Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

SIXTY-FIVE

-Miről kéne beszélgetnünk? - kérdezte elhaló hangon Jungkook.
-Mondjuk arról, hogy miket tettél Min Hee-vel itt Seoulba, vagy netán az is szóba jöhetne, hogy majdnem megölted. - engedte el kezemet barátom majd közelebb ment a szomorú fiúhoz.
-Sajnálom, elcsesztem. Nem volt könnyű helyzetem nekem sem. Lehet nekem jönni, de igenis szeretem Min Hee-t. És, hogy miért szemétkedtem vele? Elakartam lökni magamtól, bosszút akartam állni azért amiért egy kis hibám miatt teljesen ellökött magától. - nézett felváltra rám és Jiminre, de utána rajtam maradtak szemei -, Persze.., mással összejön úgy, hogy alig bizonyított neki valamit az a fiú, hogy alig kapadozott és harcolt érte.
-Rám célzol, tesó? Igenis, bizonyítottam neki, már csak azzal is, hogy megmentettem őt a haláltól. - mondta kicsit hangosabban Jimin.
-Meddig hozod fel még nekem? Elbasztam, oké? Hívnom kellett volna a mentőket, nem tettem. De nem azért, mert megakartam ölni. Egyszerűen levegőt is alig kaptam, elfelejtettem normálisan gondolkozni. - vette feljebb a hangerőt Kook is.

-Srácok, légyszíves. Hülyeség ezen veszekedni! - szóltam közbe.
-Oh, és arra van magyarázatod, hogy miért találtad ki, hogy megerőszakolják Min Hee-t? - folytatta Chim, mintha megse hallotta volna mondatomat.
-Részeg voltam valamennyire! Amúgy is, Do-yun csinálta, nem én! - akadt ki Jungkook.
-Én meg ezt fogom csinálni! - lökte meg barátom az ideges Kook-ot aki hamar a földön találta magát.
Számhoz kaptam kezeimet, és tényleg, nagyon féltettem mindkettőt. A változatosság kedvéért ismét útnak eredtek könnyeim és csak imádkoztam, hogy ne legyen baja egyiknek se.

-Verekedni akarsz? - állt fel Jungkook a földről majd Jimin hasába ütött egyet aki a fájdalomtól felordított.
-Most volt elég! - mondta mérgsen Han.
-Nem, ennek nincs itt vége! - mondta Chim aki szinte remeget az idegességtől és neki ment Kooknak.
A fiúk gyorsan összeverekedtek mi pedig Han-nal próbáltuk őket szétszedni, kevesebb sikerrel, így egy ideig csak verték-ütötték egymást.
-Srácok! - szólaltam meg bőgve majd egy véletlen fordulattal én is kaptam valamelyik fiútól egy elég kemény ütést az arcomba, így a földön kötöttem ki.
-Most van ennek itt vége! - kiabáltam mire mindkettő rámnézett sebes arccal majd felkeltem nehezen a földről.

-Elég, értitek? Nem azért vagyunk itt most, hogy verjük egymást! Beszélgetni jöttünk, azért, hogy lerendezzük a dolgokat. Ehelyett ütitek egymást veszett módon, úgy, hogy még az egyikőtök engem is eltalált! - mondtam mérgesen bár könnyeim versenyszerűen folytak le arcomon -, Tényleg nem akartam balhét, ehelyett nagyobb van, mint kellene. Nem lenne ez az egész, ha én nem jöttem volna a képbe. Borzalmas, hogy egy barátság miattam egy véres küzdelemmé vált. De nektek is viselkednetek kéne. Holnap ugyanitt, ugyanekkor itt leszünk és normális, kultúrált módon megbeszéljük ezt az egészet!
Mindkettő fiú tátott szájjal figyelt engem, de talán még én is meglepődtem magamon.
-Én nem fogok egy ilyen undorító emberrel mégegyszer találkozni! - jelentette ki Jungkook majd menni készült, de visszarántottam pólójánál fogva.
-De, Jeon, itt maradsz! Megfogjuk beszélni! - jelentettem ki kissé erőszakosan.
-Nem. - mondta egyszerűen majd elment.

Lassan hunytam le pilláimat, egy mély levegőt vettem majd tenyereimbe temettem arcomat és keserves sírásba törtem ki.
-Ne haragudj, baba! Elvesztettem az eszemet! - ölelt meg hátulról Jimin.
-Nem, ez tényleg sok volt. Leginkább magamra haragszom, amiért engedtem, hogy ide jöjjünk, hogy ez az egész megtörténjen. - töröltem le könnyeimet majd megfordultam, hogy barátom szemeibe nézhessek.
Véres és sebes arccal figyelt engem egy szomorkás mosoly kíséretében majd lassan, de biztosan megpuszilta homlokomat.
-Szerintem én megyek! - jelentette ki Han.
-Ne haragudj Han, hogy így találkoztunk. Én se tudtam, hogy ez fog történni. - öleltem meg a fiút.
-Nem baj. - mosolygott.
-Majd írok estefele. - eresztettem meg én is egy kis mosolyt majd miután elköszöntünk egymástól Jiminre néztem.

-Elszeretnék menni anyáékhoz. - jelentettem ki.
-Kérésed számomra parancs. - sóhajtott majd lassan elindultunk a Seouli házunkhoz.
—-
-Min Hee! Hol voltál? Miért mentél el? Mi történt? - esett a nyakamba anya miután bekopogtunk a házba.
-Szia. Ezekre majd válaszolok később. - öleltem meg én is.
-Jimin?! - nézett furcsán anya a fiúra miután elengedett
-Jó na..
-Légyszíves, maradjunk a tegeződésnél. - vágta rá egyből anya.
-Rendben. - mondta Jimin kissé meglepődve.
-Na, elmondanátok, hogy mi folyik itt? - engedett be minket miközben feltette kérdését.
-Egy hírrel jöttünk. - mosolyogtam.
-Kivele. - támaszkodott neki az egyik pultnak.
-Együtt vagyunk. - mosolygott Jimin majd megfogta a kezemet.
-Ohh. - lepődött meg anya -, Ez.. ez szuper. És.. az arcod, Jimin?
-Hát.. Jungkook itthon van? - kérdeztem meg elhúzott szájjal.

-Nem, pedig már itt kéne, hogy legyen. Elvileg vége van a tanításnak.
-Ajaj. Szóóval. Mondjuk.. ehhez érteni kéne rengeteg dologot. - sóhajtottam -, Kezdem ott, hogy Jungkook a születésnapján eléggé kihúzta a gyufát, ezért elmentem Busanba Ji Nához. Jungkook egy pár nap után eljött hozzám és véletlenül neki lökött a tükörnek. Elvileg megijedt ezért elszaladt mielőtt még hívta volna a mentőket. De Jimin jött, aki elvitt a kórházba, és ott összejöttünk egy mély beszélgetés után. Ma pedig eljöttünk Jungkookal beszélgetni, és hát Jiminnel összeverekedtek.
-Hűha! De már jobban vagy? - kérdezte aggódóan.
Nagyot bólintottam amire megeresztett egy enyhe mosolyt majd megköszönte Jiminnek, hogy megmentett.
-És meddig lesztek itt?
-Nem tudjuk pontosan. Jimin lefoglalt egy hotelt, ott leszünk pár napig. - mondtam.

Egy kis ideig csönd telepedett ránk amit egy ajtó nyitás zavart meg.
-Megjöttem. - hallottam meg Jungkook hangját.
Nagyot sóhajtottam majd Jiminre néztem akinek hamar feketébe borultak szemei.

Ez a nap eddig egy kész katasztrófa volt, és úgy látszott, ennek még nem most lesz vége..

By:10flower01