Min Hee, 16 éves lány akinek szülei nem igazán foglalkoznak vele ezért magának kellett egyedül felnőnie. Egy barátja van az iskolába, Ji Na akivel már-már testvérként tekintenek egymásra.
Az iskolájában 7 fiú tűnik ki mindenki közül. A hét fiú elnev...
Megsemmisülve, sebes szemmel ültem ott kisírva magam. Ruhám mellettem pihent kicsit széttépve. Igen. Do-yun megerőszakolt. A gondolat miatt újra elsírtam magam. Már borzasztóan késő volt, anya már százszor hívott, de nem tudtam felvenni. Hirtelen felcsillantak szemeim mikor meghallottam, hogy apa és Jungkook a nevemet kiáltotta. Elhaló hangon próbáltam megszólalni, bár alig hallatszódott. Azthittem nem hallották meg, mert olyan halk voltam,de egysszercsak Jungkook aggódó arcával találtam magam szembe. -Mi történt, Min Hee? - sietett oda hozzám majd átölelt. -Do..Do-yun.. - nyögtem ki. -Mi van vele? Miért lila a szemed? És a ruháid? - tolta el magát majd hirtelen elsötétedett mindkét szeme és újra rámemelte tekintetét -, Do-yun megerőszakolt? Óvatosan bólintottam egyet amire izmai megfeszültek, arcsontjával együtt. Felugrott tőlem amire megijedtem. -Ne csinálj semmit, majd holnap megbeszéljük, csak kérlek vigyél haza. - mondtam neki sírva. Felém kapta fejét majd egy sóhaj után felkapott. -Köszönöm. - suttogtam fülébe. —- Másnap, mikor felkeltem a fejem iszonyúan fájt, a szememmel együtt. Mindenhol kellemetlen, szúró érzés volt, főleg, ha hozzáértem. -Min Hee, drágám. - rontott be anya majd szorosan megölelt amire felszisszentem. -Fáj? - nézett aggódó szemekkel. -Igen. Hirtelen eszembe jutott, hogy tegnap Jungkookon látszódott, hogy nagyon ideges lett. -Hol van Jungkook? - néztem rá ijdeten. -Valahova elment. - vonta meg vállát. Nem szerettem volna, hogy hülyeséget csináljon, ezért kipattantam az ágyból gyorsan, azonban mivel mindenem fájt össze is estem. -Min Hee, pihenj, ne menj sehova. - segített fel. -Nem, muszáj elmennem. - rántottam ki magam szorításából. Felkaptam egy farmer kabátot és pizsamába indultam el megkeresni a fiút. Anya hangosan kiabált utánam, de nem érdekelt. Csak az, hogy ne legyen több baj. Nagyon fájtak lábaim, alig tudtam menni, de muszáj volt megkeresnem. Így is elég baj történt már. -Van valami baj, mi történt? - jött oda hozzám egy lány. -Nem, miért? Ismerjük egymást? - néztem rá furcsán. -Nem, csak érdekesen jársz. - vont vállat. -Ohh, igen, volt egy kis baj. - sóhajtottam. -, De figyu, ismered vagy láttad ma ezt a fiút? - mutattam képet Jungkookról.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Hát.. mivel egy ideje itt ülök szóval ismerős. - nézte a képet hosszan. -Nem tudod merre ment? - néztem reménykedve rá. -Ha jól emlékszem .. arra ment. - mutatott egy kis utca felé. Rossz előérzet fogott el ami miatt hányingerem lett. -Nem akarsz hazamenni? - nézett aggódóan. -Nem, muszáj megkeresnem. - tánaszkodtam a térdemre miközben nagy levegőket vettem. -Szerintem nem jó ötlet. - rázta a fejét. -Akkor is megkeresem. -egyenesedtem ki -, Köszönöm a segítséget. - intettem neki majd elindultam az irányba. -Megyek veled, a végén össze esel. - jött utánam. Bólintottam egyet óvatosan majd ketten indultunk. Lassan mentem, mert járni alig tudtam, de megpróbáltam sietni, hogy minél előbb odaérjek. Mikor befordultunk a kisutcába a végén láttam, hogy Jungkook idegesen állt, hálisten még egyedül. -Jungkook! - ordítottam majd futni kezdtem, de lábaim feladták így összeestem, ismét. -Min Hee, mit keresel itt? - futott oda hozzám. -Ugye nem Do-yun-t várod? - néztem rá fájdalmas fejjel. -Hát.. de. - emelt fel. -Nem, neem, innen most elmegyünk. - húztam magam után. -Rózsám, én addig innen el nem megyek, míg nem vertem meg alaposan. - fordított maga felé. -Tessék? - néztem mélyen szemeibe. -Mármint, Min Hee. - vakarta meg tarkóját. -Szó sem lehet róla egyépként. - ráztam meg a fejem. Amint kimondtam Jungkook mögött Do-yun unott arcát láttam meg. -Na mivan gyökérfejű? - tette keresztbe karjait. Ijedten néztem Jungkookra akinek szemei sötétbe borultak majd lassan megfordult.
Sziasztok! Ebben a kis szünetecskében sikerült megírnom kicsit nyugodtabban a részt szóval lehet, hogy a részek közt több idő elfog telni, ezért már most bocsánatot kérek, de nincs sok időm. Mindenesetre itt az új rész, remélem tetszett.❤️ By:10flower01💜
