Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

THIRTY-ONE

-Nem jönnek ide. Hogy képzelitek? Nem értem.  - rázta a fejét anya.
-Hát mégiscsak a barátaink. Ráadásul apa megígérte, hogy találkozhtaunk velük. - néztem összeráncolt homlokkal.
-Jövőhéten amúgyis elutazunk. Apa is mondhat olyanokat amik nem feltétlen igazak. - sóhajtott anyukám.
-Az úgy jó, hogy ti megtehetitek, hogy nem szóltok utazásokról, de mi ássuk el mgaunkat, mert hiányoznak a barátaink és találkozni akarunk velük. - akadt ki Jungkook.
-El fog múlni ez az érzés majd. Majd később lehet velük találkozni, de most nem. - enyhült meg a fiú anyukája.
Anya erre megbökte Jungkook anyukáját mire a nő megköszörülte torkát.
-Talán. - bólintott.
-Ez akkor is szemétség! - vetette hátra magát a kanapén Jungkook.
-Hát ez az. - ráztam meg szomorúan a fejem majd felálltam a kanapéról és felszaladtam a lépcsőn, egyenesen a szobámba.
-Min Hee! - hallottam meg anya hangját ahogy közeledik.
-Már most elegem van, miért vagytok ilyen gonoszak? - szóltam ki a lépcsőn jövő anyukámnak.
-Ne viselkedj így Jungkook anyukája előtt, ez tiszteletlenség! - állt meg az ajtó előtt.
-De anya, nem igaz, hogy nem találkozhatok Ji Náékkal! - sóhajtottam.
-Jungkook apukája nem annyira akarja ezért mi nem tiltakozhatunk. Biztosan találkoztok majd velük, de nagyon mérges lenne. - ült ke at ágyamra.
-Most komolyan miatta nem lehet? - húztam fel a szemöldökömet.
-Nagyjából. - birizgálta körmeit.
-Akkor szólok Ji Náéknak, hogy lefújva az egész. - nyúltam telefonomért miközben egy könnycseppem anya kezére hullott.
-Hé, ne sírj már. Megoldjuk. De én sem akarok túl engedékeny lenni, mert nem nézik jó szemmel. - bökött fejével lentre.
-Rendben. - fújtam nagy levegőt.
—-
Felhívtam Ji Nát és hát nagyon rossz volt elmondani és a lány hangján is hallatszódott a szomorúság. Egy kis könnyeresztés is jutott a beszélgetésünkbe, de megbeszéltük, hogy mindennap felhívjuk egymást. Én is tele voltam szomrral amit Jungkook is észrevett mikor este a szobánkba pihentünk.
-Miért ilyen köcsögök? - játszadozott kezével.
-Nem tudom. - piszkáltam az ágy szélét.
-A srácok is szomorúak? - fordult felém.
-Csak Ji Nával beszéltem, de ő nagyon lehangolt lett. - néztem egy pillanatra rá.
-Mondhatok valamit? - ült fel az ágyról.
-Hát..töllem. - rántottam meg a vállamat.
-Ti miért nem alszotok? Rég az ágyatokban kéne aludnotok! - nyitott be apa.
-De nem tudunk aludni. - sóhajtottam.
-Valahogy oldjátok meg, engem nem érdekel, de most csináljátok! - ráncolta össze homlokát.
Jungkook eltátogott egy "holnap elmondomot" majd betakarta magát és elfordult a másik irányba.
Apa lekapcsolta a villanyt én pedig szomorúan az oldalamra feküdtem és Jungkook hátát vizslattam. Vajon mit akar mondani? Rosszat? Vagy jó dolgot? Vagy egyátalán hozzánk kapcsolódik-e? Foggalmam sem volt, de borzasztóan vártam a holnapot, hogy mi fog történni és mit akar mondani..
Rövid és tartalmatlan, de nincs sok időm és van egy kis egészségügyi problémám, de remélem tetszik❤️
By:10flower01