt vannak.-nyomatékosan, a mellette álló férfira nézett. -A mai estén átvesszük az alapokat, segítek minden párosnak.-mosolyodott el, de közben nagyon is határozott volt. -Fontos, hogy komolyan vegyék, mivel Önök fogják nyitni a bált.-fonta össze ujjait maga előtt. -Kezdhetnénk is!-mondta, a türelmetlen férfi arcát látva, majd már ott is volt Ron és Luna mellett.
-Mr. Weasley, fogja meg kérem bal kezével Miss Lovegood derekát, a jobb kezével pedig a kezét. Ön pedig, helyezze Mr. Weasley vállára a szabad kezét.-állította be őket. -Szeretném, ha Önök is ugyanígy tennének.-fordult oda Harryékhez, majd Hermionehez és Pitonhoz. Hermione, szinte lángoló arccal nézett Bájitalmesterére. Viszonzásként egy gúnyos szájhúzást kapott, amit a háta közepére nem kívánt. Harry és Ginny gyorsan követték Ron és Luna példáját. Hermione csak állt ott, nem igazán tudta mit is kellene tennie. Egy fél perc múlva, Piton közelebb ment a lányhoz, egyik kezét a derekára szorította, másikkal megfogta a lány kezét. Tartotta a féllépés távolságot, de így sem tudta elkerülni, hogy teste ne reagáljon a keze alatti részekre. Nem sokszor érezte hasznosnak a talárt, de most határozottan hálás volt neki. Hermione ösztönösen a vállára helyezte a kezét, és egy olyan érzés lett úrrá rajta, amibe rögtön belepirult. Piton keze meleg volt; egyszerre volt kemény, durva, és mégis erős, biztonságot nyújtó. Hermione tudta: ha nem idegenkednének egymással, csodálatos lenne, az ezen a próbákon eltöltött idő. Lassan figyelmét az Igazgatónő felé fordította, de mégsem tudott teljesen koncentrálni.
-Remek!-jelentette ki McGalagony. -Most, hogy felvették a kezdő pozíciót, jöhetnek a lépések!-ismét a Ron-pároson mutatta meg, mit is vár el. A Bájitalmester végig feszült volt, teste merev, de ettől függetlenül, jól végezte az igazgatónő által kiszabott feladatát. Nem volt durva a lánnyal, de egy csepp kedvességet sem mutatott. A próba végére megbarátkozott a gondolattal, hogy ő is férfi és egy szép testre reagál a sajátja, de ettől függetlenül még soha sem érezte magát ilyen kellemetlenül. Az arcán néha-néha, egy-egy fintor látszódott, de ezenkívül csak a szokásos érdektelen, kemény vonásokkal megtelt arcát mutatta. Belső csatát vívott önmagával: vajon saját vágyainak (egyszer az életben), vagy a kötelességének és józan eszének engedjen?! Nem tudta eldönteni, hogy mi lenne a jobb: minden próbát kettesben tölteni Grangerrel, vagy minden próbát ezzel a két jómadárral, és a mindenbe belekotnyeleskedő Minervával?! Ha kettesben maradnak, biztosan nem fog tudni megálljt parancsolni magának, ha a lány ismét demonstrálja akaratát, vágyát. Nagyon rossz lenne, ha egyszer az életben azt csinálná, amit az ösztönei és vágyai súgnak? —Igen, az! Felejtsd is el, Perselus!-dorgálta meg magát azonnal. Ezután, McGalagony professzor intett, hogy vége a mai próbának. Viszonylag hamar eltelt, mindketten túlélték. Elengedte a lányt, majd sarkon fordult, már ott sem volt. A lakrészébe érve, leült kedvenc bőrfotelébe, majd gondolkodni kezdett egy üveg Lángnyelv Whisky mellett. —Esetleg köthetnék kompromisszumot is... mi lenne, ha egy éjszakára kihasználnám a kis boszorkány minden rejtett képességét, majd eldobnám, mint egy rongyot, ezzel is szemléltetve, hogy nincsenek érzéseim, így Granger nem akarna tőlem semmit. Nem tévedne el a rossz úton... Ő sem gondolhatja komolyan, hogy egy gonosz Halálfalóval akar kezdeni. Arról nem is beszélve, hogy Granger, miután bekerülne az ágyamba, sikítva menekülne el. Kislány korában biztosan nem így képzelte el ezt az egészet...-morfondírozott magában. —Igen, ez lesz a jó terv! Nem... nem mégsem! A lány még szűz... nem fogok hozzáérni. Ha mégis megtenném, sem tudnám bántani. Nem tehetem meg vele.  Az istenért! Miért kellek pont Grangernek?!-bosszankodott. —Meg kell óvnom magamtól!-hörpintette fel az utolsó kortyot is. Hermione a kezdeti feszengését levetve, kezdte magát kellemesen érezni. Nem volt vészes a próba, igaza volt McGalagonynak: a férfi remekül táncol. Le volt nyűgözve, de lehet az első percekben inkább döbbenet volt, mert még sohasem látta professzorát táncolni. Alig várta, hogy a pénteki próba alkalmával újra találkozzanak. Akkor már csak ketten lesznek. Az igazgatónő a többiekkel, vacsora előtt fog próbálni, míg ők majd csak utána. Piton ragaszkodott hozzá, hogy ne kelljen részt vennie, hallgatnia a 'Kis túlélőt és az ostoba Weasleyt'. Kicsit tartott attól, hogy kettesben maradnak, attól félt, hogy nem tud majd uralkodni önmagán. Nagyon remélte, hogy minden jól fog alakulni. Ezekkel a gondolatokkal feküdt le aludni.