Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

FIFTY-FIVE

-Későn gyertek! - szólt egyet utoljára Jungkook anyáéknak.
Igen, eljött az este ami egyet jelentett. Jungkook hatalmas bulit fog tartani születésnapja alkalmából. Nem örültem neki, de más választásom nagyon nem volt.

Még talán annyira nem is lett volna gáz a buli, de mint kiderült Han nem tud eljönni a bulira..

-Na, mindjárt jönnek az első vendégek, szóval szedd össze magad! - mondta lazán Kook.
-Mire gondolsz? - húztam össze szemöldökömet, de amint a tükörbe néztem, értettem a célzását.
Egy koszos, fehér, a mintájával kopott poló és egy szürke maci-naci volt rajtam.

Egy sóhajtást követően felmentem a szobámba és átvettem egy elviselhetőbb ruhát. Mikor kinyitottam az ajtót már hallottam ahogy a vendégek megérkeztek, ami azt mutatta, egy rémesen hosszú este következik..
—-
Borzasztóan sok ideje ment a buli és eszméletlen sokan voltak, hatalmas hangzavarral. Csodáltam, hogy a szomszédok még nem csöngettek be.

Lényeg a lényeg, az biztos, hogy Jungkook barátai nem a legkedvesebbek és udvariasabbak. Lökdösődnek, beszólogatnak és még a poharamat is kivették a kezemből, mondván, hogy ők most megszomjaztak..

Rendesen idegesítettek és már az őrületbe kergetett ez a sok ember. Fogalmam sincs, hogy ezek honnan jöttek, de a modor és az udvariasság nincs meg nekik..

-Húzzál már arrébb, ki hívott meg téged a buliba? Csak ülsz itt mint egy morzsa. - szólt be nekem az egyik barátja Jungkooknak.
Lehetett érezni, hogy részeg, ahogy Kook is aki a háttérben nevetett, miszerint nekem beszólnak.
-Már meg ne haragudj, de ebben a házban élek, szóval meghívni nem volt nehéz. - mondtam gúnyosan, hiszen már elegem volt a bunkó viselkedésből.
-Nem is mondtad Jungkook, hogy van egy tuskó tesód! Mondjuk, annál jobban néz ki, szóval adom a lányt! - szólt oda az előbb említett fiúnak aki odadöcögött röhögve hozzám és a bunkó barátjához.

-Nem vagyok a testvére, hálisten. Most pedig lekpohatsz. - álltam fel, de visszalökött.
-Drága, te nem mész innen sehova. Beszélgessünk még egy kicsit. - ült le mellém majd átkarolt.
-Szeretnék elmenni innen, nem tudom, zavar-e?! - vettem le kezét vállamról.
-Nem nagyon. - nevetett majd újra rám tette kezeit.

-Erről jut eszembe, Képzeld, Min Hee egyszer annyira részeg volt, hogy tele hányta az egész konyhát! - nevetett Jungkook miközben fejével felém biccentett.
-Ez nem is igaz! - akadtam ki.
-Nem-e? Ne idegesíts, tisztán láttam. - kuncogott barátjával együtt.
-Belőled az alkohol szól, Jungkook. Menj el aludni vagy én nem tudom, de hazugságokat ne állíts. - néztem rá komoran.
-Nemár, még le is tagadod? - vágódott le ő is mellém majd ordításban tört ki.

-Valaki hozzon már egy kis felest a Min Hee-nek, köszönöm!
-Te meg mit csinálsz? - fordultam ijdeten a fiú felé.
-Segítek beilleszkedni aranyom! - mondta, mintha tisztára egyértelmű lenne, hogy a saját házi bulijában alkoholt rendel nekem.

De ez még semmi volt a többihez képest. Mindenki tömni akart az alkohollal, ordítoztak körülöttem, de ami kiverte nálam a biztosítékot az az volt mikor Jungkook hazugságokkal etette barátait, mégpedig velem kapcsoltban. Viszont egy valami különösen felidegelt.

-És képzeljétek, szinte könyörgött nekem Min Hee, hogy valaki erőszakolja már meg őt! Utána meg ő volt felháborodva meg sírt a szája, hogy valaki megtette ezt vele. - mondta, szinte röhögve.

Kikerekedtek szemeim majd felpattantam és átvergődve a tömegen a szobámba sietettem.

Ez már több volt a soknál. Az összes hazugsága egy ütés volt nekem, de amit utoljára mondott az egyenesen felháborító. Nem érdekel, hogy részeg, ilyen hülyeségeket nem mondunk. Konkrétan engem állított be szemétnek, milyen ember az ilyen?

És nem csak erről van szó. Egyre több fájdalmat okoz nekem, amióta itt vagyok, csak a bajt hozza rám. Folyton megbánt és hozza a rosszabnál rosszabb gondolatait és titkait. Ez volt nekem a pont az i-n, számomra itt van vége a játékának.

Megfogtam egy kisebb bőröndöt és a ruháim felét beledobáltam. A legfontosabb dolgaim is belekerültek majd éppen mikor becipzároztam, Jungkook benyitott.

-Utazunk? - kérdezte komolyan.
-Én utazok csak. Rohadtul elegem van. Undorítóan viselekedsz már azóta, mióta betettem ebbe a retek házba a lábamat. Mindennap kaptam valami rosszat a nyakamba, miattad, Jungkook. Szörnyen éreztem magam, rosszul voltam és féltem mit hozol még nekem. Legbelül már egy érzelmi roncs vagyok, hála neked. Nem tudom, hogy miért kell így viselkedned, de csak tönkre teszel mindenkit magad körül, és észre se veszed. A titkaidra is mélyre ástad magad, de mindennel egyre jobban süllyedtél, mióta itt élünk. Azt hittem annál már nincs lejjebb, hogy kitalálod, hogy megerőszakoljanak, de tévedtem. Kurva nagyot tévedtem, mert Jeon JeongGuk erre is képes volt. Még lejjebb süllyedtél. De vége van a játékodnak, kereshetsz magadnak más játékszert, mert én elhúzok a lehető legmesszebbre, mert én tovább nem tűröm a viselkedésedet, eleget tettél már azért, hogy ez megtörténjen, mert igen. Elmegyek, mint mondtam. Kéz és lábtörést, Jeon. - mondtam el egy szuszra az egészet, a végén már könnyeim is társultak.

És te atya úr isten.. Ennél jobb érzést, hogy mindent kimondani.. Fantasztikus volt, de tényleg. Kellett már, hogy kiadjam magamból annak az embernek aki mindeszt tette velem.

Kikerültem a megszeppent fiút majd a tömegen átvergődve, kisiettem az ajtón és a vonatállomásra vettem irányomat.

A hajnalban lévő Seoulhoz is elért a naplemente, beborította a sárgás szín az eget. A gyér lámpafények is értelmüket vesztették a fényes nap által, én pedig egyedül kovályogtam egy szem bőröndel a kihalt utcákon. Emberek sehol nem voltak, a madarak ideje jött el inkább és éneküket csiripelték, egyre hangosabban és szebben.

Lassan odaértem az állomásra és leültem, hiszen időm még bőven volt. Fáradtan dőltem le a padokra és lehunytam a szememet. Mély gondolkodásba estem majd kérdésemre megtaláltam hamar a választ. Az egyetlen ember aki megfog érteni, az Ji Na lesz, így úgy tűnt az úticélom az..

Busan lesz..

By:10flower01