Zárójel

65. rész

Hermione mikor visszaindult a lakrészébe, nem is sejtette, hogy a Professzor még mindig ott lesz. Kitartóan várta órákon keresztül, de lehet csak a gondolatok hada szögezte oda annyira, hogy ne tudjon mozdulni. 

Belépve, szembetalálták magukat egymással. Egyikőjük sem volt támadásra kész, sőt. Mintha csak azon versenyeztek volna, hogy ki az elesettebb, és mintha egyikőjük sem szerette volna látni, hogy milyen fájdalmat okozott a másiknak, sokkal jobbnak látták a saját sebeiket nyalogatni. Hermione, Perselus mellé ült, az ágyra. 

-Hetek kérdése és soha többé nem látjuk egymást.-törte meg a csendet a Mardekár-ház feje, lehajtott fejjel, még a lányra sem pillantott fel. Furcsán csengett a hangja, nem volt benne megkönnyebbültség, nem volt benne él. Csak puszta szavak voltak, melyek a padlón koppantak, s a már előre elképzelt üres szobában vízhangot vertek, fájón. 

-Hetek kérdése. és soha többé. nem látjuk egymást.-ismételte Hermione, tagoltan, megtörten. Perselus felállt a lány mellől, majd lassan az ajtóhoz sétált. A lány végigkövette tekintetével a férfi mozgását, és mindketten jól tudták: ha most kisétál az ajtón, kisétál az életéből is. Nem tudta megmondani miért, de még mindig nagyon szerette a Professzort. 

Imádta. A fekete szemeit, a tekintetét, amibe bármikor belenézett, s elveszett benne, szinte belezuhant. A vékony ajkait, melyek olyan forrón csókolták, s melyek egyszerre olyan durván el is taszították. A fekete haját, melybe olyan szenvedéllyel túrt, amilyennel talán már egy férfit sem érinthet. A kecses ujjakat, az erős karokat, a vonzó felsőtestet, a hosszú, izmos lábakat, a suhogó talárját, mely akkora tekintélyt követelt viselőjének, mint Ő maga. A mély hangját, azt a hangot, amivel már soha többé nem suttognak olyan izgatón a fülébe. Imádta a vad, kiszámíthatatlan természetét, a reakcióit, a mérhetetlenül tág látókörét, a hatalmas tudását, azt a világot, amiben ő élt. 

Szerette. Hogy miért? Talán sosem fogja tudni. De vajon akarja? Képes lenne nap- mint nap megküzdeni vele, azért a pár perc boldogságért? Ha most elengedi, azzal elenged magából is egy darabot. Ha Perselus elmegy, viszi a lelkét is. 

-Perselus!-szólt utána, mielőtt a férfi becsukta volna maga mögött az ajtót. Visszalépett, s várakozással nézett a Griffendéles lányra, akinek két választása van... vagy lezárja örökre ezt a kapcsolatot, elvesztve a lelkét, a szerelmét, s így talán lehetne esélye újrakezdeni mindent. Az életét.

Vagy elmondja neki, hogy mennyire szereti, nem tud nélküle élni. Lehet, hogy vele sem, de nélküle biztosan nem. Viszont akkor minden napjuk küzdelem lesz, és lehet birtokában lesz valaminek vagy valakinek, amiről érzi, hogy az övé, de lehet nem lesz képes vigyázni rá, de legfőképp kordában tartani, és megfelelően kezelni. 

-Perselus Piton, nagyon szeretlek, de...-Hermione szólásra nyitotta a száját, s kimondta, amit a legjobbnak látott. Tudta, hogy ezután nagyon nehéz lesz neki. De talán meg fogja érni a döntés, amit hozott. 

........................................................VÉGE....................................................................

Instagram: Cicakak97