Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

FORTY-FOUR

Azóta amióta adtam a parkba rendesen Jungkooknak eltelt 15 nap. Anyáék már sokszor hívtak, de csak annyit írtam nekik, hogy kérdezzék Kookot. Amúgy is lemerült a telefonom. Min Ji-vel egészen jól telnek a napjaink, bár nem mondom, hogy minden tökéletes. Néha-néha Min Ji házába tusoltunk le. Enni mindig tudtunk, és hál' isten Do-yunnal se találkoztunk.
Eddig.
—-
-Mikor szeretnél hazamenni? - szegezte kérdését nekem Min Ji.
-Nem tudom. Szerintem hamarosan eljön az ideje. - néztem az ölembe pihenő kezemet.
-Ideje hazamenned legalább neked, a szüleid így is sokszor kerestek. - mondta bíztatóan.
-Csak tudod, félek. - sóhajtottam.
-Mitől? - szólalt meg mögűlem egy ismerős hang.
-Ne, ne, ne. - suttogtam magam elé ijedten.
-Jaj, ugye, nem miattam, cica? - sétáltam elém és Min Ji elé Do-yun.
-Tűnj már el a fenébe! - mondtam remegve.
-Ohh, nem fog semmi történni. Azért annyira nem vagyok hülye, hogy fényes nappal csapjak le rátok. - hadonászott kezeivel.
-Ide figyelj, te gyökér! Adtam már egy pár hete a barátodnak, nem hiszem, hogy te is akarsz! - ragadtam meg a pólóját, mire kikerekedett szemekkel vizslatott.
-Oké, nyugi! Sok a stessz tudom. De, figyelj! - nyelt nagyot mire elengedtem -, Nem lesz semmi baj, ha megígéred, hogy nem jelentessz fel! Se te! - nézett felváltva rám és a mellettem ülő lányra.
-És, miért ne jelentenélek fel? Hülye vagy, hát Seoul utcáinak a sikátoraiba élsz, csakhogy mindennap mást hagyj ott, miután mocskosan lealáztad! - húztam össze szemöldökeim.
-Akkor megfogod járni, kisleány! - fenyegetett meg.
-Ohha, hát ne haragudj, de hamarabb megdöglök, minthogy megerőszakoljanak. Hopp, már valaki megtette az utóbbit! - mordultam fel.
-Olyan vagy mintegy begolyózott bika! Csak legyél nyugott és beszéljük meg felnőtt módon! - ült le a fűbe.
-Nem fogok veled beszélgetni, ha jót akarsz magadnak, keress egy másik államot ahol élhetsz, mert elfogok menni a rendőrségre. - ráztam meg enyhén a fejem a mondatom elején.
-Hidd el, nem lesz baj! Csak kezeld a helyzetet egyszerűen! Békén hagyjuk egymást, feltéve, ha nem mocskolsz be! Ha mégis, akkor a családod is megbánhatja! - nézett mélyen a szemeimbe.
-Na, úgy látom, te se tudod, hol az a határ! - álltam fel.
-Mi? Ne! Csak csináld amit mondtam! - ugrott fel ő is.
-Nagyon gyorsan húzz el, de ne csak a parkból, a kicseszett életemből is! - pofoztam fel.
-Még nagyon nincsen vége! - mondta idegesen majd elfutott.
-Min Hee, csak engedd el az egészet! Majd megoldjuk, de így csak tovább feszíted a húrt! - sóhajtott Min Ji mögöttem.
-Nem tudom, egyszerűen. Mivan, ha más lányt is bánt vagy a sikátorban hagyja? Ez az ember beteg! - fordultam meg.
-Csak most egy kicsit hagyd a dolgot! Menj haza, és pihend ki magad! Ha baj van, csak szólj! - ölelt meg.
-Rendben! - haraptam bele ajkaimba, majd megfogtam a táskám és lassan haza indultam sok idő után.
—-
-Mi az, hogy időre volt szükséged? Min Hee, 16 napig, be nem tetted a lábadat a házba! - ordítozott anya miután hazamentem.
-Anya, az a fiú ott fent, az utcára keregetett a megjegyzéseivel. - akadtam ki én is.
-Akkor miértnem beszéled meg ezt velünk? - kérdezte mérgesen.
-Anya, egyedül nőttem fel, azt se tudod ki vagyok. Hogy mondjak el neked bármit is, ha nem is ismersz igazán? - könnyeztem be.
-Ez.. ez így nem igaz! Ismerem a lányom! - halkított hangján.
-Anya, nem eléggé. Nem egyszer volt, hogy a születésnapomat is elfelejtetted! - mondtam szomorúan.
-Ennek nincs köze a mostnai témához! Nem értem miértnem szóltál?! - jött közelebb.
-Majd akkor szólok, ha megpróbálsz rám is időt fordítani. - mondtam ki végül majd a szobámba igyekeztem.
Lassan nyitottam be ahol Jungkook feküdt a tankönyveivel. Egy nagyot sóhajtottam és beestem az ágyamba.
-Hamarosan átjön a barátnőm szóval jó lenne, ha nem lennél itt. - szólalt meg rekedtesen Kook.
-Nem érdekelsz se te, se a barátnőd. Ha pedig ez nem tetszik, akkor menj át te hozzá. - rántottam meg a vállam.
-Jó, te bajod lesz. Akkor mindent végig nézel. - kuncogott gúnyosan.
-Fúj, de undorító vagy. - húztam össze szemeim majd én is a könyvek világába férkőztem.
-És, egyépként elárulnád, hogy hogy a tökömbe van akkora pofád, hogy végig nézz egy ilyen mocskos dolgot? - szólaltam fel egy kis idő után.
-Nem tudom, jó? Fáradt voltam, nem is voltam az eszemnél és elegem volt. - rázta le a dolgot.
-Ugyan neked miből? - néztem fel a könyveimből.
-Mindenből. Nem csak neked lehetnek rossz napjaid! Hiányzik a régi életem, és ezzel rátesz egy lapáttal, hogy.. nem túl jó a kapcsolatunk. - mondta a végét halkan.
-Mármint? - fordultam felé.
-Bevallom, oké? Kurvára hiányzol! - hatolt bele mélyen szemeimbe.
-Akkor miért vagy velem ennyire szemét? - kérdeztem egy kis idő után, hiszen nem tudtam felfogni.
Hiányzok? Jeon Jungkooknak?
-Elakartalak lökni magamtól, fájt minden ami eddig történt. Nem akartam még ennél is rosszab helyzetet. Se magamnak, se neked. Az a helyzet, hogy nem tudok egy lánynál megállni. Fiatal vagyok, szeretnék élni, nem pedig már a házasságról gondolkozni. 17 éves vagyok, lassan 18, és alig maarad időm élvezni a fiatal korszakom. Ilyen fiú vagyok. - mondta el lassan.
Csodálkozva néztem mondatait, és alig hittem el mit mondott. De nem is maradt időm felfogni, hisz csöngettek. Fel is pattant a fiú, de egy kérdésre még megállítottam.
-Akkor most hogy-hogy van barátnőd?
-Vele terelem el a gondjaim, de ő vele se vagyok tiszta. Ezt ő is megfogja tudni. - mondta lazán majd ki is rontott az ajtón.

Túl sok információ egyszerre. Biztos, hogy ez az a Jungkook akit én megismertem?

Sok idő után, ráadásul rövid is, ezért elnézést! Nem volt sok időm, most is úgy kuporodtam be a sarokba és írtam meg a kis időmben a részt. De azért remélem tetszik!💜
By:10flower01