Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

SIXTY-THREE

Ismét eltelt egy nap, és én pedig azóta sem emléksztem, úgy, .. semmire. Folyamatosan próbálták visszahozni emlékekkel az emlékezetemet az állitólagos barátiam, de mind hiába. A legrosszabb pedig az volt, hogy olyan történeteket meséltek az életemből amik egyenesen borzalmasak voltak..

-Min Hee! Itt vagy? - kérdezte Jimin.
-Ja, bocsi, elkalandoztam. - rázódtam vissza a kegyetlen valóságba.
-Jó reggelt minenkinek! - jött be az orvosom egy apró mosollyal -, Nem túl boldog hírekkel érkeztem, sajnálatos módon. A tegnapi vizsgálatok alapján, Min Hee, a helyzeted rosszabodott. Úgy néz ki, hogy két százalékkal feljebb ugrott a rosszabb eset előfordulása. Mint mondtam már két nappal ezelőtt, ez annyit foglal magába, hogy kevesebb esély van arra, hogy visszajöjjön az emlékezeted. - mondta szomorúan.
-De milyen okból rosszabodott? - kérdezte Ji Na.
-Ezt sajnos még nem tudom, sőt megmondom az igazat, sejtésem sincs. - rázta fejét.
-Ne haragudjon főorvos úr, hogy zavarok, de a 97-es terembe egy kis probléma adódott. - nyitott be egy nővér a szobába.

Várjunk.. 97. Miért rémlik nekem ez a szám? 97.. 97-es terem..

"De majd lehetne suli után? Most amúgy is elvagyok tévedve.
Persze. De melyik termet keresed? Segítek szívesen.
A 97-eset."

97-es terem .., Han .., Seoul .., Jungkook .., rengeteg vita .., megerőszakolás .., Do-yun -, kiköltözés .., Busan .., még több és még több vita .., megcsalás .., volt barát .., szerelem .., Bangtan Boys .., Ji Na .., Bangtanék előtti élet ..

-Úristen! - sírtam el magam egy kis mosollyal.
-Mi van? - kérdezte ijedten Ji Na.
-Visszajött! Visszajött az emlékezetem! Emlékszem mindenre! - haraptam bele szám szélébe.
-Jézusom! Tényleg? - ölelt meg Jimin.
-Igen. - töröltem le könnyeimet.
-De hogyan? - csodálkozott az orvos.
-A.. a 97-es szám. Amikor Seoulban voltam és az első iskola napom volt, akkor megismertem ott egy számomra rendkívül fontos személyt. És aznap nem találtam a termet ahova mennem kellett és annak is 97-es száma volt. Így ez a fiú segített. És így hirtelen beugrott minden. Minden apró részlet, egytől-egyig. - hadartam el.

-Annyira boldog vagyok. - mosolygott rám Jimin.
-Ez biztosan jó dolog, de velem jönne főorvos úr? - kérdezte a nővér majd az orvossal együtt kimentek a teremből.
-Min Hee, akkor elmondanád, hogy mi történt aznap? - kérdezte Ji Na komolyan.
-Hát, srácok. Akartok hallani egy mesét? - birizgáltam körmeimet miközben sóhajtva feltettem kérdésemet.
-Ha ez segít abban, hogy tudjuk miért fekszel itt, akkor igen. - mondta határozottan Jimin.
Mély levegőt vettem majd elkezdtem "mesélni" a Jungkookal való történéseket a legelejétől.

Hirtelen minden érzésemet kiadtam magamból, mindent elmondtam és a legkisebb részleteket is elmeséltem. A legfurcsább pedig az, hogy először senkinek sem akartam elmondani semmit azonban úgy éreztem, hogy ideje lenne elmesélni mindent. Tartoztam nekik ennyivel, legalábbis Jiminninek biztosan. Hiszen ő mentett meg, mert, ha ő nincs, akkor már én se lennék.

-Aztán.. az utolsó emlékeim azok, hogy borzasztóan összevesztünk Jungkookal és.. én nem tudom, hogy direkt vagy véletlen, de neki lökött a tükörnek. - néztem végig barátaimon, de Jiminen megakadt a szemem.

Szemei feketébe borultak és szinte látni lehetett ahogyan megfeszült az állkapcsa.
-Esküszöm neked Min Hee, csak egyszer találkozzak Jungkookal és könyörögni fog, hogy engedjem el. Ezt már nem fogja megúszni. - mondta halkan majd megfogta kezemimet.
-Majd megoldjuk együtt, nyugi. - szorítottam meg kézfejét.
-És az a Do-yun gyerek is behúzhatja füleit, mert ő is szemet szúrt a történetben. - mondta mérgesen.
-Annak már adtam. - simítottam meg tenyerét.
-De nem eleget. - rázta fejét.
-Na, szerintem magatokra hagyunk gerlepár.- mosolygott rám Ji Na majd kiment a fiúkkal együtt.

Gerlepár?

-Miért mentek ki? - kérdeztem meglepődötten.
-Szeretnék neked mondani valamit, csak eddig nem volt rá esélyem. Szóval, tudod, hogy borzalmasan belédszerettem, hiszen egyszer már elmondtam. Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire szeretlek. Hogy mennyi ideje gondolkozok azon, hogy bárcsak magaménak tudhatnálak. Bárcsak az enyém lehetnél. - türte fülem mögé egy hajszálamat. -, Gyönyörű, okos és egy erős lány vagy. Az összes ember felnézhetne rád, hogy kibírtál ennyi borzalmat. Megéltél megannyi dolgot és így is erős maradtál..
-Nem igaz, Jimin. Csak erősnek mutatom magam. De legbelül egy gyenge lélek vagyok akihez csak hozzáérnek, máris összetörik. - ráztam meg enyhén fejemet.
-És? Nyílván, hogy gyenge leszel ennyi hülyeség után! De kimondtad azt ami fontos ebben az egészben. Erősnek mutatod magad! Nem futsz egyből hisztizni vagy szólni, hogy téged megcsaltak, átvertek, megerőszakoltak vagy csak undorítóan beszéltek veled. És hiába mondod, nem vagy te annyira gyenge. Még, ott belül is erős vagy. - tette rá kezeit szívemre -, Lehet nem annyira mint előtte, de az vagy. - mondta halkan.

Könnyeim útnak eredtek Jimin kedves szavain, de még mielőtt megköszönhettem volna, folytatta.
-Mégegyszer mondom, gyönyörű és rendkívül okos és inteligens lány vagy. Nagyon szeretlek, nem tudom elégszer mondani. Épp ezért kérdezem meg tőled..

Leszel a barátnőm?

By:10flower01