Rose~ {Jungkook FF} BEFEJEZETT

FIFTY-NINE

Sziasztok! :D Mielőtt elkezdenétek olvasni a részt, egy kedves olvasóm ( jazminiiiii ) kérésére beszúrok nektek kettő képet Han-ról. :D Egyépként, Han az én elképzeléseim szerint a Stray Kids-es Jisung, de szerintem aki ismeri őket észre fogja venni.

Jó olvasást! ^^
—-
Kora reggel nyitottam ki szemeimet majd egyből az ablak felé kaptam fejemet ahol egy enyhe havazás kezdetét lehetett látni. Mosolyogva néztem a hópihék zuhanását ahogyan keresték a landolási helyüket.

Gyorsan öltöztem fel mikoris megpillantottam Jungkook egyik pulóverét bőröndömbe. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kerülhetett ide, valószínűleg ezt is beledobtam a táskámba mikot eljöttem onnan. Fájdalmasan sóhajottam egyet majd ledobtam a ruhadarabot a földre.

Épphogy letettem a ruhát a padlóra, halk mocorgást hallottam meg magam mögül majd mikor hátranéztem Ji Na koncentrált fejét fedeztem fel.
-Te megakartál ijeszteni? - dobtam meg nevetve egy párnával.
-Hé, elrontottad! - ütött meg ő is egy puhasággal kuncogva.
-Egy hatalmas szívrohamot hagytál csak ki. - mosolyogtam majd felvettem egy szürkés pulóvert.
-Nem nagyon öltöztél ki, nem jössz ma velem? - kérdezte meglepetten.
-Nem, szerintem ma inkább itt maradok. Most nincs kedvem semmihez. - húztam el a számat majd kinéztem ismét az ablakon ahol már javában estek a fényes hópihék.

Ji Na is társult a szép látványhoz majd megszólalt.
-Vigyázz magadra! Jungkook szinte egymás után teszi ki, hogy megy valahova. Ha véletlenül idetartana, abból még baj is lehet.- nézett rám.
Meglepetten figyeltem mondandóját és bevallom, kicsit meg is ijedtem.
-Remélem nem ide akar jönni. - motyogtam majd felültem a párkányra.

Ji Na hamar összepakolt és elment az iskolába én pedig mély gondolkodásba estem. Nagyon nem szerettem volna Jungkookal találkozni, nem volt erőm semmihez, vitához meg pláne nem. Bár megérzéseim nagyon azt sugalták, hogy a fiú hevesen ide tart ami viszont már tényleg utolsó csepp lenne a pohárba.

Eltereltem csúnya gondolataimat majd miután leugrottam a párkányról kimentem a ház elé "élőben" is csodálni a hóesést. A szép látványba telefonom csörgése rontott bele amit kissé mérgelődve vettem elő.
-Jungkook.. - suttogtam magam elé majd egy mély levegő után felvettem a készüléket.

-Mit akarsz? - szóltam bele unottan.
-Csak szeretném veled tudatni, hogy pontosan tudom hol vagy.
Összehúztam szemöldökeimet majd mielőtt még meszólalhattam volna folytatta szövegét.
-Ha ez nem lenne elég rávezetés, akkor még elmondom, hogy a vonatom Busan felé tart! Készülj fel. - szinte láttam magam előtt gúnyos mosolyát majd letette mielőtt bármit is hozzáfűzhettem volna.

A sírás kerülgetett abban a pillanatba, elhiheti mindenki. Semmi kedvem nem volt látni őt, főleg nem az undorító húzásai után. Persze Jungkookot ez nem izgatta hiszen vonata közeledett szeretett kis városkám felé így visszafordulni nem volt idő. Ami azt jelentette, hogy a Kookkal való beszélgetés még ma megfog történi.
—-
Fáradtan és kedvetlenül feküdtem a nappali kanapéján egy egyszerű pulóverben és egy szürke maci-naciban. Kinézetetemről egy külön könyv is készülhetett volna, a címe pedig lehetett volna "A megviselt madárijesztő". Ennek az oka pedig az volt, hogy Jungkook közel volt és ez oly' szinten megviselt mintha hat napi másnaposság tört volna rám. Nem akartam látni a fiút és a veszekedés is messzemenően elkerülhetett volna.

A kapucsengő zökkentett ki gondolkodásomból aminek hangja hamar beterítette az egész házat én pedig sóhajtva és nehezen indultam el az ajtó felé. Lassan kinyitottam az ajtót és egy magabiztos Jungkook ált a másik oldalon. Elmerengtem kicsit majd ránéztem a fiúra és feltettem a legjobban érdekelt kérdésemet.

-Mi a francot keresel itt?
-Nem is örülsz? - jött be a házba majd otthonosan levágódott a kanapéra, mintha csak hazajött volna.
-Erre nem is kell válaszolnom, mindenki tudja. Viszont te igazán válaszolhatnál. - támaszkodtam meg konyhapulton.
-Jöttem kibékülni. Ez eddig szerintem teljesen korrekt. - vizslatott engem dióbarna színű szemeivel.
-Ohh, teljesen korrekt lenne, persze attól függ milyen szándékú az a kibékülés. - mentem hozzá közelebb.
-Ne hidd már azt, hogy minden előrelépésem rossz szándékú..
-Adtál rá elég okot. - vágtam bele mondatába ami látszódott, nem nagyon hatotta meg ugyanis mondatom után egy kis szünetet hagyva folytatta.
-Én is kérhetek bocsánatott kedvesen és emberiesen. Hiszen tizennyolc éves vagyok, ez már fiatal felnőtségnek számít, tehát.. - mondta egy nyájas mosollyal.
-Ez hülyeség. - nevettem -, Tizennyolc évesen is lehet az ember köcsög.
-Az nem én leszek. - rázta meg fejét.
-Nekem erre nincs időm. Tisztességesen kérj bocsánatott, utána elmehetsz. - mutattam az ajtó felé.

-Hiszen csak most jöttem. - akadt ki egy kis színjátékkal.
-Jungkook, elég a badarságból. Vagy elhümmögsz egy bocsánatot és kisétálsz az ajtón vagy már most elhagyhatod a házat. - mondtam egy kicsit idegesen hiszen egyértelműen felakart idegelni a türelmemmel játszadozva.
-Probálok kedves lenni, te pedig egyből rámmorduslsz, ilyen egy vendéglátást. - mondta elégedetlenül.
-Nem voltál hívott vendég, magadat hivattad meg. Istenre is, Jungkook, ne húzd ki a gyufát! - mondtam mérgesen.
-Egyszer akarok veled normálisan beszélgetni és bocsánatot kérni, és egyből nekem esel! Most akkor mi van? Eddig az volt a baj, hogy szemét voltam, most meg helyre akarom hozni és ez a hála? - állt fel a kanapéról majd egyre közelített.

A sírás kerülgetett, de a harag és a düh felülmúlta az egész bőgési folyamatot. Ugyanis ezt már pofátlanságnak gondolom. Beállít a házba, ami nem is az enyém, gúnyosan próbálja kinyögni azt a szerencsétlen bocsánatott, majd mikor már elérte azt, hogy felidegeljem magamat engem állít be hibásnak..

Szerettem volna ezt a találkozást vitamentessé tenni, de nagyobb veszekedés lett az egészből, mint bárki gondolta volna ezen a földön..

By:10flower01