Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

FIFTY-EIGHT

Minden szünetbe a srácokkal beszélgettem és őszintén szólva, ez már hiányzott. Tényleg nagyon szeretem őket, még úgy is, hogy nem indult fényesen a találkozásunk. Azonban eddig tartott szerencsém hiszen újra felbukkant valaki..

Utolsó óra előtti szünetbe beszélgettünk. Pont arról volt szó, hogy milyen volt a Seouli suli a Busanihoz képest, illetve arról is szó volt, hogy ki segített fel a padlóról még anno.

-És, hogy hívták? - kérdezte mosolyogva Ji Na.
-Han-nak. Ugye, Min Hee? - hallottam meg a fiú hangját akiről éppen meséltem.

Lassan fordultam meg majd megláttam Han kisírt szemeit és beduzzatt arcát. Még levegőt is elfelejtettem venni és aggódva figyeltem a fiút. Azonnal ölelésbe akartam vonni, de eltolt magától. Kétségbeesetten néztem Han-t, majd a fiúkra pillantottam akik furcsán figyelték az enyhén kínos elutasítást.

-Másfél hete tűntél el, Min Hee, másfél! Egy retek üzenetet sem tudtál írni, legalább arról, hogy hol vagy vagy mi a tökömért mentél el! Azthittem jóba vagyunk, hogy mindent megbeszélünk. Segítettem neked mindehol ahol csak tudtam, és így hálálod meg? Remélem látszik, mit tettél! - mutatott könnyes szemére -, Eddig se volt sok barátom, Jungkook is olyan volt aki szerint legjobb barátok vagyunk, de konkrétan aligha le se szart! Végre jöttél te, aki mellett tényleg jól éreztem magamat. De hiába, te is szónélkül elmentél. Jungkook javasolta, hogy jöjjek ide, mert szerinte itt vagy, mert történt egy kis baj. Gondoltam biztos rosszul vagy, meglátogatlak, úgy is volt mit mondanom. De ahogy látom, jobban érzed magad mint valaha. - mondta a végét kicsit elcsukló hangon majd sarkon fordult és elmenni készült.

Könnyes szemekkel siettem utána majd megfogtam csuklóját. Rám pillantott kissé mérgesen, de mielőtt bármit mondhatott volna, belekezdtem.
-Sajnálom, rendben? Sajnálom! De már tisztára elegem volt Jungkookból és a szánalmas viselkedéséből. Azért mentem el, mert a születésnapi bulin komolyan kihúzta nálam a gyufát és úgy döntöttem ide jövök, ahova én igazán tartozok, a régi barátaimhoz, akiket hetek, sőt, majdnem mondhatom, hónapok óta nem láttam. Azért nem írtam neked, mert nyugalomra volt szükségem, hogy kipihenjem a sok rosszat amit kaptam ott, Seoulba. Nagyon szeretlek Han, és tényleg sajnálom amiért csak így elmentem. - mondtam szomorúan és olykor-olykor szipogva majd megöleltem amit immáron már viszonzott.

Sok ideje ölelkezhettünk már mikor Jin megszólalt.
-Han, ha már itt vagy, beszélgethetnél velünk. - mosolygott a legidősebb fiú amire Han-nak is megnőtt mosolya.

Legfőkébb ebben a helyzetben ismét Jungkook lepett meg. Történt egy kis baj? Milyen kis baj? Ez igen is borzasztóan nagy baj, csak mert közel tönkre tette az életemet. Itt konkrétan mindenki megbolondul, de talán a végén én is..
—-
Arra gondoltunk a nap vége fele, hogy mielőtt hazamenne Han bepótoljuk a rengetegszer eltervezett közös evést, hiszen már ideje volt.

-De mi is történt pontosan? - kérdezte sóhajtva Han.
-Csak hozta a formáját. Vagy is először azthittem. De utána odajött hozzám egy barátjával és mindenféle hülye hazugságokat mondott rólam aminek köze nem volt a valósághoz. Én nem is értem mi történt vele. Teljesen normális és kedves fiú volt amikor elkezdtük komolyabban megismerni egymást. De mostanra egy tuskó féreg lett. - mondtam fájdalmasan.
-Érdekes. Nekem azóta amióta elmentél, csak azt hajtogatja, hogy nem érti miért kaptad fel így a vizet. De amin komolyan meglepődtem, az az volt mikor azt mondta, hogy hiányzol neki. - mesélte.

Kérdőn kaptam felé a fejemet, hiszen teljesen megilletődtem. Hiányzom neki? Mondta ezt már egyszer mikor még Seoulba voltam. Akkor is furcsáltam, de most is.

-Micsoda? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Én is így éreztem. Érdekes, hogy mindkettőtök máshogy látja ezt az egészet. Jungkook teljesen nyugodtan mondta ezt, te pedig nagyra tágult szemekkel csodálkozol rajta. - mondta sóhajtva.
-Én már elvesztem, ezért észre sem veszem, hogy mennyire másképp helyezkedünk el a történetben. Tudod, ennyi dolog mellett képtelenség észre venni. A helyzet pedig az, hogy nagyon elfáradtam. Eljöttem Busanba pihenni, de így sincs nyugtom. Folyamat hívogat és írogat. - fogtam a fejemet kimerülten.
—-
Időközben gyorsan megvacsoráztunk és meg kell, hogy mondjam borzasztóan jól éreztem magamat. Sokat nevettünk a végére és hamarabb megkellett volna már ejteni ezt a vacsorázást. Végül jó hangulatban elkísértem a fiút az állomásra és útközben vigyorogva hallgattam aggódását Han-nak.

-Ha baj van, hívj fel! - ölelt meg búcsúzásképpen Han.
-Rendben. - mosolyogtam a fiú aggódása miatt.
-Szia. - intett nekem majd felszállt a vonatra.

Én is integettem neki majd miután elindult a vonat én is haza, pontosabban Ji Na házához vettem utamat.

Ismét nem telt nyugalmasan napom, bár tényleg megszokhattam volna már. Az viszont kicsit nyugtalanít, hogyha Jungkook szerint itt vagyok, előfordulhat, hogy ő is idejön ami már tényleg sok lenne..

By:10flower01