Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

SIXTY-SIX

-Ti mit kerestek itt? Nem volt elég az előbbi eset? - kérdezte idegesen Jungkook majd Jiminre nézett -, Neked meg nem volt elég, hogy szarrá vertél?
-Jungkook, hogy beszélsz? - kérdezte anya összehúzott szemöldökkel majd bement a nappaliba.
-Anyához jöttünk mesélni. - mondtam halkan majd levettem a farmerkabátomat (hiszen ebben a házban komolyan ötven fok volt) majd ledobtam a legközelebbi székre.
-Ohh, gondolom mindent sikerült kinyögni, mi? Elmondani, hogy én mennyire szemét voltam, mi mindent csináltam! Tessék, igen, hibás vagyok, elrontottam rengeteg mindent! Megint nekem jöhetsz Jimin. Gyere! - tartotta ki kezeit Kook.
-Örömmel. - indult el Jimin a fiú felé, de megállítottam benne.
-Hé! Jimin, nyugodj meg! Jungkook, igen, elmondtam anyának nagyvonalakban a történteket, mert az anyám! Nyílván befogok neki számolni mindenről. - mondtam sóhajtva.

Alighogy kimondtam szavaimat, Jimin lassan megfogta kezeimet, amit Jungkook is észrevett és egy ideig csak az összekulcsolt kézfejeinket figyelte.
-Undorító az amit műveltek. - rázta a fejét szomorúan majd felakart menni az emeletre amit én nem engedtem.
Kirántottam kezeimet Jimin fogásából majd megfogtam Jungkook csuklóját.
Hogy miért csináltam ezt az egészet, fogalmam sem volt. Egyszerűen nem akartam azt, hogy elmenjen.
-Kérlek, beszéljük meg! Nincs értelme egymást marcangolni! - néztem a fiú szemeibe.
-Ne érj hozzám! Engedj el, vagy komolyan megbánod! - mondta komolyan majd kirántotta kezeit markolatomból.

-Miért csinálod ezt? Hmm? - kérdeztem szomorúan.
-Ha nem tudod magadtól, választ sem érdemelsz. - szinte köpte szavait hozzám majd felment az emeletre.
Sóhajtva fordultam meg ahol meglepődve állt Jimin. Tudtam, egyszerűen lelehetett olvasni az arcáról, hogy rosszul esett neki amiért kirántottam a kezeimet a fogásából és Jungkook után sietettem.
-Ide akartál jönni, én meg elszeretnék menni. - mondta rezzenéstelen arccal Jimin majd miután elköszönt anyától kiment a házból.
-Jimin-ssi! Várj már meg! - siettem a fiú után, de nem nagyon akart megállni.

Lelassítottam és inkább feladtam. Úgyse állt volna meg, úgy se várt volna meg, feleslegesen siettem volna utána.

Az idő kellemes volt, egy kis szellő zavarta meg a nyugodt pillanatokat. Már egészen késő volt, emberek nem nagyon voltak az utcán. Én pedig egy kis lemaradással mentem, lehajtott fejjel barátom után.
-Tudod, Jimin. - vettem mély levegőt majd folytattam -, Hazudtál nekem. Nem vagyok okos, inteligens, erős meg pláne nem. Mindent elszúrok, minden kis dolgon sírok. Mindenkinek elcseszem az életét miközben kapadozok egy saját, normális és nyugodt életért. Nem gondolod, hogy lekéne lépnem és eltűnnöm a fenébe?
Azonnal megtorpant a fiú majd megfordult.
-Nem, ez mind hülyeség amit mondtál. Legfőképpen az zavar, hogy Jungkook után futottál. Hogy..hogy adni akartál neki egy esélyt miközben szemrehányóan beszélt velünk. - mondta komolyan.
-Sajnálom. Nem tudom már azt se, hogy mit csinálok.. Azthittem egy napja, hogy minden a legnagyobb rendbe, de kicseszett nagyot tévedtem. - temettem arcomat tenyerembe.

Hirtelen éreztem meg Jimin nyugtató ölelését ami rendkívül jól esett. Kellett már egy ilyen ölelés ami, ha csak egy kis időre is, de biztonságot nyújtott.

-Szeretlek baba. - puszilta meg homlokomat Jimin.
-Én is ChimChim. - öleltem meg szorosan.
—-
Reggel kómásan keltem ki a rendkívül kényelmetlen ágyból. Tegnap még gyorsan megkerestük Jiminnel a szállásunkat azonban úgy döntöttünk, hogy ma viszonylag korán visszaindulunk Busanba.
-Ez az ágy szerintem vasrácsból készült. - nyújtózkodtam miközben panaszaimat zúdítottam a fáradt Jiminnek.

A fiú csak aprót bólintott miközben próbálta kinyítni másik szemét a fáradságtól.
-Úgy nézel ki mintha másnapos lennél! - tettem be kuncogva füllbevalóimat majd neki dobtam egy párnát.
Csak nevetve visszadobott nekem is egy puhaságot majd ő is készülődni kezdett.
-Bassz..uskulcs! A kabátomat anyáéknál hagytam tegnap. - eszméltem fel.
-Ahj, te lány. - rázta a fejét nevetve -, Akkor amíg én elmegyek venni valami reggelit addig gyorsan beugrassz a szüleidhez. Biztos, hogy még van ott valaki aki beenged.
—-
-Akkor az állomásnál találkozunk. - adott egy laza csókot ajkaimra Jimin majd elindult a legközelebbi pékségbe.
Sóhajtva, de annál sietősebben indultam el a házunkhoz, ami elég közel volt a hotelunkhoz. Szinte dörömböltem az ajtón amikor odaértem.

Lassan nyitódott az ajtó és a másik felén egy unott fejű Jungkook állt.
-Mit akarsz itt már megint? - kérdezte kissé ingerülten.
-Csak tegnap itthagytam a farmerkabátomat. Azt keresem. - löktem arrébb a fiút majd berohantam a házba és sietve kerestem a ruhadarabot.
-Gratulálok. A kis Jimin-ke? Vagy megsértődött amiért tegnap hozzámértél? - gúnyolódott.
-Fogd be! - forgattam meg szemeimet.
-Elnézést kisasszony. - mondta ismét cinikusan.
-Abbahagynád a pofázást? - kérdeztem hiszen kezdett kicsit idegesíteni - Fogadjunk, hogy anya tegnap felvitte a szobába! - indultam el a lépcsőn.

-Ne, oda ne menj be! -  futott utánam a fiú majd elkapta csuklómat.
-Mert mi van bent? Katonai hadsereg vagy mi a tököm? - nevettem majd tovább mentem a lépcsőn.
-Komolyan beszélek! Majd én kihozom, csak ne menj be! - mondta komolyan.
-Hagyjál már! Amúgyis még van egypár dolog amit elszeretnék vinni magammal. - markoltam rá a kilincsre és benyitottam a szobába.

Lehet Jungkookra kellett volna hallgatnom. Hiszen, akkor megúsztam volna egy kellemetlen szituációt magamnak és Jungkooknak is..

Kicsit gonosz vagyok, hogy már megint ilyen résznél hagyom abba, dee nem is én lennék, ha nem itt fejezném be🤔😄🧡
By:10flower01