Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

SEVENTY-TWO

Mély levegőket vettem és rengeteg kérdést járt az eszembe. Nem tudtam, hogy megtegyem-e. Borzalmasan féltem, de annyira bennem volt, hogy megkell tennem, hogy megkell ölnöm magamat, mert már nincs remény. Folyamatosan tönkre tettem valakit, párhuzamban magammal. Tönkre tettem Jungkookot is és Jimint is. Megbántottam azokat, akik csak jót akartak nekem. És ellöktem magamtól azt az embert, aki kiegészített volna..

A múltamat felkavarva emeltem oda a pengét ereimhez és készen álltam az újabb öngyilkossági kísérletemre. Már szinte súrolta a penge kezemet mikoris az egész házat belepte a csengő hangja.
-Fogadjunk, hogy Ji Náék azok! - mérgelődtem magamban majd nem túl boldogan, lebattyogva az emeletről az ajtóhóz léptem és kinyitottam.
-Látom siker..ült. - kezdtem volna bele, de megakadtam és meglepetten figyeltem az ajtóban ácsorgó fiút.
-Tudom, hogy aztmondtad, ne beszéljünk és ne találkozzunk, de nem bírtam ki. Túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy ilyen könnyen elengedjelek. Most az egyszer, nem érdekel mit mondassz, de szeretném, ha végighallgatnál, bármiféle vita kihagyásával. - mondta magabiztosan, de annál szomorúbban Jungkook.

Csendben invitáltam be a házba, de belül újra feléledt egy apró reményszál és boldogságom a magasba repült. Mindketten helyet foglaltunk a nappaliban lévő kanapén és csak egymást figyeltük. Szinte már kínos volt a síri csönd, de én kitartóan vártam, mit szeretne a fiú mondani.
-Tehát. Tudom, hogy együtt vagy Jiminnel. - kezdett bele végre Jungkook mondandójába -, De.. attól még elmondom. Hidd el, hogy borzasztóan szeretlek, annak ellenére is, hogy mennyi minden rosszatt tettem neked, de nekem is egy nehéz időszakom volt. Nem tudtam mit akarok és annál is kevésbé tudtam, hogy kivel szeretnék boldog lenni. Az biztos volt számomra is, hogy hiába kergettelek az őrületbe és hiába veszekedtünk annyit, de téged mindig is szerettelek és mai napig szeretlek. Tudom, nagyon sokat ártottam neked és azzal a ténnyel is tisztában vagyok, hogy sokszor sírtál miattam. Viszont nem akartam, hogy ennyire fájjon, csak annyira rosszul esett, hogy egy apró hibám miatt így ellöktél magadtól. Az én helyzetemet is meglehetne érteni. Úgy éreztem, hogy elvesztettem azt akit szeretek. És bevallom gonosz dolog a részemről, de azt akartam, hogy érezd milyen volt nekem, akkor amikor szakítottál velem. Mindenesetre, tényleg nagyon szeretlek és.. nehezen mondom ki, de.. - nyelt nagyot -, Sok boldogságot Jiminnel. Jó ember ő, ne engedd el, mert ő az a fiú aki mindig ott lesz neked és vigyázni fog rád. - erőltetett egy mosolyt magára majd könnyezve elindult volna a kijárat fele, de visszarántottam csuklójánál fogva.

-Én is szeretnék mondani valamit. - tartottam vissza könnyeimet miközben mélyen néztem Jungkook szemeibe. -, Tudod, nem gondoltam volna, amikor Seoulba érkeztünk, hogy ilyen nehéz és kemény pillanatokat fogok megélni. És azt se gondoltam volna, hogy végül újra Busanba kötök ki miközben próbálom magam összeszedni a padlóról. De talán ezek segítettek engem ráeszmélni, miszerint én téged szeretlek, annak ellenére, hogy mi mindent tettél velem. Amikor először szakítottunk, bevallom azt én is megbántam. Mertugyan nagyon mérges voltam rád, attól még ugyanúgy szerettelek. És az a sok rossz dolog, amit tettél velem.. Azthiszem megérdemeltem. Megérdemeltem, mert egy nagyon rossz és gonosz ember vagyok, aki kereste azt az életet ahol minden megvan neki, de közben már mindenem megvolt. Persze, nagy káoszt hagytam folyamatosan magam után hiszen tönkre tettem sok ember életét. És ami aztilleti.. én nem úgy szeretem Jimint. Félre ne értsd, nagyon kedves és figyelmes. De nekem egy fiú kell igazán, ő pedig itt van előttem. - könnyeztem be kissé és egy apró mosolyt küldtem Jungkook felé.

-Akkor miért jöttél vele össze? - kérdezte meglepetten.
-Épp az előbb mondtam el. Volt egy alkalmam, hogy megkapjak valakit, aki aranyos és kedves, mert, akkor konkrétan romokban voltam én is és az életem is. Úgy éreztem magamat mintha egy mély gödörbe lettem volna és Jimin segítene ki, akit közben otthagyok egyedül. Persze, ezzel tönkre is tettem a fiút rendesen, és még össze is vesztünk..
-Nem, ez nem igaz. Nem vagy gonosz. Az én hibám is, hisz miattam lettél szomorú. Nem nyomsz el senkit és végképp nem teszel tönkre rengeteg embert. - mondta nyugtatóan mire nem bírtam ki, ölelésbe vontam a fiút aki hamar kapcsolt, és ő is átölelt.
-És mi lesz azzal, hogy nem beszélünk és nem találkozunk? - kérdezte meg hirtelen a fiú.

-Hülyeség volt, bevallom. Nagyon tönkre tettem magamat, de rajtam kívül is szenvedtek egy páran. Szeretném, ha azokat amiket ott mondtam, elfelejtenéd, mert nem gondoltam őket komolyan. - mondtam szomorkásan.
-És még haragszol rám? - húzott el magától Jungkook, hogy szemeimbe nézhessen.
-Nem. Hajlandó vagyok elfelejteni őket. Tudod, a szerelem nagy úr. - küldtem a fiú felé egy apró mosolyt mondatom közepén.
-Szeretlek, te bolond leány. - ölelt meg újra.
-Én is, te nyúl. - öleltem meg szorosan majd egy hosszas ölelés után Jungkook ajkaimra pillantott.
Nagyot bólintottam mire a fiú közeledni kezdett. Szinte már éreztem édes ajkait sajátomon mikoris az ajtó nyitódott és meglepetten figyeltek mindhároman.

Nagyon nem volt kedvem vitázni, főleg miután az egyik gondomat lerendeztem. De talán még én sem hittem el, hogy szónélkül lesz hagyva Jungkook jelenléte..

By:10flower01