Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

×THIRTEEN×

-Akkor téged is szétverlek! - mondta ordítva Do-yun.
-Elég legyen! Menj haza és ne rontsd a levegőt tovább! - mondtam a fiúnak.
-Nem megyek el! - dobbantott.
-Miért? - szólalt meg Jungkook.
-Mert még nem intéztem el pár dolgot. - nevetett gúnyosan majd rávetette magát barátomra.
Mindannyiunk próbálta leszedni a fiút, de csak az után sikerült miután bevert egyet Jungkooknak.
-Jungkook! - estem le oda hozzá a földre.
-Takarodj innen! - lökte meg a fiút Namjoon.
-Nem, mert még titeket is elintézlek. - ütött az előbb említett fiú hasába.
-Elég legyen már az istenre, Do-yun! Vedd már észre, hogy mindenki utál, még a barátaid is! És tudod miért? Mert mindenkit csak versz, mindenkiből viccet csinálsz és nem szállsz le senkiről! Most azonnal húzz haza, mert nem tűröm, hogy a házaba verd szét a barátaimat teljesen oktalanul! És, ha mégegyszer megvered vagy egyátalán hozzá mersz érni Jungkookhoz én foglak elintézni! Megértetted? - keltem ki magamból.
És őszintén szólva jó érzés volt végre megmondani neki amit már rég megkellett volna. Do-yun válasz nélkül elfutott. Mikor végre nyugodtak lehettünk volna, Byul, hát ki más, jelent meg az ajtóba.
-Te kikezdtél Do-yunnal? - vonta fel szemöldökét gúnyosan.
-Mi van? - akadtam ki.
-Megverted utána meg lefeküdtél vele. - tette keresztbe karjait.
-Nem, megverte a barátaimat én pesig elmondtam neki, hogy tűnjön el végre, mert senki nem hívta ide. - idegeskedtem.
-Ne hazudj! - pofozott fel.
Én elkezdtem könnyezni majd nagy nehezen megszólaltam.
-Nem kérhetsz engem számon! Főleg, ha nincs is igazad. - sírtam el magam majd bevágtam az ajtót.
És most jött a java. Én tényleg nem értem ezt a fiút.. Hányszor mondjam még el neki, hogy szeretem? Ugyanis leültem sírva az ajtó elé mikor beszélgetést hallottam meg.
-Szeretsz Jungkook? - azonnal felismertem Ji-a hangját.
Nem nehéz..
-Kérlek erről ne beszéljünk.. - hallottam kétségbeesett hangját.
-Nem válaszoltál.. Szeretsz? - erősködött a lány.
-I..igen.. - csuklott el a hangja
Na ezt már tényleg nem tűröm.
-Jeon Jungkook, most azonnal takarodj Do-yun után, mert úgy látom ugyanolyan hazudozó és köcsög fiú vagy! Negyed órája magyaráztam el, hogy szeretlek és megbízom benned.. - folytattam volna, de közbe szólt.
-Szeretlek. - állt fel az ágyról.
-Te tényleg hülyének nézel? Most vallottad be JIMIN barátnőjének, hogy szereted! Takarodj el! Nem akarlak látni! Mától kezdve, Jungkook, köztünk mindennek vége! - sírtam mint ez kisgyerek.
De bevallom, hogy szörnyen fáradt voltam és az egész estéből elegem volt. És jogosan küldtem el. Teljes mértékben jogosan!
-De, kérlek, Rózsám, beszéljük meg! - fogta volna meg a kezem, de elrántottam.
És ekkor mégjobban sírni kezdtem. Ez a szó. Amit már 'ój régen hallottam. Minden régi jó emléket felidézett.
-Ne csináld velem! Menj innen! Én tiszteltelek, szerettelek te pedig egy nap kétszer is megakarsz csalni. Most álltam ki melletted! - töröltem könnyeim azonban azok egyre csak hullottak.
-Min Hee, kérlek! - mondta idegesen.
-Mire kérsz? Őszintén?! - kérdeztem.
-Azt, hogy engedd, a magyarázatom! - mondta már-már könnyezve.
-Nem, Jungkook! Annyiszor megbocsátottam. És előbb mondtam, utolsó esélyed. És te ezt eljátszottad! Menj haza a barátaiddal és a friss barátnőddel. Szakítok veled. - mondtam bőgve és átmentem a szobámba ugyanis eddig a vendég szobába folyt a vita.
És mindenki haza ment. Még Ji Nát is megkértem. Egyedül akartam lenni. Semmi nem érdekelt. Megfogtam a két maszkot.
Miért? - estem le a földre közben ez a mondtat ment a fejemben.
És ekkor minden régi mondat és szó, feljött bennem.
Rózsám, Szeretlek Min Hee, Gyönyörű vagy..
És a hely..ahol megkérte, hogy legyek a barátnője.

Jeon Jungkook! Miért tetted ezt velem?

×1 hét elteletével×

1 hete szakítottam Jungkookal és azóta mindkettőnk szét van esve. Vagyis az iskolába mikor látom, mindennap feketébe jön és mikor ránézek könnyes szemeivel pillant rám. De könyörgöm, ő csalt meg..

Éppen Ji Nával mentem a szekrényemhez mikor egy nagy lapot találtam a szekrényemen. A tetején ez állt:
Jungkooktól Min Heennek, a legszebb Rózsámnak
Kíváncsi voltam ezért levettem a lapot és olvasni kezdtem

By: 10flower01